Ügyvezetés a jogi személy irányításával összefüggő, valamint az alapító vagy tagok kizárólagos döntési jogkörébe nem tartozó, a jogi személy ügyeiben való döntések meghozatalát jelenti. Az ügyvezető a gazdasági társaság vezető tisztségviselője. Az ügyvezető feladatkörét az alapító okirat és a vállalkozás tulajdonosa(i) határozzák meg, elsődlegesen a társaság mindennapi életéhez szükséges teendőket végzi. Legfontosabb feladatai a cégjegyzés, a munkáltatói jogok gyakorlása, valamint a képviselet. A tevékenységéért kártalanítási és kártérítési felelősséggel tartozik.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:112. § (1)-(2) bekezdései alapján a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatának van alávetve. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el. A Ptk. 3:196. § (1) bekezdése értelmében a társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető láthatja el. Ennek feltétele, hogy a törvényben meghatározott kizáró és összeférhetetlenségi feltételeknek megfeleljen.

A vezető tisztségviselő személyéről a gazdasági társaság alapításakor dönteni kell, és az alapító okiratban célszerű megnevezni azt is, hogy az ügyvezető milyen jogviszony keretében látja el a tevékenységet. A Ptk. alapján az ügyvezetői feladatok a társasággal kötött szerződés alapján munkaviszonyban, valamint megbízási jogviszonyban láthatóak el.

Munkaviszony

A munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.) és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Tbj.) kell egyidejűleg alkalmazni.

A társadalombiztosítási jogállás szempontjából a munkaviszonyban végzett ügyvezetői tevékenység a törvény erejénél fogva, az annak alapjául szolgáló jogviszony, vagyis a munkaviszony alapján jön létre. Az ügyvezetés munkaviszony keretében történő ellátása soha nem eredményez társas vállalkozói jogviszonyt. A Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja értelmében e törvény alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő munkaviszonyban álló személy, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik. A munkaszerződés megkötésével a biztosítási jogviszony minden egyéb feltételtől függetlenül létrejön, nem kell vizsgálni, hogy az ügyvezető teljes vagy részmunkaidőben végzi-e a tevékenységet, vagy, hogy egyéb tevékenységet ellát-e az adott gazdasági társaságban, illetve, hogy tagja-e az adott gazdasági társaságnak. Az ügyvezető biztosítotti jogviszonya a munkaviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

A Tbj. 16. §-a értelmében a munkaszerződés alapján foglalkoztatott ügyvezető biztosítási jogviszonya szünetel:

a) a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha

aa) a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy

ab) a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,

ac) azt önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe;

b) az igazolatlan távollét időtartama alatt,

c) a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt;

d) a letartóztatás tartama alatt, kivéve, ha a letartóztatottat jogerősen felmentették, vagy a bíróság jogerős vagy végleges határozatában, valamint az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható határozatában a büntetőeljárást megszüntette; továbbá a szabadságvesztés tartama alatt, kivéve, ha az elítéltet a bíróság jogerősen felmentette (ide nem értve a fogvatartott által a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvény szabályai szerint létesített, Tbj. 6. §-a szerint biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt).

Megbízási jogviszony

A Ptk. előírásai szerint a vezetői tisztség megbízási szerződés alapján is ellátható. A megbízási szerződés szerint létesült jogviszony egy gondossági kötelem, amely alapján a megbízott a megbízó érdekei szerint, az ő javára köteles eljárni, az ügyet ellátni. A megbízás a Ptk. szabályai szerint lehet ingyenes, illetve visszterhes.

A Tbj. szabályrendszere alapján az ügyvezető társadalombiztosítási jogállásának vizsgálata összetett feladat. Először azt szükséges megvizsgálni, hogy az ügyvezető az adott társaságnak a tagja-e vagy sem, illetve végez-e egyéb tevékenységet a társaságban.

Azok a tagok, akik a vezetői feladatok ellátása mellett egyéb tevékenységet is végeznek az adott gazdasági társaságban, ezt megtehetik:

– munkaviszonyban (munkaszerződés alapján);

– megbízási jogviszonyban, ha a Ptk. szabályai szerint kötötték a megbízási szerződést;

– társas vállalkozóként (tagi jogviszonyban), ha tevékenységüket nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében végzik.

