A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 3. § (4) bekezdésének 7-9. pontjai határozzák meg a beruházás, a felújítás és a karbantartás fogalmát. A beruházás a vállalkozás egyik összetett, nagy volumenű, esetenként hosszabb ideig tartó gazdasági eseménye. Beruházásnak tekintjük a tárgyi eszköz beszerzése (megszerzése), létesítése, előállítása érdekében az eszköz üzembe helyezéséig, a raktárba szállításáig végzett tevékenységek (például szállítás, rakodás, alapozás, vámkezelés, közvetítés, hitelfelvétel stb.) összességét. A beruházási folyamat tehát addig tart, amíg a tárgyi eszközt rendeltetésszerűen használatba nem veszik, vagy nem aktiválják. A beruházási folyamat számviteli értelemben összekapcsolódik a bekerülési érték fogalmával, hiszen a beruházás folyamán a keletkező bizonylatok alapján a számvitelben is rögzítendő tételek jönnek létre. A beruházás az a folyamat, amelynek során a létrejövő tárgyi eszköz aktiválandó bekerülési értékének összetevői kialakulnak. A számviteli szabályozás keretjelleggel határozza meg az eszközök (ezen belül a tárgyi eszközök) bekerülési értékét, teret engedve a valódiság és a teljesség számviteli alapelveinek.

A tárgyi eszköz bekerülési értékének legfontosabb alkotóeleme az adott eszköz vételára, illetve saját előállítás esetén az előállítási értéke. Jelentősebb, összetettebb beruházás esetén ez csak a bekerülési érték kiindulópontja, amelyet számos tétel növelhet (módosíthat). A tételeknél általános jelleggel az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
– a tétel az eszköz megszerzése, létesítése (előállítása), üzembe helyezése érdekében,
– az eszköz üzembe helyezéséig,
– az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatóan
merüljön fel.

A beruházás értékét növelő tényezők közül a cél, az időtartam, és az elemek közötti közvetlen kapcsolat egyaránt fontos. A gyakorlatban időnként nehéz elkülöníteni, hogy az adott tétel még az eszköz megszerzése (létesítése), vagy pedig már annak hasznosítása (esetleg értékesítése) érdekében merül fel. A másik vitás kérdéskör a tételek hozzákapcsolása a szóban forgó eszközhöz. A számvitelben egy tételt akkor tekintünk egy másik eszközhöz (tételhez) kapcsolódónak, ha a felmerült tételt valamilyen természetes mértékegység (illetve abból képzett mutatószám, arányszám) alapján hozzá lehet rendelni a másik eszközhöz (tételhez). Sok esetben a bekerülési érték is lehet a tétel meghatározásának, felosztásának az alapja. Ilyenkor figyelembe kell venni az arányosság követelményét. A számviteli elszámolás szabályai ebben az esetben sem korlátozhatják a szerződéses szabadságot, a felek szerződésben megnyilvánuló közös akaratát, azonban még a szerződéskötés folyamatában célszerű a szerződő feleknek áttekinteni, mérlegelni (esetleg szakértő bevonásával) a szándékuknak megfelelő megállapodás esetleges számviteli és adózási összefüggéseit, következményeit. A felek a szerződésben (adásvételi, vállalkozási, építési stb.) minden lényeges feltételt és körülményt rögzítenek. Különösen fontos ez a több ütemben (részletekben) megvalósuló teljesítések esetén.

A beruházás kivitelezésénél megkülönböztethetünk saját kivitelezésű, illetve idegen kivitelezésű beruházást. A fogalom szoros értelmezését tekintve beruházásnak tekinthetők azok a tárgyi eszköz átvételek is, amelyeket
– követelés fejében;
– vagyonkezelésbe;
– pénzügyi lízing keretében;
– térítés nélkül;
– ajándékként, hagyatékként;
– tulajdoni részesedés megszűnésekor, annak fejében
kap (szerez be) a vállalkozás, hiszen ezek az eszközök is rákerülnek a beruházás számlára, és ott további tételek kapcsolódhatnak hozzájuk.

Saját kivitelezésű (saját rezsis) beruházásról akkor beszélhetünk, ha a vállalkozás a saját eszközeivel, a saját erőforrásait, és a saját munkavállalóinak a teljesítményét felhasználva hoz létre egy olyan eszközt, amelyet nem értékesítési célra szán, hanem a saját működésének tartós szolgálatára. Ebben az esetben is előfordul, hogy néhány tétel külső közreműködés eredményeképpen fogja növelni a beruházás bekerülési értékét. Saját kivitelezésű beruházásnál a saját teljesítményeket mérni és számszerűsíteni kell, majd a kialakuló értékkel növelhető (a saját teljesítmény aktiválásán keresztül) a beruházási összeg a befejezetlen beruházások számlán.

Idegen kivitelezésű beruházásnak a gyakorlatban akkor szokták tekinteni az eszköz létesítését, ha a beszerzése, előállítása során külső vállalkozók számlázott teljesítménye alapján alakul ki a beruházás értékének döntő hányada, és a saját közreműködés elenyésző (vagy nincs is). Úgy is lehet fogalmazni, hogy a beruházás során nem merül fel a beruházás értékébe aktiválandó saját teljesítmény.

