A sorozat előző részeit itt találja.

Az előző cikkben elkezdett példákkal haladunk tovább. Az 1. tagállamban letelepedett kisvállalkozás hirdetési szolgáltatásokat nyújt egy, a 2. tagállamban található üzleti vevő számára. A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabály szerint ez a szolgáltatás abban a tagállamban áfa-köteles, ahol a szolgáltatás megrendelője található: 2. tagállam (a rendeltetési helyen történő adóztatás). Ez azt jelenti, hogy az 1. tagállamban ez a szolgáltatásnyújtás nem tartozik az áfa hatálya alá.

Az általános áfa-szabályozás értelmében ez a 2. tagállamban nyújtott szolgáltatás továbbra is feljogosítaná a szolgáltatót (a kisvállalkozást) arra, hogy levonja az adott szolgáltatáshoz kapcsolódó beszerzések után az 1. tagállamban előzetesen felszámított áfát. Mivel a teljesítés helye a 2. tagállamban található, az üzleti vevő a 2. tagállamban a fordított adózás alapján számolná el az áfát.

A kkv-szabályozás keretében e szolgáltatás teljesítési helye szintén a 2. tagállam. Ha a kisvállalkozás a 2. tagállamban (abban a tagállamban, ahol az áfa-fizetési kötelezettség keletkezik) nem alkalmazza a határokon átnyúló kkv-szabályozást, akkor az üzleti vevő továbbra is köteles a 2. tagállamban fordított adózás keretében áfa-t elszámolni.

Ha a kisvállalkozás a 2. tagállamban alkalmazza a határokon átnyúló kkv-szabályozást, akkor a szolgáltatásnyújtásra a 2. tagállamban a határokon átnyúló áfa-mentesség vonatkozik, így a vevőnek nem kell áfa-t elszámolnia. Az üzleti vevő felelőssége, hogy az internetes kkv-alkalmazás segítségével ellenőrizze a kisvállalkozás áfa-mentes státuszát.

Harmadik példánkban egy kisvállalkozás termékeket értékesít az 1. tagállamból a 2. tagállamban található végső fogyasztók számára. E termékértékesítés teljesítési helye a 2. tagállamban van.

Ha a kisvállalkozás nem alkalmazza a 2. tagállamban a határokon átnyúló kkv-szabályozást, akkor az általános áfa-szabályozást kell alkalmazni. E forgatókönyv szerint a kisvállalkozást a 2. tagállamban terheli áfa-alanyként történő nyilvántartásba vételi kötelezettség, és a 2. tagállamban alkalmazandó áfa-t fel kell számítania a végső fogyasztók terhére. Az általános áfa-szabályozás helyett az uniós egyablakos ügyintézési rendszer (OSS) is alkalmazható. Ebben az esetben a termékértékesítéshez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa-t a kisvállalkozás (a szállító) levonhatja.

Ha a kisvállalkozás a 2. tagállamban alkalmazza a határokon átnyúló kkv-szabályozást, akkor az értékesítés áfa-mentes, így a 2. tagállamban a végső fogyasztó terhére nem kell áfa-t felszámítani. Ebben az esetben a termékértékesítéshez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa nem vonható le. A kisvállalkozást nem terheli az áfa-alanyként történő nyilvántartásba vételi kötelezettség a 2. tagállamban, mivel a nyilvántartásba vétel a határokon átnyúló kkv-szabályozás keretében már megtörtént.

Az utolsó példánkban egy kisvállalkozás termékeket értékesít, amelyeket az 1. tagállamból egy nem uniós országba fuvaroznak.

Az általános áfa-szabályozás értelmében az árukivitel a Direktíva 146. cikke értelmében áfa-mentes, és a szállító (a kisvállalkozás) számára jogot biztosít arra, hogy levonja az Unión kívülre irányuló termékkivitelhez kapcsolódóan előzetesen felszámított áfát.

Ha a kisvállalkozás ugyanazt a termékértékesítést a kkv-szabályozás előírásai szerint végzi, akkor a kkv-szabályozás előírásai elsőbbséget élveznek az általános áfa-szabályozással szemben. A termékértékesítés a Direktíva 284. cikke értelmében áfa-mentes, amely nem jogosítja fel a szállítót (a kisvállalkozást) az előzetesen felszámított áfa levonására.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.