A témához kapcsolódó fontosabb jogszabályok a következők:
– a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.);
– a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.);
– a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.);
– a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.);
– az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
– a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ct.);
– a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.);
– az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.).
A követelésekről általában
A követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak.
A számviteli nyilvántartásban csak azok a követelések rögzíthetők,
– amelyeket a másik fél elismert, a számla ellen kifogással nem élt, a teljesítéssel kapcsolatosan sem mennyiségi, sem minőségi kifogást nem tett;
– a kiállított bizonylat a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelel; és
– a követelést pénzértékben kifejezték.
A követelések fogalomkörébe értendők a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. A követelések a számviteli törvény meghatározása szerint tágan értelmezendők, így a mérlegben különböző mérlegsorokon jelenhetnek meg. [Például a követelésnek minősülő bankbetét megjelenhet a befektetett pénzügyi eszközök között (tartós bankbetét), de megjelenhet a forgóeszközök – pénzeszközök – között is.]
A vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Ptk. szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve, amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.
A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni. A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni.
1.1. A követelések értékvesztésének elszámolása, visszaírása
A számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodóknak az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseiket – minden üzleti év zárásakor – minősíteniük kell. Azt, hogy egy követelés pénzügyi megtérülése mennyire biztos, illetve bizonytalan, azt nem a követelés, hanem a vevő, az adós minősítése alapján kell megítélni. A minősítési alapelvekről, módszerekről, eljárásokról a számviteli politikában kell rendelkezni.
Ha a mérlegkészítés időpontjában ismert információk alapján az állapítható meg, hogy a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet összege tartós és jelentős összegű, akkor a követelésre értékvesztést kell elszámolni.
A különbözet tartósnak mutatkozik, ha egy évnél hosszabb ideje áll fenn, és jelentős összegűnek, ha a számviteli politikában meghatározott mértéket meghaladja. A különbözet tartósnak minősül akkor is – fennállásának időtartamától függetlenül –, ha az az értékeléskor rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető.
A vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összege, ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható, egy összegben elszámolható, elkülönítetten kimutatható.
Az értékvesztéseket, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség – a számviteli törvény óvatosság alapelvét érvényesítve –, el kell számolni.
Mivel a vevő, adós minősítése kizárólag az üzleti évi értékeléshez, a beszámoló elkészítéséhez kapcsolódó feladat, ezért az értékvesztéseket kizárólag a mérlegkészítéskor lehet a számviteli nyilvántartásban rögzíteni.
A követelések értékvesztését egyéb ráfordításként, a tartós bankbetétek értékvesztését pénzügyi műveletek ráfordításaként kell az eredmény terhére elszámolni.
Ha a vevő, az adós minősítése alapján a pénzügyileg még nem rendezett követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, akkor a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni, a könyv szerinti értéket növelni kell, legfeljebb a nyilvántartásba vételi értékig. Az értékvesztés visszaírására – ugyanúgy, mint annak elszámolására is – csak a beszámoló fordulónapjával, az év végi értékelés keretében kerülhet sor.
A kiegészítő mellékletben a követelések eredeti, nyilvántartásba vételi értékét, az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt értékvesztés összegét be kell mutatni.
A követelések visszaírt értékvesztésének összegét egyéb bevételként, a tartós bankbetétek értékvesztésének visszaírt összegét a pénzügyi műveletek ráfordításának csökkenéseként (és nem pénzügyi műveletek bevételeként) kell az eredmény javára elszámolni.
1.2. Elszámolt, visszaírt értékvesztés az adóalapban
A számviteli előírásból következően a követelésekhez kapcsolódó értékvesztés elszámolásának és visszaírásának eredményre gyakorolt hatása van, amelyeket a tao-törvény nem ismer el az adóalapban, ezért azok adóalapra gyakorolt hatását korrekciós tételekkel „semlegesíti”.
A tao-törvény főszabálya szerint az adóévben követelésre elszámolt értékvesztés összegével meg kell növelni az adózás előtti eredményt, míg a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével a társasági adó alapja csökkenthető.