A beruházás aktiválandó értéke a beruházás során, az üzembe helyezésig (a raktárba szállításig) felmerülő, az adott eszközhöz kapcsolódó, arra felosztható tételek együtteseként alakul ki. Ezek az alábbiak:

a) Számlázott ellenérték
Az idegen kivitelezésű beruházás bekerülési értékének legfontosabb része a számlázott ellenérték. Az eszköz számlázott ellenértékét számla alapján kell megállapítani. Számlázott ellenérték a szállító kibocsátotta számlában szereplő, a megrendelés (a szerződés) szerinti, forintban számlázott és a megrendelő részéről elfogadott forintérték, illetve a devizában számlázott és a megrendelő részéről elfogadott devizaértéknek a teljesítéskor érvényes, a deviza megrendelő választotta árfolyamán átszámított forintértéke.

b) Szállítási és rakodási költség
Az eszköz bekerülési értékébe a beszerzés szállítási és rakodási költsége csak akkor tartozik bele, ha az az adott eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható, hozzárendelhető. Ha ez a költség több eszköz egyidejű beszerzése során merült fel és az egyes eszközök között a szállítási és rakodási költséget meghatározó, befolyásoló műszaki paraméterek (például súly vagy térfogat) arányában egyértelműen és megnyugtató módon megosztható, akkor az az eszközökhöz szintén hozzákapcsolható. Amennyiben az eszköz beszerzéséhez a szállítási és rakodási költség nem rendelhető hozzá, akkor azt a felmerüléskor igénybe vett szolgáltatások értékeként a költségek között kell elszámolni, tehát nem tartozik bele az eszköz beszerzési értékébe.

c) Vámteher
A vámteher a vámot, illetve a vámmal együtt kivetett, a vámhatóságnak egyéb jogcímen fizetendő összegeket, azaz az importot terhelő általános forgalmi adót, a jövedéki adót, valamint különböző díjakat és egyéb, jogszabályon alapuló – nem szolgáltatáshoz vagy mulasztáshoz kötött – kötelező befizetéseket foglalja magában. Importált eszköz beszerzésekor a vámterhet a vámhatóság veti ki, és írásbeli határozatban közli azt a vállalkozóval. A vámteher ezen határozat alapján az egyes eszközhöz hozzárendelhető, a bekerülési értékben elszámolandó.

d) Felárak, külön díjak, engedmények
A számlázott ellenérték általában magában foglalja a megrendelésben vagy a szerződésben kikötött felárak, külön díjak, illetve az érvényesítendő számlázott engedmények összegeit is. Amennyiben ezeket a felárakat, külön díjakat, illetve engedményeket külön érvényesítik, akkor arról is számlát kell a megrendelőnek kapnia, és így a szállító helyesbítő számlája alapján kell a már könyvelt értékadatokat helyesbíteni. Helyesbítő számla hiányában ezen tételek összegével a bekerülési érték nem helyesbíthető.

A szerződésen alapuló – konkrét eszközhöz közvetve kapcsolódó, nem számlázott – utólag kapott engedmény szerződés szerinti, a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett összegével, valamint a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belüli pénzügyi rendezés esetén kapott – legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott – engedmény összegével az eszköz bekerülési értékét nem lehet módosítani.

e) Közvetítői (ügynöki, bizományi) díjak
A beszerzéshez kapcsolódó közvetítői díjakat általában a megbízott számlázta összegben, az ügynöki, bizományosi tevékenység ellenértékeként indokolt figyelembe venni az eszköz bekerülési értékében.

f) Le nem vonható áfa
A szállítók által számlázott (átszámított), az eszközök beszerzési értékébe beszámító forintértéknek része az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó is. Nem része viszont a bekerülési értéknek az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó, továbbá az általános forgalmi adótörvény szerint megosztott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada.

g) Az eszköz beszerzéséhez igénybe vett hitel kamata, költségei, díjai
Az eszköz beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitelnek, kölcsönnek az eszköz aktiválásáig felmerült kamaton túlmenően a bekerülési értéknek része a hitel, a kölcsön felvétele előtt fizetett – a hitel, a kölcsön feltételeként előírt – bankgarancia díja, a hitel- vagy kölcsönszerződésben meghatározott, az igénybevétel miatt fizetett kezelési díj, folyósítási jutalék, a hitel, a kölcsön igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, a hitel-, a kölcsönszerződés közjegyzői hitelesítésének díja is.

h) Bérmunka díja
Az eszköz értékét növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni az eszköz használati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat. A bérmunka a beruházások kapcsán kevéssé merülhet fel.

i) Adók, illetékek, hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak
Abban az esetben, ha az eszköz beszerzéséhez kapcsolódóan adót kell fizetni (az általános forgalmi adót ide nem értve), akkor a fizetendő (fizetett) adó összegével az eszköz bekerülési értékét meg kell növelni. A jogszabályon alapuló illetékek, a hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak, valamint az egyéb szolgáltatási, eljárási díjak (vagyonszerzési illeték, környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj) szintén a bekerülési érték részét képezik, amennyiben azok az eszköz beszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhetők. Az illetékeket, a hatósági díjakat a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor kell a bekerülési értékben figyelembe venni.