Releváns jogszabályok: 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.)

Írásunkban egy jogeset ismertetésével rávilágítunk arra, hogy milyen tipikus kérdések merülhetnek fel az említett apportügylet áfa-kezelésével kapcsolatosan. Cikkünkben a jogszabályi háttér bemutatására kisebb hangsúlyt helyezünk, és inkább azzal foglalkozunk, hogy a gyakorlatban hogyan kell értelmezni a szabályozást.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) rendelkezései értelmében – 17-18. § – az apport után adófizetési kötelezettséget nem kell teljesíteni, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany (amelybe az apportálás történt) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez fűződő, Áfa tv-ben szabályozott jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdve jogutódként őt terhelik és illetik, továbbá az adóalanynak sem szerzéskor, sem azt követően nincs olyan jogállása, amely összeegyeztethetetlen lenne az áfa-fizetési kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.

Az adófizetési kötelezettség teljesítésével összeegyeztethetetlen jogállásnak minősül például az alanyi adómentesség. Azonban nem minősül ilyennek, ha az apportot szerző adóalany a közérdekű vagy speciális jellegére tekintettel adómentes (Áfa tv. 85-86. §) tevékenységet végző adózó. Gyakran felmerülő kérdés az ingatlanapport kapcsán, hogy milyen módon befolyásolja az adókötelezettséget, ha akár az apportáló, akár az apportot fogadó élt az adókötelessé tétel Áfa tv. 88. §-ában hivatkozott lehetőségével.

Példa:

„A” és „B” gazdasági társaság kapcsolt vállalkozások. „A” kft. egy beépítetlen ingatlant vásárolt, amelyen társasház építését kezdte meg. A vállalkozás az ingatlanértékesítéseit adó-kötelessé tette az Áfa tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján. „A” társaság az említett ingatlant nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként „B” társaság rendelkezésére bocsátja. Utóbbi kft. fejezi be a lakások építését, majd ezt követően értékesíti azokat. Az említett tevékenységgel kapcsolatosan „B” társaság nem választotta az áfa-fizetési kötelezettséget. Vizsgáljuk meg, hogy az apport kapcsán merül-e fel áfa-fizetési kötelezettség, illetve másként kellene-e minősíteni az ügyletet abban az esetben, ha „B” társaság adókötelessé tenné az ingatlanértékesítést.

Amennyiben az Áfa tv. 17-18. §-ában nevesített valamennyi feltétel fennáll, az ingatlan apport átadásakor adófizetési kötelezettség nem keletkezik, annak ellenére sem, hogy az apportot szolgáltató „A” társaság élt az Áfa tv. 88. §-ában biztosított lehetőséggel, az apportot fogadó pedig nem.

A példa szerinti esetben ugyanakkor az ingatlant az apportot szerző „B” társaság adólevonásra nem jogosító „tárgyi” adómentes tevékenységhez használja, míg az apportáló „A” társaság adóköteles tevékenységhez használta azt. Ez azt is jelenti, hogy „A” társaság levonhatta az ingatlanbeszerzés során előzetesen felszámított áfa összegét. Erre való tekintettel, illetve az Áfa tv. 18. § (1) bekezdés b) pont és 135. § alapján valószínűleg a figyelési időszakon belül az előzetesen felszámított áfa levonási arányában változás áll be, emiatt az apportot szerző „B” társaságnak – amelynél a tárgyi eszköz figyelési időszak folytatódik – korrigálnia kell a levonásba helyezett áfa összegét. Ez valószínűsíthetően azzal jár, hogy az apportot fogadó „B” társaságnak áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik.

Szintén hangsúlyozandó, hogy az Áfa tv. 17. § (1) bekezdése értelmében akkor sem állna be a termékértékesítéshez fűződő joghatás a 18. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése mellett, ha az apportot szerző „B” társaság élne az ingatlanértékesítései kapcsán az Áfa tv. 88. § szerinti adókötelessé tétel lehetőségével. Ebben az esetben viszont már nem keletkezne az Áfa tv. 135. § szerinti korrekciós kötelezettsége.