A hitelintézetnek és a pénzügyi vállalkozásnak a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozásnak a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre elszámolt, visszaírt értékvesztés összegével nem kell adóalapot módosítania. E rendelkezés szerint a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás és a befektetési vállalkozás nem általánosan mentesül az értékvesztés számviteli elszámolásához kapcsolódó adóalap-módosítási kötelezettség/lehetőség alól, hanem csak a nevesített – pénzügyi szolgáltatási tevékenységből, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó – követelések vonatkozásában.
Követelések értékvesztésének
T
K
Adóalap-módosítás
elszámolása
8652
Egyéb ráfordítások (Forgóeszközök között kimutatott követelések értékvesztése)
319, 329, 339, […] 369
(Követelés értékvesztése és annak visszaírása)
adóalap-növelés
Tao tv. 8. § (1) gy) pont
visszaírása
319, 329, 339, […] 369
(Követelés értékvesztése és annak visszaírása)
9652
Egyéb bevétel
(Forgóeszközök között kimutatott követelések visszaírt értékvesztése)
adóalap-csökkentés
Tao tv. 7. § (1) n) pont
elszámolása
87 Pénzügyi műveletek ráfordításai
179, 189, 199 Befektetett pénzügyi eszköz értékvesztése és annak visszaírása
adóalap-növelés
Tao tv. 8. § (1) gy) pont
visszaírása
17–19 Befektetett pénzügyi eszköz értékvesztése és annak visszaírása
87 Pénzügyi műveletek ráfordításai
adóalap-csökkentés
Tao tv. 7. § (1) n) pont
Pillanatnyilag megtévesztő lehet, hogy bár a befektetett pénzügyi eszközök értékvesztésének visszaírása a 87. Pénzügyi műveletek ráfordításai számlára történik (és nem bevétel számlára), mégis alkalmazható az adóalap-csökkentő tétel. Itt meg kell jegyezni, hogy a tao-törvény csak arról rendelkezik, hogy az adózás előtti eredmény a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés összegével csökkenthető (legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig, amelyet a 2.1. pont alatt részletezünk). Tehát a visszaírt értékvesztés összege minden esetben csökkenti az adóalapot, függetlenül annak számviteli elszámolásától (bevétel/ráfordítás-csökkenés), ebből következően a befektetett pénzügyi eszközök értékvesztésének, ráfordítás csökkenéseként visszaírt összege is jogszerűen vonható be a korrekcióba.
A behajthatatlan követelés
Ha a nyilvántartott lejárt követelések pénzügyi teljesülésére a gazdálkodó erőfeszítése ellenére sincs valós esély, akkor azok – a jogszabályi feltételek teljesülése estén – behajthatatlan követelésnek minősülnek.
A tao-törvény alkalmazásában behajthatatlan követelés az a követelés, amely megfelel a számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.
2.1. A számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelés
A számviteli törvény meghatározza, hogy a követelés milyen esetekben tekinthető behajthatatlan követelésnek [Szt. 3. § (4) bekezdés 10. pont].
E meghatározás szerint behajthatatlan követelés az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre, és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető);
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett;
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet;
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel;
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet;
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
Amennyiben a követelés az előzőekben leírt bármely esetben behajthatatlanná válik, akkor a követelés – dokumentált mértéke – a számviteli törvény szerint behajthatatlan követelésnek minősül, amelyet a továbbiakban nem lehet a könyvviteli nyilvántartásokban kimutatni. A részben vagy egészben behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni. A hitelezési veszteségként leírt összeget egyéb ráfordításként, a tartós bankbetétek behajthatatlan összegét pénzügyi műveletek ráfordításaként kell elszámolni. Ha az egyéb ráfordításként, pénzügyi műveletek ráfordításaként elszámolt behajthatatlannak minősített követelés, tartós bankbetét később részben vagy egészben realizálódik, akkor azt a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg egyéb bevételként, illetve pénzügyi műveletek ráfordítását csökkentő tételként kell a számviteli nyilvántartásban rögzíteni.
A követelések minősítésének részletes szabályait a számviteli politikában, illetve az értékelési szabályzatban kell rögzíteni. A behajthatatlanság tényét és mértékét a jogcímek dokumentálásával bizonyítani kell. Egy követelést akkor kell behajthatatlan követelésként leírni, amikor a számviteli törvényben minősített behajthatatlanság tényének mértékét igazoló dokumentum a rendelkezésre áll.
A számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelés az adóalapban
A követelések hitelezési veszteségként történő leírásának nincs adózási vonzata, az elszámolt ráfordítással nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt a társaságiadó-alap megállapításakor (kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető).
