Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény ( a továbbiakban: Art.) 19-25. § rendelkezik az adóregisztrációs eljárásról, az akadályokról, a kimentési lehetőségekről. Az adóregisztrációs eljárás célja, hogy megakadályozza, illetve megnehezítse a kifejezetten adóelkerülési célból létrehozni kívánt társaságok alapítását. A cégbejegyzésre kötelezett adózók adószámának megállapítására nem automatikusan kerül sor, hanem kizárólag az után, hogy az adó- és vámhatóság vizsgálta a törvényben meghatározott személyi kör adózói előéletét. Ha az adózóval szemben fennállnak a törvényben meghatározott kizáró feltételek, az adóhatóság megtagadja az adószám kiadását, és a cégbíróság elutasítja a cégbejegyzés iránti kérelmet.

Az adóregisztrációs eljárást az adó- és vámhatóság nem kizárólag az adószám megállapítása előtt folytatja le, hanem a cégbejegyzésre kötelezett adózók vezető tisztségviselőjének, cégvezetőjének, vagy törvényben meghatározott tagjának személyében bekövetkezett változással összefüggésben (cégvásárlás) is lefolytatja az adóregisztrációs eljárást. Az akadályok bármelyikének fennállása esetén a társaság felszólítást kap az adóhatóságtól, hogy a felszólítás kézbesítésétől számított 45 napon belül hárítsa el azt. A NAV felszólítását követően a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes, akire tekintettel a céget az adószám törlése fenyegeti, a közléstől számított 15 napos, jogvesztő határidőn belül kimentési kérelmet terjeszthet elő.

I) Az eredményes kimentési kérelem alapján az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja és az adószámot megállapítja, ha az a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes, akire tekintettel az adózó adószámának megállapítását megtagadta, a kimentési kérelmére indult eljárásban bizonyítja, hogy az adószám megállapításának megtagadására okot adó tartozást az azt felhalmozó adózó azért nem tudta kiegyenlíteni, mert az általa teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékét egy vagy több vevő, illetve megrendelő részben vagy egészben nem egyenlítette ki; a vevőkkel, megrendelőkkel szemben fennálló – illetve a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás kezdő időpontjában fennállt -, határidőre ki nem egyenlített követelések összege az adótartozás összegét eléri vagy meghaladja, illetve a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás kezdő időpontjában elérte vagy meghaladta; és az adótartozást felhalmozó adózó a követelések érvényesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.

A kérelmező a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolja, hogy a kizáró ok alapjául szolgáló adótartozás már nem áll fenn, valamint, hogy jogviszonya öröklés útján létesült és a kizáró ok alapjául szolgáló adótartozás nem tagi, illetve részvényesi jogviszonyának időtartama alatt, vagy jogviszonya megszűnését követő 180 napon belül keletkezett.

II) A NAV az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes, akire tekintettel az adózó adószámát megtagadta, az adószám megtagadására okot adó adószám törléssel érintett adózóban (törölt adózó) tagi, részvényesi jogviszonnyal nem rendelkezett; és okirattal bizonyítja, hogy vezető tisztségviselőként vagy cégvezetőként a törölt adózó jogszerű működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Kimentési oknak minősül, ha az adószám törléséről szóló határozat véglegessé válására tekintettel indult cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás arra figyelemmel került megszüntetésre, hogy az adózó a cég törvényes működését helyreállította.

III) Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az a tag vagy részvényes, akire tekintettel az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát megtagadta, igazolja, hogy az akadályhordozó adózóban vezető tisztségviselőnek, cégvezetőnek, képviseletre jogosult tagnak nem minősült, továbbá azt, hogy az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 25 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal nem rendelkezett, vagy az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 50 százalékot meghaladó szavazati joggal nem rendelkezett és minden tőle elvárhatót megtett az akadály bekövetkezésének elkerülésére vagy fennállásának megszüntetésére.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az adózó számára adófizetési biztosíték letételét tette kötelezővé a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, azonban a biztosíték véglegessé vált megállapítását követően változás történik annak a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes személyében, akire tekintettel a biztosíték megállapításra került. Az adófizetési biztosíték kötelezettsége ebben az esetben is fennáll, függetlenül a változás tényétől [Art. 26. § (11) bekezdés].

A kimentési kérelemnek konjunktív feltételei vannak, valamennyi feltétel együttes bekövetkezését igazolni kell az eredményes kimentési kérelemhez, az adóregisztrációs akadály fennállása tekintetében hozott döntés (kérelem elutasítása) során méltányossági szempontok nem érvényesíthetők.

Jogeset

A cég1-nél (továbbiakban: akadályhordozó cég) folytatott adóvizsgálat eredményeként 2012. március 20. -i határozattal 7.453.000, -Ft- adókülönbözet került megállapításra, ezzel egyidejűleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is felszámított az adóhatóság. A másodfokú határozat ellen benyújtott kereset alapján a Kúria többszöri hatályon kívül helyezése folytán a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2019. április 25. napján meghozott 8.K.27.072/2019/12. számú ítéletével az akadályhordozó cég keresetét elutasította, majd a Kúria 2020. június 11. napján meghozott Kfv.I.35.625/2019/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Az akadályhordozó cég 2020. október 06. napján 17.498.000, -Ft adótartozással rendelkezett.

