A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében a munkáltató a fizetés nélküli szabadságok megszűnését követően – így a gyermek hároméves koráig, a gyermek gondozása céljából kiadott fizetési nélküli szabadság megszűnése esetén is – köteles ajánlatot tenni a munkavállaló számára a munkabér módosítására. A bérkorrekció esetén a dolgozóval azonos munkakörben dolgozó munkavállalók részére a munkáltatónál időközben megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó. Ha azonban a visszatérő munkavállalóval azonos munkakörben a fizetés nélküli távollét tartama alatt senki nem dolgozott, úgy a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos béremelés mértékét kell figyelembe venni (Mt. 59. §). Elsőre bonyolultnak tűnhet a szabály, így érdemes esetkörönként vizsgálni a bérfejlesztés kérdését:

  • Ha a munkáltatónál van olyan munkavállaló, aki ugyanabban a munkakörben dolgozik, mint a visszatérő dolgozó, akkor csak ebben a munkakörben megvalósult béremelést kell vizsgálni. A szabály egyértelmű célja az, hogy annak a munkavállalónak is legyen joga béremelésre, aki fizetés nélküli távolléten volt.
  • Amennyiben az érintett munkakörben megvalósult béremelés mértéke a fizetés nélküli szabadság időtartam alatt nulla volt, úgy visszatérő munkavállaló munkabérét nem kell emelni még akkor sem, ha egyébként a munkáltatónál, más munkakörökben béremelés történt.
  • Ha a visszatérő munkavállaló munkakörében nem dolgozott senki, akkor a szervezetben megvalósult átlagos béremelést kell alapul venni.

A bérkorrekció kapcsán tehát első körben azt kell vizsgálni, hogy a visszatérővel azonos munkakörben dolgozók esetében volt-e béremelés. Ha volt, akkor annak átlagos éves mértékét kell figyelembe venni, ha azonban nem volt, akkor a korrekció nem indokolt. Azonos munkakörben dolgozó hiányában szükséges csak az egész szervezetben megvalósult tényleges béremelés vizsgálata.

A jogszabállyal összhangban érdemes egyedibb példákon keresztül is megvizsgálni a bérkorrekció kérdéskörét:

  • Ha fizetés nélküli távollét tartama alatt a munkáltató magasabb bérrel, új munkavállalót vett fel. Ebben az esetben a munkáltató döntött úgy, hogy a munkakörhöz tartozó munkabér magasabb lesz, a korábbihoz képest többet fizet ezen feladatot ellátó dolgozónak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ugyanazon munkakörbe visszatérő dolgozó szempontjából ezt a helyzetet bérfejlesztésként kell kezelni és az Mt. 59. §-a értelmében, a távollét megszűnését követően ajánlatot kell tenni munkabérének módosítására. Ha az adott munkakörbe egy munkavállalót vettek fel, akinek alapbére 100.000 Ft-tal magasabb, mint a fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló alapbére, akkor ez tekinthető a munkakörben megvalósult átlagos bérfejlesztésnek. Ha több dolgozó felvételére került sor, akiknek alapbére eltérő (pl. egyik dolgozó alapbérként ugyanannyit kap, mint a visszatérő, a másik 100.000 Ft-tal többet), akkor a munkakörben megvalósuló bérfejlesztés átlaga szerint 50.000 Ft, így ekkora mértékű alapbér-emelést kell felajánlani a visszatérő munkavállalónak.
  • Ha egy dolgozó bére azért emelkedik, mert munkakörét egy másik munkakörrel vonják össze, akkor a munkafeltételek változására is tekintettel kerül meghatározásra az új munkabér. Ez a tény önmagában nem jelent béremelést, hiszen az „összevont” munkakör új, így előzményei sincsenek, amihez képest a növekedés mértéke megállapítható lenne. Ezt tehát nem kell az átlagos bérfejlesztés megállapítása során figyelembe venni. Ha viszont az összevont munkakörre eredetileg megállapított bér kerül emelésre, akkor már igen.

A szabályozás alapján megállapítható, hogy a visszatérő munkavállalók bérkorrekciójára vonatkozó szabályozás elsődleges célja a méltányos és diszkriminációmentes bérezés biztosítása. A munkáltatónak minden esetben az adott munkakörben, illetve ennek hiányában a szervezet egészében megvalósult tényleges bérfejlesztést kell alapul vennie. A jogszabály gyakorlati alkalmazása ugyanakkor számos speciális helyzetet eredményezhet, ezért a konkrét körülmények gondos vizsgálata elengedhetetlen annak megállapításához, hogy fennáll-e a munkabér módosításának kötelezettsége, és ha igen, milyen mértékben.