Releváns jogszabály:

– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)

A gyakorlatban felmerült kérdések (folyt.)

Hiányzó termék (folyt.)

A Kúria Kfv.I.35.363/2019/13. sz. ítélete alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a garanciális idő lejárta utáni meghibásodás esetén a pótalkatrészeket ingyenesen biztosította bolgár vevőjének. A felek közötti megállapodás kifejezetten rendelkezett is arról, hogy ellenérték nélkül (»free of charges«) bocsátja a pótalkatrészeket a vevő rendelkezésére. A felperes álláspontja szerint a pótalkatrészek önkéntes biztosítása az annak hátterében álló üzletpolitikai célokra tekintettel nem minősül ingyenes termékátadásnak, mivel az hosszabb távon a felperes számára bevételt jelentett egyrészt amiatt, hogy a vevő lemondott a követelés jogi úton való érvényesítéséről, másrészt a bolgár piacról az ügyletet követően történt jelentős árbevételre tekintettel.

A Kúria ítéletében hangsúlyozta, hogy az adójogviszonyokban az adózásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján ítélendő meg egy ügylet ingyenessége, illetve visszterhessége. Az áfakötelezettség megítélésekor az Áfa tv. 259. § 6. pontja szerinti ellenérték fogalmába tartozik bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is.

Az adókötelezettség megállapításának alapjául az adózó bizonylatai, nyilvántartásai szolgálnak. A felperes maga sem hivatkozott arra, hogy nyilvántartásaiban meglévő követelésként szerepelt bolgár partnere hibás teljesítésből eredő igénye, így ellenértéknek minősülő „meglévő követelés”-t a felperes nem igazolt. A bolgár társaság által szerződésben vállalt, a hibás teljesítésből eredő további igényei érvényesítésének jogáról való lemondás ezért nem eredményezi a szerződés Áfa tv. szerinti visszterhességét. A felperes által felhozott általános üzletpolitikai célok a szerződéskötési szándék körébe tartozó szempontok, és mint ilyenek, az adóztatandó ügylet visszterhességét – a szerződés ezzel ellentétes, kifejezett kikötése miatt – nem befolyásolják.

Mindezek folytán a Kúria megállapította, hogy a pótalkatrészek juttatása ingyenes volt, és mivel az nem volt vitatott, hogy a felperest azok szerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog illette meg, így az ügylet az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül.

Megjegyzést érdemel, hogy az adóhatóság számára akár a közösségi ügyletekről benyújtott összesítő nyilatkozat adatai is támpontot jelenthetnek a termék vállalkozásból történő kivonásának megállapításához. Ha ugyanis a partner Közösségen belüli termékértékesítésről szolgáltat adatot, az adóalany ugyanakkor a Közösségen belüli termékbeszerzést nem szerepelteti a saját bevallásában, az adóhatóság vizsgálni fogja, hogy melyik fél által szolgáltatott adatok tekinthetőek helytállónak. Ha megállapítja, hogy a termékértékesítés ténylegesen megvalósult, ugyanakkor az adóalany a nyilvántartásai szerint nem rendelkezik a beszerzett árukészlettel, az adóhatóság arra a következtetésre juthat, hogy az adóalany véglegesen kivonta vállalkozásából a termékeket.