A felperes 2010. április 12. napjától az akadályhordozó cég vezető tisztségviselője, valamint 2011. június 22. napjától egyedüli tagja. 2020. október 06. napjától kezdődően a felperes együttes aláírási jogosultsággal rendelkező vezető tisztségviselője a Kft.-nek (továbbiakban: Kft.), amely változásról az adóhatóság 2020. november 09. napján szerzett tudomást.

Az adóhatóság értesítette a Kft.-t, hogy a felperes, mint vezető tisztségviselő személyében az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 19. § (2) bekezdése szerinti akadály áll fenn, egyúttal felhívta, hogy az akadályt 45 napon belül szüntesse meg. A felperes kimentési kérelmét az elsőfokú adóhatóság elutasította, a felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes a 2021. április 27. napján meghozott 6441131025/2021/NAV számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Határozatát az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjára, az Art. 20. §-ra és 24. §-ra alapította.

Hangsúlyozta, hogy az akadályhordozó cég tartozása tekintetében a jogerős döntést a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. április 25. napján kelt 8.K.27.072/2019/12. számú ítéletével utasította el, így az Art. 19. § (3) bekezdése alapján a határozaton alapuló adótartozást adóregisztráció szempontból ezen időponttól kell fennállónak tekinteni, amely miatt teljesül az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont aa.) alpontjában foglalt 180 napos feltétel is. Arra is utalt, hogy az Art. adóregisztrációs eljárásában alkalmazott 19. § (3) bekezdése a fennálló adótartozáshoz jogerős adótartozást és nem végrehajtható adótartozást követel meg. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperes nem tett eleget az Art. 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek igazolásának, nem igazolta az elévülésen alapuló kimentéshez szükséges együttes körülmények meglétét. A felperes a fellebbezésében maga is elismerte, hogy erre vonatkozóan iratot nem tud és nem is akar csatolni.

A Kúria a felülvizsgálat során rögzítette, hogy az adóregisztrációs eljárás 2012. január 1-vel bevezetett jogintézmény, melynek célja, hogy meghatározott kritériumoknak megfelelő személyek új adózó alapításában vagy működésében a törvényben nevesített összegű és idejű adótartozás fennállása esetén ne vehessenek részt. A jogkövetkezmények alkalmazásához szükséges, hogy az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, száznyolcvan napon keresztül folyamatosan, meghatározott összegű adótartozás álljon fenn. A felperes éppen ezen feltételek fennállását vitatta, az adótartozás elévülésére hivatkozva.

Az adójogi elévüléssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „az elévülési idő letelte kettős következménnyel jár: nemcsak az esetleges adótúlfizetés visszaigényléséhez való jog évül el, hanem megszűnik az adóhatóságnak az a joga is, hogy az adókötelezettségek teljesítését ellenőrizze, jogszabálysértés esetén a bevallani elmulasztott adót, a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást megállapítsa. Mindemellett az adójogviszony mindkét alanyának érdeke, de a jogbiztonság szempontjából is fontos követelmény, hogy ne maradjanak fenn sokáig rendezetlen jogviszonyok.” {3091/2015. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [20]} Az elévülés legszembetűnőbb következménye az, hogy az elévült anyagi adófizetési kötelezettséget az adóalany nem köteles teljesíteni, és az állam közhatalmi eszközökkel azt nem kérheti számon rajta.

Az elévülés tehát az adóregisztrációs eljárás lefolytatásának gátját képezi, hiszen nem áll fenn olyan adótartozás, melyre tekintettel az adószám kiadása megtagadható lenne. A fentiekre tekintettel egyetért a Kúria azzal a felperesi érveléssel, hogy ebben az eljárásban vizsgálni kellett volna azt a felperesi kimentést, hogy az elévülés fennállása miatt nincs helye az adóregisztrációs eljárás lefolytatásának. Az alperes a tényállás megállapításához szükséges és elégséges mértékben köteles lett volna az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (továbbiakban: Air.) 58. § (1) bekezdése alapján a felperes elévülésre vonatkozó hivatkozását alátámasztó vagy éppen azt cáfoló tényeket feltárni és bizonyítani.

Éppen ezért nem helytálló az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy ebben az eljárásban az akadályt hordozó cégre vonatkozó elévülés nem volt vizsgálható, mivel az adóregisztrációs eljárás alapját a törvényben meghatározott ideig és összegben fennálló tartozás alapozza meg. A kettő egymásra tekintettel vizsgálható csak, ha pedig az adózó kimentésként arra hivatkozik, hogy az adótartozás már elévült, akkor erre vonatkozó vizsgálat nem kerülhető meg azzal az érveléssel, hogy más adózót érintő kérdésről van szó. Hangsúlyozta a Kúria, hogy a felperes már az eljárás megindulásakor következetesen állította a tartozás elévülését, az elévülés időpontját is megjelölte és álláspontját az adóhatóság más eljárásában kiadott nyilatkozatával is alátámasztotta.

Az adóregisztrációs eljárás lefolytatását törvényben meghatározott összegben és időtartamban fennálló adótartozás alapozza meg, ezért, ha az adózó arra hivatkozik, hogy a tartozás elévült, úgy annak vizsgálata ebben az eljárásban nem mellőzhető. ( Kúria. Kfv. 35.251/2022/8.)

The post A kimentési kérelem appeared first on Adó Online.