A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 39. § részletezi az arányos szolgálati idő fogalmát. Az arányos szolgálati idő intézménye 1997. január 1-jétől került bevezetésre, az új rendelkezéseket az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni. Arányos szolgálati időt kizárólag a jogszabályban meghatározott biztosítási jogviszonyok esetében kell számolni, és kizárólag abban az esetben, ha a biztosítási jogviszonyból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek nem érik el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét.

Arányos szolgálati idő megállapítására kerülhet sor például az alábbi biztosítási jogviszonyok esetében:

munkaviszony és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyok, amennyiben a foglalkoztatás nem teljes munkaidőben történik,
díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony; e körbe tartozik a megbízási szerződés, vállalkozási szerződés alapján történő munkavégzés, illetve 2011. december 31-éig a segítő családtagként, valamint 2012. június 30-éig a bedolgozóként fennállt biztosítási jogviszony,
mezőgazdasági őstermelőként fennállt jogviszony,
főállású kisadózóként eltöltött jogviszony.

Az arányos szolgálati idő lényege, hogy amennyiben a fentiekben felsorolt biztosítási jogviszonyokban álló személy ebből származó keresete, jövedelme nem éri el a minimálbér összegét, vagy a minimálbérnél kisebb összeg után fizeti meg a nyugdíjjárulékot, úgy abban az esetben a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe a nyugdíj kiszámítása során. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya megegyezik a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem, és az azonos időszakra vonatkozó minimálbér arányával. Nyugdíjjárulék-alapot képező kereset alatt a rendszeres és a nem rendszeres jövedelmeket is kell érteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az arányos szolgálati idő számítása során az adott időszakban elért, kifizetett jutalom összegét is figyelembe kell venni.

A nyugdíj szempontjából külön részletezett a nyugdíjjogosultság megállapítása (Tny. 18. §), valamint a nyugdíj összegének kiszámításakor figyelembe vehető szolgálati idő (Tny. 20. §) tartama, a szabályozás így meghatározza, hogy az arányosítást kizárólag a nyugdíj összegének megállapításakor kell alkalmazni. A nyugdíjjogosultság megállapítása során, függetlenül a jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek mértékétől, a biztosítási idő teljes időtartamát figyelembe kell venni.

Az arányos szolgálati időt az adott naptári évre, a biztosítási jogviszony időtartamára úgy kell kiszámítani, hogy elsődlegesen meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét. Amennyiben az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegével, majd az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Amennyiben az így kapott szám nem egész szám, úgy azt minden esetben egész számra kell felkerekíteni [TnyR. 56. § (1) bekezdés].

Ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap (hónapok) teljes időtartama alatt fennállt, naptári hónaponként az akkor érvényes minimálbér havi összegét kell figyelembe venni. Ha a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon keresztül állt fenn, úgy egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni azoknak az időszakoknak a naptári napjait, amelyek alatt a biztosítási jogviszony szünetelt, illetve a biztosított nem részesült nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemben [TnyR. 56. § (2) bekezdés]. Ilyen időszakok lehetnek például a táppénzben, baleseti táppénzben, fizetés nélküli szabadságon eltöltött időtartamok.

Az arányos szolgálati idő számítása a főállású kisadózó esetében

Főállású kisadózói jogviszony létesítésére 2013. január 1. óta van lehetőség. A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 000 forint tételes adót fizet. Ugyanakkor a vállalkozás magasabb, havi 75 000 forint összegű tételes adó megfizetését is vállalhatja [Katv. 8. § (1) és (4) bekezdés]. Havi 50 000 forintos tételes adó megfizetése esetén – a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során – a főfoglalkozású kisadózó járulékalapot képező jövedelmeként 2016. december 31-éig havi 81 300 forint, 2017. január 1-jétől havi 90 000 forint, 2018. január 1-jétől havi 94 400 forint, 2019. július 1-jétől havi 98 100 forint, 2020. július 1-jétől pedig havi 102 000 forint vehető figyelembe. Havi 75 000 forintos tételes adó megfizetése esetén járulékalapot képező jövedelemként 2016. december 31-éig havi 136 250 forint, 2017-ban havi 150 000 forint, 2018. január 1-jétől havi 158 400 forint, 2019. július 1-jétől havi 164 000 forint, 2020. július 1-jétől pedig havi 170 000 forint vehető figyelembe.

A minimálbér 2013. január 1-je és 2020. december 31-e között hatályos összegeire (2013-ban havi 98 000 forint, 2014-ben havi 101 500 forint, 2015-ben havi 105 000, 2016-ban havi 111 000 forint, 2017-ben havi 127 500 forint, 2018-ban havi 138 000 forint, 2019-ben havi 149 000 forint, 2020-ban pedig havi 161 000 forint) tekintettel kiemelhető, hogy amennyiben a kisadózó vállalkozó nem él a Katv.-ben rögzített lehetőséggel, és csupán havi 50 000 forint tételes adót fizet, az e jogcímen fennállt biztosítási idő tartamára arányos szolgálati időt fog szerezni. Ezzel szemben, ha él a választási lehetőségével, és havi 75 000 forint tételes adó megfizetését vállalja, mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj mértéke szempontjából a teljes időtartam kerül szolgálati időként figyelembevételre.