Társas vállalkozói jogviszony

Ha a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság tagja megbízási jogviszony keretében látja el az ügyvezetői teendőket, és nem működik ténylegesen és személyesen közre az adott társaság tevékenységében, akkor a megbízásra tekintettel a Tbj. 4. § 21. pont 5. alpontja értelmében társas vállalkozónak minősül, így nem a megbízásra vonatkozó szabályok [Tbj. 6. § (1)

Ha a gazdasági társaság tagja az adott társaság tevékenységében tagi jogviszonya alapján működik közre, akkor a tényleges és személyes közreműködése alapján társas vállalkozónak minősül. Fontos, hogy az adott társaságon belül kizárólag egy társas vállalkozói státusszal rendelkezhet a tag, így, ha a tényleges és személyes közreműködésére tekintettel már társas vállalkozónak minősül, akkor a megbízási szerződés alapján ellátott ügyvezetői feladatok tekintetében nem lehet társas vállalkozónak minősíteni a Tbj. alapján. Ebben az esetben a megbízási jogviszonyra vagy választott tisztségviselői jogviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében az ügyvezetői tevékenységére tekintettel kizárólag abban az esetben válik biztosítottá, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.

Társas vállalkozónak minősül a Tbj. 4. § 21. pontja értelmében

– a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve e társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony);

– a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja;

– az egyéni cég tagja;

– a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az 1. alpont szerint társas vállalkozónak minősül.

A személyes közreműködésért díjazás a társasági szerződés vagy a felek által kötött külön megállapodás alapján adható. A társas vállalkozói státusz alapján automatikusan létrejön a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony. E szabály alól kivétel a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó, aki nem válik biztosítottá.

A társadalombiztosítás szempontjából a társas vállalkozó:

– főfoglalkozású,

– ún. többes jogviszonyos, továbbá

– kiegészítő tevékenységet folytató lehet.

Mindezeknek a fizetendő járulék fajtájának és a járulékalap meghatározása szempontjából van jelentősége.

Társas vállalkozónak nem minősülő ügyvezetők

A gazdasági társaság ügyvezetését – tagsági formától függetlenül – elláthatja a társaság tagjai közül választott egy vagy több tag, de akár társaságon kívüli személy is. Ha az ügyvezetői feladatokat megbízási szerződés alapján ellátó személy nem áll tagsági jogviszonyban a gazdasági társasággal, akkor e megbízási jogviszony a társadalombiztosítás szempontjából választott tisztségviselői jogviszonyt eredményez. A Tbj. 6. § (2) bekezdése alapján munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni, aki gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, feltéve, hogy járulékalapot képező tiszteletdíja (díjazása) eléri a minimálbér 30 százalékát (2022. január 01-től 60 000 forintot), illetőleg naptári napokra annak harmincad részét (2000 forintot).

A Tbj. 12. §-a alapján a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.

Elmulasztott bevallások, járulékfizetések esetei

Egyszemélyes kft. esetében a tag megbízási jogviszonyban látja el az ügyvezetői teendőket. A kft. azonban nem működik, ezért elmulasztották beadni a ’08-as bevallásokat 2019-2020. és 2021. évekre, amelyeket most pótolni szükséges. A megfontolandó kérdéseket és teendőket az alábbiakban vázoljuk.

Jelen esetben az ügyvezető megbízási jogviszonyban látja el a tevékenységét, arról viszont nincs információ, hogy a tevékenységben egyéb módon is közreműködik-e, és ha igen, akkor azt milyen jogviszonyban teszi. A társas vállalkozásban ugyanis a tag természetesen személyesen is végezhet a tevékenységi körhöz kapcsolódó munkát (az ügyvezetői teendőkön túl). Ez történhet tagi munkavégzés keretében, azaz társas vállalkozói jogviszonyban, de történhet munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban is. A kft. tagjának társas vállalkozói jogviszonya és minimum közteher-fizetési kötelezettsége abban az esetben is fennállhat, ha a cég nem működik.

