A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) értelmében e törvény külön rendelkezéseitől eltérően tartós befektetésből származó jövedelemnek minősül a következőkben foglalt feltételek és adókötelezettség mellett pénzösszeg befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel megkötött tartós befektetési szerződéssel történő lekötése révén, a magánszemélyt a lekötés megszűnésekor, megszakításakor megillető bevételnek – […] ideértve különösen a befektetésben lévő pénzügyi eszköznek, külföldi fizetési eszköznek a lekötés megszűnésekor, megszakításakor irányadó szokásos piaci értékét, valamint a szerződés megszűnése, megszakítása időpontjára megállapított betéti kamatkövetelést is – az említett rendelkezések szerint lekötött pénzösszeget meghaladó része (lekötési hozam). A tartós befektetési szerződés arra vonatkozó külön megállapodás, hogy a felek az említett jövedelem tekintetében az e § szerinti adózási szabályokat alkalmazzák [Szja tv. 67/B. § (1) bekezdés].

A tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó szabályozás célja a magánszemélyek megtakarítási hajlandóságának növelése. A tartós befektetés lényege ugyanis az, hogy a befektetett összeg hozama adómentes, ha a magánszemély azt 5 év időtartamban tartós befektetésben tartja, illetve csak 10 százalékos mértékkel válik adókötelessé akkor, ha a tartós befektetés időtartama eléri a 3 évet.

Kiemelést érdemel, hogy az Szja tv. 67/B. §-ának szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a magánszemély tartós befektetésből származó jövedelmének adózására az szja-törvényt kell alkalmazni.

Az Szja tv. 2. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).

Az Szja tv. 2. § (5) bekezdése alapján a nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.

Mindezekből következik, hogy amikor az adózásra vonatkozóan hatályos nemzetközi egyezmény (viszonosság) létezik, először az abban foglaltakból kell kiindulni, és a hazai szabályozás alkalmazása csak akkor történhet, ha az egyezmény szerint magyarországi adóztatásnak van helye. A jövedelmek adóztatásához kapcsolódó nemzetközi szerződések olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapvetően azonos elvek szerint határozzák meg az adóalanyok jogállását (illetőségét), a jellemző jövedelemtípusok szerint az adóztatás helyét (forrás állam vagy illetőség szerinti állam), és rögzítik, hogy az egyik szerződő állam (az illetőség szerinti állam) miként biztosítja a másik államban adóköteles jövedelem ismételt adóztatásának elkerülését.

A Magyarország által kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények nem tartalmazzák az szja-törvényben meghatározott tartós befektetésből származó jövedelem adózását.

Az OECD Modellegyezmény – amelynek mintájára készültek az egyes kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények – osztalék, kamat, tőkenyereség (elidegenítésből származó jövedelem), illetve egyéb jövedelem című cikkei – a tartós befektetés hozama jellemzően e cikkek alá sorolható – a magánszemély illetőségének államát ruházzák fel az adóztatás jogával. Ezért, függetlenül attól, hogy az szja-törvény kedvezményes adókulcsok alkalmazását teszi lehetővé, előfordulhat, hogy a külföldi illetőségű magánszemély a vonatkozó egyezmény és a külföldi állam belső joga alapján mégis adófizetésre lesz köteles.

A tartós befektetési szerződésben elért jövedelem esetén ezért vizsgálni kell, hogy az miként feleltethető meg a vonatkozó egyezmény megfelelő cikkeinek. A betéti típusú tartós befektetési számlán kamatjövedelem képződik. A nem betéti típusú tartós befektetési számlán a befektetés típusától függően többféle jövedelem, például osztalék-, kamatjövedelem, illetve árfolyamnyereségből származó jövedelem képződhet.

Akár a betéti típusú, akár a nem betéti típusú tartós befektetési számlán keletkezett jövedelem adóztatására a vonatkozó egyezmény szerint az az állam jogosult, amelyikben a magánszemély belföldi illetőségűnek minősül. Ha a magyarországi banknál kötött tartós befektetési számlán keletkezett jövedelem adóztatására kizárólag az illetőség szerinti állam jogosult, akkor ebben az esetben az adófizetési kötelezettség a magyar adóhatóságnál nem keletkezik. A tartós befektetési szerződés megszakításáról, esetleges pénzkivonásáról a fentiek függvényében a magánszemély jogosult döntést hozni.

Ha az 5 éves lekötési időszak letelte után szünteti meg a tartós befektetési szerződését, és a magánszemély a le-kötés utolsó napján külföldi illetőségűnek minősül, akkor ez esetben Magyarországon adófizetési kötelezettsége a lekötési hozammal összefüggésben nem keletkezik. (Ettől függetlenül az illetősége szerinti államban adókötelezettsége keletkezhet.) Ha az 5 éves lekötési időszak lejártát megelőzően szűnik meg a tartós befektetési szerződés, vagy történik pénzkivonás, és a magánszemély külföldi illetőségűnek minősül, akkor a magyarországi bank felé igazolnia szükséges a külföldi illetőségét.

Az illetőségigazolást a külföldi adóhatóságtól lehet kérni. Ebben az esetben Magyarországon a lekötési hozam után adókötelezettsége nem keletkezik. (Ettől függetlenül az illetősége szerinti államban adókötelezettsége keletkezhet.)

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Szja tv. 67/B. §

– Szja tv. 2. § (4) bekezdés

– Szja tv. 2. § (5) bekezdés

A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2025/1–2-es számában jelent meg.