Nézzünk erre egy egyszerű példát, amikor a nyilvántartott követelés a számviteli törvény alapján behajthatatlan követelésnek minősül és a követelésre értékvesztést nem számoltak el!
PÉLDA
év
A követelés nyilvántartásba vétele (E Ft):
T 311 Belföldi követelés 20 000
K 91-92 Belföldi értékesítés árbevétele 15 748
K 467 Fizetendő áfa (27%) 4252
év
A követelés behajthatatlan követelésnek minősült a felszámoló írásbeli dokumentuma alapján, amit 2020. november 19-én kapott meg az adózó. Mivel a követelésre értékvesztést nem számoltak el, ezért azt a következők szerint kell hitelezési veszteségként elszámolni:
T 8691 Behajthatatlan követelés leírt összege 20 000
K 311 Belföldi követelés 20 000
A behajthatatlan követelés ráfordításként elszámolt összegével nem kell társaságiadó-alapot emelni.
Behajthatatlan követeléshez kapcsolódó pénzügyi veszteség:
Megfizetett társasági adó (15 748 × 9%) +1417
Megfizetett áfa (27%) +4252
Adózás előtti eredményben érvényesült hitelezési veszteség: (20 000 × 9%) –1800
Összes pénzügyi veszteség: 3869 E Ft
A példa alapján látható, hogy az értékesítés árbevétele után – az adózás előtti eredmény részeként – társaságiadó-fizetési kötelezettség keletkezik, míg az adózás előtti eredmény terhére elszámolt hitelezési veszteség kapcsolódó növelő korrekciós tétel alkalmazása nélkül érvényesül az adóalapban.
A behajthatatlan követelés esetén keletkező tényleges pénzügyi veszteség az adózó által megfizetett (fizetendő) általános forgalmi adó (áfa) összegének egy része. (Behajthatatlan követelések áfavonzata, ld. a 2.4. pontot!)
A tao-törvény tehát nem ír elő a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatosan növelő korrekciós tételt, azonban az olyan követelések nyilvántartásból történő kivezetéséhez, amelyekre részben vagy egészben értékvesztést számoltak el, a társaságiadó-alap megállapításakor egy kapcsolódó adóalap-módosító tételt kell alkalmazni. Ilyen esetekben ugyanis a társaságiadó-alap a követelés bekerülési értékéből behajthatatlanná vált résszel, legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegével csökkenthető. E csökkentő tétel jogszerű alkalmazásához a nyilvántartott értékvesztés fogalmának pontos ismerete szükséges.
A tao-törvény rendszerében nyilvántartott értékvesztésnek minősül a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és az adózás előtti eredmény növeléseként figyelembe vett értékvesztés összege, csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel.
Meg kell jegyezni, hogy bár a tao-törvény szövege szerint a behajthatatlan követelés összegével csökkenthető a társaságiadó-alap, azonban a csökkentő tétel csak a nyilvántartott értékvesztés összegéig érvényesíthető. Ebből következően az olyan behajthatatlan követelés kivezetése esetén, amelyre nem számoltak el értékvesztést, a társaságiadó-alap nem csökkenthető. Erre azonban nincs is szükség, hiszen a hitelezési veszteség az adózás előtti eredmény terhére, ráfordításként kerül elszámolásra.
A következőkben bemutatjuk a nyilvántartott értékvesztés összegének meghatározását, az elszámolt/visszaírt értékvesztések adózás előtti eredményre, adóalapra gyakorolt hatását.
(E Ft)
Év
T
K
Gazdasági esemény
Összeg
Adózás előtti eredmény
Adóalap
Nyilvántartott értékvesztés
2016.
311
9
Követelés nyilvántartásba vétele
15 748
15 748
15 748
311
467
Fizetendő áfa
4 252
2018.
8652
319
Értékvesztés elszámolása
10 000
–10 000
–10 000
Értékvesztéshez kapcsolódó adóalap-növelő korrekció [Tao tv. 8. § (1) bek. gy) pont]
+10 000
2019.
Nyilvántartott értékvesztés
10 000
8652
319
Értékvesztés elszámolása
5 000
–5 000
–5 000
Értékvesztéshez kapcsolódó adóalap-növelő korrekció [Tao tv. 8. § (1) bek. gy) pont]
+5 000
2020.
