Releváns jogszabály:

– 2000. évi C. törvény a számvitelről

A sorozat előző része itt olvasható.

A Számv. tv. 3. § (4) bekezdés 7. pontja szerint beruházás a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység. (Ilyen tevékenységek a szállítás, a vámkezelés, a közvetítés, az alapozás, az üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is.) Beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.

Bekerülési érték

A törvény a beruházások fogalmánál gyakorlatilag a bekerülési érték fogalmába tartozó tételeket említi azzal a feltétellel, hogy azok a létesítés, az üzembe helyezés érdekében, a rendeltetésszerű használatbavételig merüljenek fel, illetve ahhoz kapcsolódjanak. A számviteli törvény logikája szerint a tárgyi eszközök beszerzését, bármilyen formában is valósul meg, illetve bármilyen tételekből adódik össze a bekerülési érték, a beruházások számlán meg kell jeleníteni (ez akkor is így van, ha például a bekerülési érték egy tételből áll, és a használatbavételre rögtön a vásárlást követően sor kerül).

A számviteli törvény a tárgyi eszközök közé sorolja – sajátos, leendő tárgyi eszközként – a beruházásokat, és azokat külön mérlegsoron mutattatja ki. A 26. § (7) bekezdése szerint a beruházások, felújítások között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba nem vett, üzembe nem helyezett, a 26. § (2)-(6) bekezdésében nevesített eszközök bekerülési értékét.

Növekszik a beruházási érték a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) – biztosítási díjjal, továbbá a beruházás tervezése, a beruházás előkészítése, a beruházás lebonyolítása, az új technológia elsajátítása (a betanítás) díjaival, közvetlen költségeivel.

Ingatlanberuházás esetében előfordul, hogy a vásárolt építési telken áll egy épület vagy építmény, amelyet nem kívánnak használatba venni (sok esetben nem is alkalmas rendeltetésszerű használatra). A beruházási érték helyes megállapítása érdekében az épület, építmény beszerzési, bontási költségeit, továbbá a vásárolt teleknek építkezésre alkalmassá tétele érdekében végzett munkák költségeit, ráfordításait a telek (a földterület) értékét növelő beszerzési költségként kell elszámolni a telek (a földterület) bontás utáni (az üres telek) piaci értékének megfelelő összegig. Ha ezt az összeget meghaladó költségek, ráfordítások merülnek fel, azt már csak a telken megvalósuló beruházás (az új épület, az építmény) értékeként kell növelő tételként figyelembe venni.

Amennyiben a beruházás keretében olyan ingatlant szerez meg a vállalkozás, amelynek korábban a bérleti jogát szerezte meg (azaz az ingatlant hosszú távra, szerződés alapján bérelte), akkor a beruházás értékét növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni az ingatlan értékébe – szerződés alapján – beszámított, korábban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott (még le nem írt) összeget [Számv. tv. 48. § (4) bekezdés]. Azaz a törvény feltételezi, hogy az ingatlant a bérleti jog fennálló értékével csökkentett összegben vásárolták meg, és így ezt egészíti ki a reális (piaci) értékre.

Üzembe helyezés (aktiválás)

Az üzembe helyezés a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételét (számviteli szakszóval: aktiválását) jelenti. Az adott eszközt akkor lehet rendeltetésszerűen használatba venni, ha biztosítottak az üzemszerű termelés, a rendeltetésszerű működés műszaki, technikai, illetve jogi, hatósági feltételei, továbbá az adott eszközt a vállalkozási tevékenységhez, a működéshez ténylegesen használni is fogják.

A rendeltetésszerű használathoz szükséges annak dokumentálása, hogy egyrészt az eszköz a tényleges használatra alkalmas, az üzemszerű termelésnek nincs akadálya (és erről meg is győződtek, például próbaüzemeltetéssel), másrészt a működéshez az összes, elengedhetetlenül szükséges engedély megvan (például használatbavételi engedély, munkavédelmi engedély, környezetvédelmi engedély stb.). Az üzembe helyezés, mint gazdasági esemény egy adott napra vonatkozik. Ez a nap az adott eszköznél nagyon lényeges időpont, mert a beruházáshoz kapcsolható, azzal összefüggésben felmerült tételeket egészen eddig a napig lehet a beruházás értékében figyelembe venni. Ebből következően az aktiválás napjára vonatkozóan meg kell állapítani az összes, az adott beruházáshoz hozzárendelhető tételt, vagy bizonyos tételeket erre a napra vonatkozóan kell meghatározni (például a kötelezettségekhez kapcsolódó kamatokat, a biztosítási díj időarányos részét, valamint az olyan, a bekerülési értékbe tartozó tételek összegeit, amelyekről a bizonylat az aktiválásig nem érkezett meg). Az üzembe helyezés időpontjára vonatkozóan meg kell állapítani az eszköz bruttó értékét, hasznos élettartamát, maradványértékét, illetve ettől a naptól kezdve mind a számviteli, mind az adózási előírások szerint terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni, kivéve a nem amortizálódó eszközöket. Az amortizációt ténylegesen az üzembe helyezés napjától kell figyelembe venni, függetlenül a vállalkozás terv szerinti értékcsökkenés-elszámolási időszakaitól.

