Releváns jogszabályok:

– 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
– 2019. évi CXXII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 20. § (1) bekezdése értelmében a kisvállalati adó alapja a tőke- és osztalékműveletek eredménye, növelve a személyi jellegű kifizetések összegével, azzal, hogy ez utóbbi tétel egyúttal minimum-adóalapot is képez. Személyi jellegű kifizetésként – a Katv. 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján – tag esetén a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 14. pont 14.2. alpontja szerinti minimálbér 112,5 százalékát kell figyelembe venni, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb. Kivétel ez alól, vagyis nem kell figyelembe venni a garantált bérminimum 112,5 százalékát arra az időszakra vonatkozóan, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 39. §-a szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége.

A kérdéses esetben egy olyan többes jogviszonyos magánszemélyről van szó, akinek a járulékfizetésére nem a Tbj. 39. §-a, hanem a Tbj. 42. §-a vonatkozik. Ebből adódóan a 112,5 százalékos szabály nem irányadó, a kisvállalatiadó-alany társaságnál az említett személy által ténylegesen megszerzett, járulékalapot képező jövedelem képezi a kisvállalati adó alapját, amely a konkrét esetben nulla forint.

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Katv. 20. § (2) bekezdés b) pont

– Tbj. 39. §

– Tbj. 42. §

A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2025/6–os számában jelent meg.