A Tbj. tv. 4. § 21.5. pontja értelmében a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján (azaz megbízási jogviszonyban) látja el, társas vállalkozónak minősül, kivéve, ha a személyes közreműködése alapján már egyébként is társas vállalkozói jogviszonyban van. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyvezető személyesen dolgozik a kft.-ben, és azt tagi jogviszonyban teszi, akkor ügyvezetőként a megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályok alapján kell elbírálni a biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét. Ebben az esetben akkor jön létre a biztosítás, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincadrészét. Az ügyvezetés természetesen történhet ingyenesen is, ami egy nem működő cég esetében még életszerű is lehet. Ingyenes megbízás esetén ez esetben nem keletkezik sem járulék- sem szociális hozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség.

Ha viszont az ügyvezető tag kizárólag ezt a tevékenységet végzi a cégben, tehát személyesen a tényleges munkában nem működik közre, vagy azt munkaviszony, esetleg megbízási jogviszony keretében teszi, akkor az ügyvezetői (megbízási) jogviszonyára tekintettel válik társas vállalkozóvá. Márpedig – ha nem nyugdíjas, illetve a nyugdíjkorhatárt betöltött özvegyi nyugdíjas személy – főfoglalkozású társas vállalkozóvá. A főfoglalkozású társas vállalkozó biztosítottnak minősül, ezért a társas vállalkozástól személyes közre-működésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem után, de havonta legalább a minimálbér alapján társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie.

A szociális hozzájárulási adót ez esetben legalább a minimálbér 112,5 százaléka után kell megfizetni.

Abban az esetben, ha az ügyvezető tag a társas vállalkozás mellett egyéb jogviszonnyal is rendelkezik, változhat a helyzet. Ha ugyanis a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, akkor csak a tényleges jövedelme után kell megfizetnie a közterheket, a minimumok után nem. Az a bizonyos összeszámítási szabály ebben az esetben érdekes lehet, hiszen a Tbj. tv. 42. § (3) bekezdése kimondja, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani. Ha tehát a társas vállalkozás mellett fennálló másik jogviszony munkaviszony (vagy esetleg több munkaviszony), akkor nem a munkabér nagysága, hanem a munkaidő határozza meg, hogy társas vállalkozóként kell-e minimum közterheket fizetni. Amennyiben a munkaidő nem éri el a heti 36 órát, a közterheket – a munkaviszonyban elért bér nagyságától függetlenül – legalább a minimumok után meg kell fizetni a kft.-ben.

A társas vállalkozás mellett fennálló megbízási jogviszonynak a vállalkozásban fennálló jogviszonyra, biztosítási és fizetési kötelezettségre semmilyen hatása nincs. Ha a másik jogviszony egyéni vállalkozás, akkor a minimum fizetési kötelezettség alapesetben ott keletkezik, de évente egyszer nyilatkozatot lehet tenni, hogy ezt a társas vállalkozás teljesítse. Ha a fizetési kötelezettség több társas vállalkozásban áll fenn, akkor a minimumot csak az egyikben kell megfizetni. Azt, hogy ez melyik legyen, a vállalkozó dönti el.

Látható, hogy a munkaidő kizárólag munkaviszonyban értelmezhető. Abban az esetben, ha az ügyvezető nem munkaviszony keretében végzi a tevékenységét, az előbb ismertetett szabályok érvényesek, munkaidőről megbízási vagy társas vállalkozói jogviszonyban nem is beszélhetünk.

Abban az esetben pedig, ha az ügyvezető munkaviszonyban dolgozik a kft.-ben, minden egyéb feltétel nélkül biztosítottá válna. Munkaviszonyban minden esetben kötelező a bérfizetés, tehát a kifizetett bér, de legalább a minimálbér 30 százaléka (járulékfizetési alsó határ) után kellene megfizetni a közterheket.

Annak eldöntése, hogy milyen jogviszonyban látja el az ügyvezető a tevekenységét nagyon fontos, hiszen ez határozza meg a járulékfizetést, s az egyéb kötelezettségeket is.

The post Ügyvezetők járulékfizetése appeared first on Adó Online.