Releváns jogszabályok:

– 2000. évi C. törvény a számvitelről

– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

– 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

Adott egy munkavállaló, akik munkaköre a képernyő elé köti. Az érintett személy a munkavégzéstől függetlenül is szemüveges. Tételezzük fel, hogy a munkáltató kifizeti az éleslátáshoz szükséges szemüveg költségét, amelyet a munkavállaló a munkaidőn kívül is hord, tehát nem csupán a munkavégzése céljából viseli. Felmerülhet kérdésként, hogy ilyen esetben hogyan kell elszámolni a szemüveg költségét.

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet (a továbbiakban: rendelet) 6. §-a kimondja, hogy ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.

A joggyakorlat szerint a „minimálisan szükséges” feltétel az éleslátást biztosító két szemüveglencsét és az annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretet jelenti. Tehát olyan összeg értendő alatta, amelyből az adott konkrét munkavállalónak az e feltételeknek eleget tevő szemüveg biztosítható. Összegszerűen jogszabályban nem meghatározható, mert a szemüveglencse dioptriafüggő és így az ára változó.

A rendelet tehát azok számára, akik a képernyőt a munkavégzés során nem látják élesen, olyan szemüveg biztosítását írja elő, amely a szemlencse töréshibáját is korrigálja.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 79. § (3) bekezdése szerint a személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek (beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő/fizetett személyi jövedelemadó összegét is), amelyeket – az Szt. 3. § (7) bekezdés 3. pontja értelmében – a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít. Utóbb hivatkozott jogszabályhely számos, – de csak példálózó jelleggel felsorolt – különösen ilyennek minősülő kifizetést tartalmaz, amelyek körébe beletartozhat a magánszemélyek részére megtérítésre kerülő szemüveg költsége is, ha a gazdálkodó úgy dönt, hogy ilyen kifizetést teljesít.

A szemüveg juttatása – akkor is, amennyiben ez olyan módon történik, hogy a szemüveget a munkavállaló veszi meg, de a munkáltató nevére szóló számlában szereplő szemüveg vételárát a munkáltató megtéríti – nem pénzben adott juttatásnak minősül. Az éleslátást biztosító szemüveg egészségvédelmi eszköz, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja törvény) 1. számú mellékletének 8.8. alpontja alkalmazható e juttatásra. Ezek szerint az éleslátást biztosító szemüveg munkáltató részéről való juttatása adómentes juttatásnak tekintendő, igazolásul a szemüveg vételárát tartalmazó, a munkáltató nevére szóló számla szolgál.

Egyéb esetekben (pl. a társaság személyesen közreműködő tagjánál) az említett szemüveg juttatása nem kötelező, azonban az előzőek szerint biztosított szemüveg, mint egészségvédelmi eszköz adómentes és elismert költség.

Ugyanakkor nem tartozik az adómentes körbe az a szemüveg (kontaktlencse), amelyet a magánszemély a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül is használ.

Abban az esetben tehát, ha a kapott szemüveget a munkavállaló nem kizárólag a munkavégzéshez használja, az említett juttatás nem felel meg az adómentes juttatás feltételeinek, így annak értéke munkaviszonyból származó jövedelemként adó- és járulékköteles.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. § (1) bekezdésének d) pontja alapján meg kell növelni az adózás előtti eredményt azon költségként, ráfordításként elszámolt összeggel, amely nincs összefüggésben az adózó vállalkozási tevékenységével, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

A Tao. tv. 3. számú melléklet B) részének 3. pontja alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként számolandó el az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója (kedvezményezett kör) részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló kötelező befizetés.

A szabályozás alapulvételével a társaságnak az általa a Tao. tv. szerinti kedvezményezett személyi kör számára adott juttatással – az annak kapcsán elszámolt személyi jellegű egyéb kifizetéssel – nem kell megnövelnie az adózás előtti eredményét, az a társasági adóalap megállapításánál elismert költség függetlenül attól, hogy a juttatás az Szja tv. alapján adómentes-e vagy sem.

Elmondható tehát, hogy amennyiben a munkáltató olyan szemüveg megvásárlásának költségét téríti meg a dolgozója számára, aki azt nemcsak munkaidőben hordja, a juttatás nem lesz adómentes. Ettől függetlenül a társasági adóban elismert költség, a Tao. tv. 3. számú melléklet B) rész 3. pontjában foglaltak alapján.