Nyilvántartott értékvesztés összege
(10 000 + 5 000)
15 000
319
9652
Értékvesztés visszaírása
2 500
2 500
+2 500
Értékvesztés visszaírásához kapcsolódó adóalap-csökkentő korrekció [Tao tv. 7. § (1) bek. n) pont]
–2 500
2021.
Nyilvántartott értékvesztés összege
(10 000 + 5 000 – 2 500)
12 500
És most nézzünk egy olyan esetet, amikor egy behajthatatlanná váló követelésre 100 százalékos értékvesztést számolnak el!
PÉLDA
év
A követelés nyilvántartásba vétele (E Ft):
T 311 Belföldi követelés 20 000
K 91–92 Belföldi értékesítés árbevétele 15 748
K 467 Fizetendő áfa (27%) 4252
év
A követelés 100%-os értékvesztésének elszámolása:
T 86 Követelések értékvesztése 20 000
K 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 20 000
A követelésre elszámolt értékvesztés összegével az adózó 2019. adóévben a társaságiadó-alapot megemelte [Tao tv. 8. § (1) bekezdés gy) pont].
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: 20 000 E Ft.
A követelés a felszámoló által írásban adott, 2020. november 19-én megkapott dokumentuma szerint behajthatatlan követelésnek minősült, ezért a követelést hitelezési veszteségként ki kell vezetni a nyilvántartásból.
A számviteli szabályok szerint a korábban elszámolt értékvesztés összegét év közben nem lehet visszaírni, ezért a hitelezési veszteséget a következők szerint kell elszámolni:
T 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 20 000
K 311 Belföldi követelés 20 000
Bár a behajthatatlan követelés számviteli nyilvántartásból történő kivezetése nem befolyásolja az adózás előtti eredményt, ebből következően az adóalapot, de a kapcsolódó korrekciós tétel alkalmazásával a hitelezési veszteség mégis érvényesül az adóalapban. A követelés behajthatatlanná válása miatt ugyanis 2020-ban a társaságiadó-alap csökkenthető a követelés bekerülési értékéből (20 000 E Ft) behajthatatlanná vált résszel (20 000 E Ft), maximum azonban a nyilvántartott értékvesztés összegével (20 000 E Ft).
A behajthatatlan követeléshez kapcsolódó pénzügyi veszteség:
Megfizetett társasági adó (15 748 × 9%) +1417
Megfizetett áfa (27%) +4252
Adóalap-csökkentés [Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont] (20 000 × 9%) –1800
Összes pénzügyi veszteség: 3869 E Ft
A következő példában a követelésre csak részben számolnak el értékvesztést, majd a követelés 100 százalékban behajthatatlanná válik. Nézzük meg ezt az esetet is, hogy a számviteli nyilvántartásból történő kivezetés miként hat az adóalapra, továbbá szükséges-e kapcsolódó korrekciós tétel érvényesítése!
PÉLDA
év
A követelés nyilvántartásba vétele (E Ft):
T 311 Belföldi követelés 20 000
K 91–92 Belföldi értékesítés árbevétele 15 748
K 467 Fizetendő áfa (27%) 4252
év
Értékvesztés elszámolása a követelésre:
T 86 Követelések értékvesztése 12 000
K 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 12 000
A követelésre elszámolt értékvesztés összegével az adózó 2019. adóévben a társaságiadó-alapot megemelte [Tao tv. 8. § (1) bekezdés gy) pont]
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: 12 000 E Ft.
A követelés behajthatatlan követelésnek minősült a felszámoló írásbeli dokumentuma alapján, amelyet 2020. november 19-én kapott meg a gazdálkodó.
A hitelezési veszteséget a következők szerint kell elszámolni:
T 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 12 000
K 311 Belföldi követelés 12 000
T 86 Behajthatatlan követelés leírt összege 8000
K 311 Belföldi követelés 8000
A követelés behajthatatlanná válása miatt 2020-ban a hitelezési veszteség egy részét az adóalap terhére, elismert ráfordításként számolták el (8 000 E Ft). A hitelezési veszteség további részének (12 000 E Ft) a kivezetése nem érintett eredményszámlát, tehát nem befolyásolta az adózás előtti eredményt, az adóalapot, azonban csökkentő korrekciós tétel érvényesítésére van lehetőség, mégpedig a követelés bekerülési értékéből (20 000 E Ft) behajthatatlanná vált résszel (20 000 E Ft), maximum azonban a nyilvántartott értékvesztés összegével (12 000 E Ft).
