Releváns jogszabály:

– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Nem ritka eset azonban, hogy az előzetesen felszámított általános forgalmi adó tekintetében az adóhatóság az ellenőrzés során arra tekintettel tagadja meg az adólevonási jogot, hogy az áfa felszámítása eleve jogszerűtlen volt. Ennek oka lehet az, hogy az ügyletet utólag áfa hatályán kívülinek minősíti, vagy, hogy megállapítása szerint a teljesítési hely nem Magyarország. De sor kerülhet erre akár azért is, mert a felek helytelenül alkalmazták a fordított adózás szabályait. Mit tehet ilyen esetben az az adóalany, aki azzal szembesül, hogy a számla kiállítója nem együttműködő, tőle a tartozatlanul megfizetett adó nem követelhető, illetve, hogy a számlakorrekciót az adóigazgatási eljárási szabályok – elévülés vagy egy korábbi adóellenőrzés miatt – egyszerűen már nem teszik lehetővé. Aminek következtében a tartozatlanul megfizetett adó a költségvetésben „beragad”. Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ, körbejárva az Európai Bíróságnak a közvetlen adóhatósági visszatérítési igény megalapozására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. A meghatározó jelentőségű döntések ismertetését követően a cikk aktualitását adó, a témában most tavasszal született legfrissebb ítéletet elemezzük részletesen.

Hivatkozott jogszabályhelyek: 2006/112/EK irányelv 2., 19., 168. és 203. cikkek

Címkék: adósemlegesség elve, tényleges érvényesülés elve, adólevonási jog, közvetlen adó-visszatérítés, tartozatlanul megfizetett adó, jogalap nélkül megfizetett áfa

1. Bevezetés

A téma hátterét az uniós áfa rendszerének szerves részét képező, az Európai Bíróság által kimunkált alapelvek adják. Az egyik ilyen alapelv az adósemlegesség, amely arra irányul, hogy az adóalanyt teljes egészében mentesítse a gazdasági tevékenységeinek keretében a hozzáadott értékadó terhe alól annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenységek ne befolyásolják a piaci versenyt, és a feltételek minden adófizető számára egyenlők legyenek. A másik pedig a tényleges érvényesülés elve, amely azt célozza, hogy a tagállamok biztosítsák az olyan nemzeti eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek a gyakorlatban lehetővé teszik az uniós jogok gyakorlását és érvényesítését az adóalanyok számára. Ezt a két alapelvet hívja fel az Európai Bíróság következetesen a jogalap nélkül megfizetett általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatos döntéseiben, kiemelve, hogy ez az eset a tartozatlan fizetés megtérítésére vonatkozó igény körébe tartozik, amelynek célja az, hogy orvosolja az adó uniós joggal össze nem egyeztethetőségének következményeit és semlegesítse azt a gazdasági terhet, amellyel az adó jogtalanul sújtotta azt a gazdasági szereplőt, aki azt végül valóban viselte.

A C–453/22. számú (Schütte) ügy

Tűzifa beszerzését követő továbbértékesítésével kapcsolatos ügyben hozott döntést az Európai Bíróság a C–453/22. számú (Schütte) ügyben, ahol a beszerzés tekintetében a felek normál 19%-os mértékű, míg a továbbértékesítésre kedvezményes, 7%-os mértékű áfát alkalmaztak. Az adóhatóság az ügyletek ellenőrzése során arra a megállapítása jutott, hogy a beszerzés tekintetében is a kedvezményes, és nem a normál adókulcsot kellett volna a szállítóknak előzetesen felszámítani, így megtagadta Schütte adólevonási jogát. A szállítók az ügyben a számlák helyesbítését a német polgári jogi elévülésre tekintettel tagadták meg, ezért Schütte a szállítóktól visszatérítést sem kaphatott. A-helyzetet Schütte méltányossági kérelem benyújtásával próbálta orvosolni, kérve az adóhatóságtól a követelt (le nem vonható) áfa és a jogkövetkezmények elengedését. Amely igényt azonban az adóhatóság elutasított.