Az üzembe helyezésről kiállított dokumentumnak tartalmaznia kell az eddigiekben leírtakon kívül azt is, hogy

– a beruházás kivitelezése során hány darab aktiválandó tárgyi eszközt hoztak létre;

– az egyes tárgyi eszközöknek mennyi a bruttó értékük;

– a hasznos élettartam, a maradványérték megállapításánál milyen tényezőket vettek figyelembe; illetve

– milyen módszer szerint számítják az adott eszközre a terv szerinti értékcsökkenési leírást (ha számolnak terv szerinti értékcsökkenéssel).

Az üzembe helyezési dokumentumot a vállalkozás erre felhatalmazott egyik vezetője írja alá.

Pótlólagos beruházás

Beruházásnak minősül a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig végzett tevékenység. Szintén beruházásnak kell tekinteni a meglévő tárgyi eszközök bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését eredményező tevékenységet is.

A beruházás tehát két nagy – egymástól jól elkülöníthető – csoportba sorolható:

– egyrészt olyan tárgyieszköz-beszerzés, -létesítés, amelynek következtében a tárgyi eszközök állománya nő (mennyiségi növekedés van);

– másrészt olyan tevékenység (bővítés, átalakítás, rendeltetésváltozás), amely a már állományban lévő tárgyi eszközökhöz kapcsolódik (nem jár mennyiségi növekedéssel).

A pótlólagos beruházás fogalmát a vállalkozások mindkét csoportra használják, elsősorban olyan értelemben, hogy az a tárgyi eszközök állományát növeli, például a már meglévő üzemegységet bővítik további, önálló tárgyi eszköznek minősülő beruházási tételekkel, illetve a már állományban lévő egyedi tárgyi eszközt bővítik, például hozzáépítenek, vagy bővítő cserét hajtanak végre, amely során a tárgyi eszköz egy részét kicserélik úgy, hogy addig nem létező részeket is beépítenek. Egyebekben a pótlólagos beruházásra a beruházásoknál leírt eljárásokat kell alkalmazni. Ha cseréről van szó, akkor a meglévő kicserélendő részt selejtezni kell (részleges selejtezés), majd a beépített új részt kell az adott eszközre ráaktiválni (üzembe helyezni). A számviteli törvény a pótlólagos beruházással nem foglalkozik, azt a beruházásokra vonatkozó szabályrendszer alapján kell elszámolni.

Felújítás

Az Szt. 3. § (4) bekezdés 8. pontja szerint a felújítás az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló olyan tevékenység, amely nem minősül a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenységnek. A felújítás is a már állományban lévő tárgyi eszközökhöz kapcsolódik, azaz nem jár mennyiségi növekedéssel. A felújítás eredményeképpen a felújított eszköz

– élettartama megnövekszik;

– eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll;

– által előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul;

– pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök (például költségcsökkenés, megrendelések számának növekedése) származnak.

Nem tekinthető felújításnak az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy időben való elvégzése, függetlenül az arra fordított költségek, ráfordítások nagyságától.

A tárgyi eszközt akkor kell felújítani, ha már a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett is a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (műszakilag és eszmeileg egyaránt), amely már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti. Fontos tudni, hogy a felújítás a számviteli törvény szerint beruházásnak minősül. A felújításnak minősülő munkák már állományban lévő tárgyi eszközökhöz kapcsolódnak.

Korszerűsítés

Felújításnak tekinthető a korszerűsítés is, ha az valamilyen korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli.

Rekonstrukció

A rekonstrukció a tárgyi eszközök technikai megújítása, a tárgyi eszközök egyedi pótlását meghaladó olyan részleges vagy teljes újralétesítése, illetve cseréje, amely magasabb műszaki színvonalat eredményez, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök eredeti állapotának megközelítő és teljes helyreállításán túl a tárgyi eszközök kapacitása, funkciója, az ellátható feladatok köre bővül. Mivel a rekonstrukció során a tárgyi eszközökön egyidejűleg végeznek beruházási és felújítási tevékenységet is, a beruházást és a felújítást el kell különíteni.