Példa

-A biztosított 2016. január 1-jétől május 31-áig főállású kisadózóként havi 50 000 forint tételes adót fizet, azonban 2016. júniusától decemberig magasabb összegű adó megfizetését vállalja, havi 75 000 forintot. Esetében a 2016. évi szolgálati idő a következők szerint alakul: az éves nyugdíjjárulék-alap (5 x 81 300) + (7 x 136 250) = 1 360 250 forint, amely magasabb, mint az adott időszakra vonatkozó minimálbér összege (12 x 111 000 = 1 332 000 forint), ezért 2016-ban nem kell arányos szolgálati időt számítani.

– Abban az esetben, ha ugyanez a személy 2017-ben januártól decemberig főállású kisadózóként havi 50 000 forint tételes adót fizet, majd 2018 januárjától ismételten a magasabb összegű adó megfizetését vállalja, akkor az 50 000 forint tételes adó megfizetéséhez havi 90 000 forint a figyelembe vehető nyugdíjjárulék-alap, amely kevesebb a minimálbér havi összegénél, ezért 2017-ben a nyugdíj mértéke szempontjából arányos [(90 000 x 12) / (127 500 x 12) = 0,7058; 0,7058 x 365 = 257,64 nap, kerekítve 256 nap] szolgálati időt szerez. 2018. januártól viszont, tekintettel a havi 75 000 forint tételes adó megfizetésére a havi 158 400 forint a figyelembe vehető nyugdíjjárulék-alap, amely magasabb a minimálbérnél (138 000 forint). Ezáltal mind a nyugdíjjogosultság, mind pedig a nyugdíj mértéke szempontjából a teljes időtartam figyelembevételre kerül.

A főállású kisadózó szolgálati idejének elbírálása, számítása során azonban figyelemmel kell lenni a Katv.-ben rögzített speciális járulékfizetési kedvezményekre is, amelyek szerint a főállású kisadózó mentesül a tételes adófizetési kötelezettség alól abban az esetben, ha a hónap egészében táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban (csed), örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozási segítő ellátásban (gyes), gyermeknevelési támogatásban (gyet), gyermekek otthongondozási díjában (gyod) vagy ápolási díjban részesül. Nem kell megfizetni a kisadózó után a tételes adót arra a hónapra sem, amelyben az előzőekben említett mentesítésre okot adó körülmény megszűnik, amennyiben ez az állapot legalább harminc napig fennállt. A harminc nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a kisadózó után az adót nem kell megfizetni [Katv. 8. § (9)-(10) bekezdés].

Erre például szolgálhat, ha a biztosított 2015-ben kisadózóként havi 50 000 forint tételes adó megfizetésével teljesíti a járulékfizetési kötelezettségét, és 2015. június 14-étől 2015. július 21-éig táppénzben részesült. A kisadózónak június hónapra meg kell fizetnie a tételes adót, júliusra viszont nem, mivel júniusban 17 napon át, júliusban 21 napon keresztül táppénzen volt, és ez együttvéve eléri a harminc napot. Tehát a 2015. évi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem 2015. január 1-jétől június 30-áig, valamint 2015. augusztus 1-jétől december 31-éig terjedő időre 11 x 81 300 = 894 300 forint. Erre az időre a minimálbér összege 11 x 105 000 = 1 155 000 forint. Az arányos szolgálati idő (894 300 / 1 155 000) = 0,7742; 0,7742 x 334 = 258,61 nap, kerekítve 259+ 31 nap (2015. júliusi táppénzes időszak), azaz összesen 290 nap lesz.

Ugyanez a kisadózó 2017-ban havi 50 000 forint tételes adó megfizetésével teljesíti a járulékfizetési kötelezettségét, és a nyugellátás megállapítását 2017. június 21-étől kezdődően kéri. Ebben az esetben a kisadózó júniusban is köteles megfizetni a tételes adót, ezért a 2017. január 1-jétől 2017. június 20-áig terjedő időre nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemként 6 x 81 300 = 487 800 forintot kell figyelembe venni. Erre az időszakra a minimálbér összege (5 x 127 500) + (127 500 / 30 x 20) = 722 500 forint. Az arányos szolgálati idő (487 800 / 722 500) = 0,6751; 0,6751 x 172 = 116,12 nap) kerekítve 116 nap lesz.

Különös szabály, hogy ha a munkavállaló az üzem működése vagy foglalkozásának jellege miatt a naptári hétnek csak egyes napjain végez munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként elismerni, kivéve azt, akinek a heti munkaideje a munkakörére irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri, és a kereset (jövedelem) összege a minimálbér összegét meghaladja (TnyR. 57. §).

The post Arányosan elismerhető szolgálati idő a nyugdíj meghatározásánál appeared first on Adó Online.