Az Európai Bíróságnak az elé került ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy lehetőség van-e az adó közvetlen visszaigénylésére, figyelembe véve azt is, hogy amennyiben a szállítók mégis élnek a számlahelyesbítéssel és a megfizetett adót maguk is visszaigénylik, akkor fennállhat a kétszeres visszatérítés esélye is. Döntésében a bíróság megerősítette a Reemtsma-igény tekintetében már kifejtett álláspontját és arra a következtetésre jutott, hogy az olyan nemzeti szabályozás vagy nemzeti gyakorlat, amely ahhoz vezet, hogy a termékek beszerzőjétől megtagadják a részére jogalap nélkül felszámított, és a beszállítói részére túlfizetett előzetesen felszámított adó visszatérítését:

– egyrészt az uniós joggal ellentétes az alapelvekre tekintettel,

– másrészt pedig aránytalan is akkor, ha az adóalany nem kérheti a szállítóktól a visszatérítést kizárólag elévülés miatt, miközben semmilyen részéről történt csalást, visszaélést vagy bizonyított hanyagságot nem rónak fel vele szemben. A kettős visszatérítés kockázata pedig nem alkalmas ennek az értékelésnek a megkérdőjelezésére.

A C–397/21. számú (Humda) ítéletre hivatkozva pedig arra is utalt, hogy az adóhatóság általi észszerű határidőn belüli visszatérítés hiányában a jogalap nélkül beszedett adónak megfelelő összeg rendelkezésre állásának hiánya miatt elszenvedett kárt késedelmi kamat fizetésével kell kompenzálni.

Konklúzió

Az Európai Bíróság legfrissebb ítélete egy újabb fontos állomás a Reemstma-igényt elismerő, a tévesen felszámított általános forgalmi adó kezelésének közvetlen visszatérítési lehetőségére vonatkozó precedens ítéletek sorában. Rávilágít nem csak az adólevonási jog korlátaira, de az áfakorrekciók komplexitására és a szállítói számlahelyesbítések határaira is.

A tartozatlanul megfizetett áfa tekintetében az uniós bírósági álláspont egyértelmű: az adóalanyokat végső soron – mintegy ultima ratio jelleggel, ha a szállítóval való rendezés lehetetlen vagy rendkívül nehézkes, – közvetlen adó-visszatérítési jog illeti meg, illetve, ha ez észszerű időn belül nem történik meg, akkor az adóhatóságot kamatfizetési kötelezettség is terheli. Az Európai Bíróság irányvonala tehát egyre inkább azt sugallja, hogy az áfa nem eshet a vállalkozások költségére vagy kockázatára, és ennek egyik markáns megnyilvánulása a Greentech ügyben hozott ítélet is.

A közvetlen visszatérítési jog egyfajta „biztonsági háló” a vállalkozások számára, ha a számlahelyesbítés már nem lehetséges. A vállalkozásoknak ezért proaktívan kell fellépniük és a számlázási hibákat időben kezelniük. Időben fellépve azért, hogy jogaikat érvényesíthessék.

Zárszóként meg kell említeni, hogy precedens döntéseiben az Európai Bíróság a közvetlen visszatérítési igény tekintetében nem fogalmazott meg korlátozásokat, vagy megkötéseket, azonban az egyes tagállamok nemzeti jogában megjelenő szabályozás vagy az alkalmazott gyakorlat szerint a visszatérítés feltételekkel (vagy előtétekkel) érhető el, így a precedens ítéletekben foglaltaknak való megfelelés még további, jövőbeli ítéletek témája lehet.

Rákosa Melinda írásában, amely az Áfa-kalauz 2025/6-os számában jelent meg, a fentieken túl olvashat az egyes ügyletekhez fűződő uniós és hazai gyakorlatról.