Karbantartás

A karbantartás a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási tevékenységet jelenti. Ide kell érteni:

– a tervszerű megelőző karbantartást;

– a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást; valamint

– mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni.

A tárgyi eszközök a működtetésük során folyamatosan elhasználódnak. A karbantartást az eszközök helyreállítása céljából végzik. A fogalmak elkülönítésekor nem jelent problémát a tárgyi eszközök beszerzése, illetve létesítése, mert ezek az események megkérdőjelezhetetlenül beruházásnak minősítendők. (Mindkét esetben nő az eszközállomány.) Minősítési probléma akkor adódhat, ha a tárgyi eszköz beszerzést vagy létesítést részleges, vagy teljes csere céljából hajtják végre. (Ekkor ugyanis az eszközállomány naturáliában, darabban nem nő, hanem változatlan marad.)

Kisebb fejtörést okozhat a tárgyi eszközök bővítését, átalakítását, rendeltetésének megváltoztatását jelentő beruházás értelmezése és elhatárolása a felújítástól. Ugyancsak kérdéses lehet a felújítás és a karbantartás megkülönböztetése.

A vállalkozás akkor jár el helyesen, ha számviteli politikájában – a számviteli törvény egészének, alapelveinek figyelembevételével – rögzíti, hogy az egyes tárgyi eszközökkel kapcsolatos tevékenységek közül melyeket minősíti beruházásnak, felújításnak, karbantartásnak.

A felújítás és a karbantartás tartalmát a munkák célja (rendeltetése) alapján kell (lehet) meghatározni. Ha a munkákat egyidejűleg kell elvégezni, akkor azokat egymástól el kell választani mind az elvégzett munkák elszámolásában, mind a költségek minősítésében, lehetőleg még a munkák megkezdése előtt.

Az Szt. 3. § (4) bekezdés 8. pontja alapján: a meglévő tárgyi eszköz értékét növelő tételként kell figyelembe venni a meglévő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állagának (kapacitásának, pontosságának) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségeit is. A felújítás olyan, időszakonként visszatérő, a tárgyi eszköz újraelőállítási értékéhez képest általában jelentős költséggel járó munka, amely a tárgyi eszköz élettartamát meghosszabbítja, az eredeti műszaki állapotát megközelítően vagy teljesen visszaállítja.

A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló karbantartás költsége nem minősíthető a tárgyi eszköz beszerzési értékét növelő költségnek, azaz beruházásnak, felújításnak.

Karbantartásnak minősül minden olyan – meglévő, saját tulajdonban lévő, vagy bérelt gépen, berendezésen végzett – munka, amely a folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetéshez szükséges, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi, még akkor is, ha a gép, a berendezés alkotórészei lényeges elemeinek részleges cseréjével jár együtt.

A rendeltetésszerűen használatba vett gépen, berendezésen elvégzendő munkákat célszerű még a munkák elvégzése előtt minősíteni és csoportosítani aszerint, hogy azok a felújítás, vagy a karbantartás körébe tartoznak-e. A munkák elvégzése után is – természetesen – el kell végezni ezt a minősítést és csoportosítást, nem csak az elvégzett munkák, hanem azok költségeinek vonatkozásában is, és azt megfelelően dokumentálni kell. Itt kell hangsúlyozni, hogy nem a költségek nagysága alapján kell valamilyen munkát felújításnak, vagy karbantartásnak minősíteni, hanem a munkákat azok műszaki tartalma, az adott géphez, berendezéshez való – fentiekben leírt – viszonyuk szerint kell a minősíteni.

Már működő gazdasági társaságnál a tevékenység hatékonyabb folytatása érdekében végzett olyan átszervezések költségei, amelyek során a technológiai folyamat vagy annak sorrendje megváltozik, célszerűbb munkafeltételeket alakítanak ki, változnak a tevékenység körülményei, és ezen változások költségei több év árbevételében megtérülnek, alapítás-átszervezés címén aktiválhatók az Szt. 25. § (3) bekezdése alapján. Ilyennek tekinthetők a tárgyi eszközök – a kérdés szerinti aszfaltkeverő gépek – új telephelyre történő áttelepítése miatt szükségessé váló le- és felszerelési költségei. Az alapítás-átszervezés címén való aktiválhatóság lehetőség, így a társaság választhatja a költségként való elszámolást is mind a mobil, mind a nem mobil aszfaltkeverő gépek esetében.