A sorozat előző részeit itt találja.

Az áfamentesség csak a termékértékesítésekre és a szolgáltatásnyújtásokra vonatkozik. Vagyis az áfamentesség nem vonatkozik a fordított adózás hatálya alá tartozó termékbeszerzésekre és szolgáltatásnyújtásokra, valamint a termékek behozatalára. Ezen ügyletek esetében a kisvállalkozás továbbra is köteles lehet az áfa megfizetésére, az áfa-alanykénti nyilvántartásba vételi kötelezettség teljesítésére és az általános áfaszabályok betartására abban a tagállamban, ahol ezeket az ügyleteket lebonyolítja.

Az előző cikkben rögzítettük, hogy aki a kkv-szabályozás szerinti adózást választja, annak azt valamennyi termékértékesítésére és szolgáltatásnyújtására alkalmaznia kell, azonban vannak bizonyos ügyletek, amelyek a szabályozás alól kizártnak minősülnek. A következő ügyletek nem tartoznak a kkv-szabályozás hatálya alá: alkalmi ügyletek, mint például épület vagy épületrészek első használatbavétele előtti értékesítések vagy építési telek értékesítése; mentesség új közlekedési eszközök egyik tagállamból a másikba történő, határokon átnyúló értékesítése után.

A fent említett ügyleteken kívül a tagállamok bármely más, általuk választott termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást is kizárhatnak a kkv-szabályozás alkalmazásából. Ez a lehetőség – bár a Direktíva lehetővé teszi – megnehezítheti a kisvállalkozások helyzetét, mivel így nem érvényesül a kkv-szabályozás tervezett egyszerűsítése, hiszen az áfa-mentességre egyébként jogosult kkv-k arra kényszerülnek, hogy a kizárt ügyletekre alkalmazzák az általános áfa-szabályozást.

Ha egyes ügyletek a kkv-szabályozás hatályán kívül maradnak, akkor előfordulhat, hogy az ilyen ügyletek esetében a kisvállalkozásra áfa-alanyként történő nyilvántartásba vételi kötelezettség hárul, és teljesítenie kell az áfa-szabályok szerinti kötelezettségeket, miközben továbbra is jogosult a kkv-szabályozás alkalmazására az e szabályozás hatálya alá tartozó ügyletek esetében (feltéve, hogy teljesíti a feltételeket). Mivel azonban a kkv-szabályozás opcionális, a kisvállalkozásnak mindig lehetősége van annak értékelésére, hogy annak alkalmazása üzleti szempontból megfelelő lenne-e.

A következőkben nézzünk meg néhány példát, hogy adott esetben a kkv-szabályozást vagy a normál áfa-szabályozást kell alkalmazni. Annyit elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a kkv-szabályozás magasabb rendű, mint a normál (általános) áfa-szabályozás.

Egy kisvállalkozás termékeket értékesít egy üzleti ügyfél számára, és a termékeket az 1. tagállamból a 2. tagállamba fuvarozzák. Az általános áfa-szabályozás értelmében a közösségen belüli termékértékesítés a Direktíva 138. cikke értelmében áfa-mentes, és a szállító (a kisvállalkozás) számára jogot biztosít arra, hogy az 1. sz. tagállamban levonja az ezen értékesítéshez kapcsolódóan előzetesen felszámított áfa-t.

Ha a kisvállalkozás ugyanazt a termékértékesítést a kkv-szabályozás előírásai szerint végzi, akkor a kkv-szabályozás előírásai elsőbbséget élveznek az általános áfa-szabályozással szemben. Az értékesítés a Direktíva 284. cikke értelmében áfa-mentes, és a kisvállalkozás az 1. tagállamban nem vonhatja le az ezen értékesítéshez kapcsolódó beszerzések után előzetesen felszámított áfát.

A kkv-szabályozás értelmében az áfa-mentes értékesítést nem követi Közösségen belüli áfaköteles termékbeszerzés. Az üzleti ügyfél számára ez azt jelenti, hogy e beszerzés után nem kell áfát elszámolnia. Az üzleti ügyfél felelőssége, hogy az internetes kkv-alkalmazás segítségével ellenőrizze a kisvállalkozás áfa-mentes státuszát.

A kkv-alkalmazás 2025 januárjától érhető el: https://ec.europa.eu/taxation_customs/sme-verification.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.