Releváns jogszabály:

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 14. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)

Az EUB ítélkezési gyakorlata (folyt.)

A C‑288/19. sz. QM ügyben az EUB-nak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a héairányelv 56. cikkének a közlekedési eszközök nem adóalany részére történő bérbeadásaként értelmezendő-e a vállalkozás vagyona részét képező járműnek az adóalany által az alkalmazottja részére való rendelkezésre bocsátása, amennyiben ezen alkalmazott részéről ennek ellenértékeként nem kerül sor fizetésre, és a díjazása egy részét sem fordítja erre, és amennyiben e jármű használati joga ezen alkalmazott számára nem jár együtt más előnyökről való lemondással.

Az alapügy tényállása szerint a luxemburgi székhelyű QM befektetési alapkezelő társaság egy‑egy járművet bocsátott két olyan munkatársa rendelkezésére, akik Luxemburgban folytatják tevékenységüket, és Németországban rendelkeznek lakóhellyel. E járműveket üzleti és magáncélokra használják. 2013‑ban és 2014‑ben a járművek rendelkezésre bocsátására az egyik munkatárs tekintetében ingyenesen került sor, míg a másik munkatárs esetében a QM a bérbeadás ellenértékeként évi 5688 euró összeget vont le annak fizetéséből.

A QM Luxemburgban az egyszerűsített adóztatási eljárás hatálya alá tartozott. A két jármű rendelkezésre bocsátása e tagállamban nem tartozott a héa hatálya alá, és az azok rendelkezésre bocsátása után előzetesen felszámított héa sem volt levonható.

2014 novemberében héanyilvántartásba vették a QM‑et Németországban, ahol a járművek rendelkezésre bocsátása a héa hatálya alá tartozott. Kérdésként merült fel, hogy alkalmazható-e az ügylet kapcsán a héairányaelv 56. cikk (2) bekezdésének első albekezdése, amely szerint a közlekedési eszközök nem adóalany részére történő bérbeadásának – a rövid távú bérbeadás kivételével – teljesítési helye az a hely, ahol a megrendelő letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. (A szabály alkalmazhatósága esetén a Németországban lakóhellyel rendelkező magánszemély esetében Németország lenne a teljesítés helye, és az ottani szabályok vonatkoznának az adóztatásra, ideértve a levonási jog keletkezését és az ingyenes használatba adás adóköteles voltát is.)

Az EUB rámutatott, hogy a héairányelv 56. cikke (2) bekezdésének alkalmazása, amely a közlekedési eszközök bérbeadására irányuló szolgáltatás nyújtása utáni héakivetés helyét határozza meg, feltételezi, hogy a vizsgált ügylet héaköteles.

Járművek olyan kölcsönbe adása, amelyért a munkatárs nem fizet, és a pénzbeli díjazása egy részét sem fordítja erre, továbbá e munkatárs részéről nem kerül sor az adóalany által kínált előnyök közüli választásra a felek között fennálló olyan megállapodás alapján, amelynek értelmében a cégautó használata más előnyökről való lemondással jár, nem minősíthető a héairányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmében vett ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak.

Ami azt a kérdést illeti, hogy a tényállás szerinti ügylet a héairányelv 26. cikke (1) bekezdése értelmében vett ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül‑e, az ítélet levezetése a következő.

A héairányelv 26. cikk (1) bekezdése alapján valamely ügylet két esetben minősül ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak.

  • Az első eset, amely ezen (1) bekezdés a) pontjában szerepel, a vállalkozás vagyonát képező terméknek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségletei kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra való használatára, felhasználására vonatkozik, amennyiben az ilyen termékek után előzetesen felszámított héa teljesen vagy részben levonható volt;

  • a második pedig, amely az említett (1) bekezdés b) pontjában szerepel, az adóalany által saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra ingyenesen végzett szolgáltatásnyújtásra vonatkozik.

A vállalkozás vagyonát képező terméknek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségletei kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra való használatával, felhasználásával megvalósuló szolgáltatás, amely a héairányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján arra tekintettel nem tekinthető ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak, hogy a szóban forgó termék után előzetesen felszámított héa – az e rendelkezésben előírtakkal szemben – nem vonható le, másodlagosan nem minősíthető ilyen szolgáltatásnyújtásnak ezen irányelv 26. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, anélkül hogy megkérdőjeleznénk az előzetesen felszámított héa levonására vonatkozóan az előbbi rendelkezésben előírt feltétel hatékony érvényesülését.

Az EUB-hoz benyújtott iratokból kitűnt, hogy a QM Luxemburgban az egyszerűsített adóztatási rendszer hatálya alá tartozott, amelynek keretében az alapügyben szóban forgó évek tekintetében nem érvényesíthette az ellenérték nélkül a munkatárs rendelkezésére bocsátott járműhöz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonását. Az említett iratokból ugyanakkor nem következik kifejezetten, hogy Németországban ne lenne érvényesíthető az ilyen adólevonáshoz való jog.

Ugyanakkor, még ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné is meg, hogy e feltétel teljesült Németországban, és ugyanez lenne érvényes a héairányelv 26. cikke (1) bekezdése a) pontjának egyéb alkalmazási feltételeire is, az alapügyben szóban forgó gépjármű rendelkezésre bocsátásának ebből következő ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősítése mindazonáltal nem tartozhat a héairányelv 56. cikke (2) bekezdése első albekezdésének hatálya alá.

A héairányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősülő ügylet nem tekinthető az ezen irányelv 56. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett „közlekedési eszköz bérbeadásának”.

Mivel a héairányelv e tekintetben nem tartalmaz meghatározást, illetve nem utal a tagállamok jogára, a „közlekedési eszköz bérbeadásának” az ezen irányelv 56. cikke (2) bekezdése első albekezdése értelmében vett fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelyet az Unió területén egységesen kell értelmezni, függetlenül a tagállamokban alkalmazott minősítéstől. A „bérbeadás” minősítés feltétele az, hogy a bérbeadó díjazás ellenében és meghatározott időszakra átruházza a bérlő részére a termék használati jogát, és minden más személyt kizár e jog gyakorlásából.

A bérleti díj megfizetésének elmaradását nem ellensúlyozhatja az a körülmény, hogy a jövedelemadó szempontjából a szóban forgó vállalkozás vagyonát képező eszköz magáncélú használata számszerűsíthető természetbeni juttatásnak minősül, és így valamiképpen a díjazás olyan részének kell tekinteni, amelyről a jogosult a szóban forgó eszköz rendelkezésre bocsátásának ellenértékeként lemondott. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a bérleti díjnak a héairányelv 56. cikke (2) bekezdése első albekezdése alkalmazásával összefüggésben vett fogalmát nem lehet analógia útján úgy értelmezni, hogy azzal egyenértékű valamely természetbeni juttatás, és hogy e fogalom készpénzben fizetendő bérleti díj fennállását feltételezi.

Az ilyen feltétel nem teljesülhet a vállalkozás vagyonába tartozó olyan eszköz ingyenes használata esetében, amely a héairányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül. Az ilyen ügylet ennélfogva nem tartozik a héairányelv 56. cikke (2) bekezdése első albekezdésének hatálya alá.

A héairányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősülő ügylet tehát nem tekinthető az ezen irányelv 56. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett „közlekedési eszköz bérbeadásának”.

A másik munkatárs részére a fizetésből levont összeg fejében történt használatba adás tekintetében viszont teljesülhetnek a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, illetve a bérbeadás kritériumai, ezért ezen ügyletre alkalmazandó lehet a héairányelv 56. cikk (2) bekezdésének első albekezdése.