A behajthatatlan követeléshez kapcsolódó pénzügyi veszteség:
Megfizetett társasági adó (15 748 × 9%) +1417
Megfizetett áfa (27%) +4252
Adózás előtti eredményben érvényesült hitelezési veszteség (8000 × 9%) –720
Adóalap-csökkentés [Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont] (12 000 × 9%) –1080
Összes pénzügyi veszteség: 3869 E Ft
Az előzőekben bemutatott példák adatainak összevetéséből megállapítható, hogy ugyanaz a pénzügyi veszteség számszerűsíthető mindegyik esetben, bár a számviteli nyilvántartásban rögzített gazdasági események – az értékvesztés elszámolása vagy el nem számolása okán – eltérően alakították az adóalapot. Az eltérő adóalapok miatt azonban eltérő adófizetési kötelezettségek keletkeznének, de látható, hogy a különbségeket a kapcsolódó adóalap-korrekciós tételek „semlegesítik”.
A kapcsolt vállalkozással szemben fennálló követelés bekerülési értékéből behajthatatlanná vált részre tekintettel akkor csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha az adózó az érintett kapcsolt vállalkozásról, továbbá az ügyletet megalapozó, valós gazdasági okokról külön nyilvántartást vezet.
2.2. Elévült, bíróság előtt nem érvényesíthető követelések
A számviteli törvény szerint behajthatatlan követelésnek minősül a bíróság előtt nem érvényesíthető követelés, továbbá az elévült követelés is.
A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követeléseket a Ptk. 6:121. §-a szabályozza. A meghatározás szerint bírósági úton nem lehet érvényesíteni
a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le;
b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket;
c) azokat a követeléseket, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja;
d) az előző pontokban meghatározott követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésekből vagy kikötésekből eredő követelést.
Azt a tényt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni.
Ugyancsak peres úton, bíróság előtt nem érvényesíthető követelés a megszűnt céggel szembeni követelés is. A Ct. rendelkezik arról, hogy a cégjegyzékben valamennyi cég esetében fel kell tüntetni a közhiteles nyilvántartás, illetve a hitelezők védelme szempontjából jelentős adatokat, így például a cég megszűntnek nyilvánítását is. A megszűnt céggel szemben – képviselő hiányában – per nem kezdeményezhető, ezért a megszűnt céggel szembeni követelés peres úton, bíróság előtt nem érvényesíthető (a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 170. §).
A követelések elévülésére vonatkozó szabályokat a Ptk. 6:21–6:25. §-ai tartalmazzák. Általános szabály, hogy a követelések 5 év alatt évülnek el, azonban a felek írásban ettől rövidebb határidőben is megállapodhatnak. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.
Az elévülést megszakítja
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni, azt minden esetben igazolni kell.
Az előzőek szerinti, bíróság előtt nem érvényesíthető követelés és az elévült követelés is olyan, számviteli törvény értelmében behajthatatlan követelésnek minősül, amelyet a számviteli nyilvántartásban nem lehet kimutatni, a követelést hitelezési veszteségként az adózás előtti eredmény terhére el kell számolni.
A tao-törvény azonban e követelések kivezetése kapcsán elszámolt ráfordítást nem ismeri el az adóalapban. Ha a követelés kivezetésére elévülés miatt került sor, vagy azért, mert a követelés bíróság előtt nem érvényesíthető, akkor a követelés ráfordításként elszámolt összegével társaságiadó-alapot kell emelni.
2.3. A tao-törvény szerint behajthatatlan követelés
A Tao tv. 4. § 4/a. pontja szerint behajthatatlan követelés
– a számviteli törvény szerinti (a 2.1. pont alatt részletesen bemutatott) behajthatatlan követelés, valamint
– azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki.
Az olyan követelésekre tehát, amelyeket a fizetési határidőt követő egy éven belül nem egyenlítettek ki – de a számviteli törvény értelmében még nem minősülnek behajthatatlan követelésnek –, az adójogi minősítés választható, és a követelés bekerülési értékének adóévenként 20 százaléka behajthatatlan követelésnek minősíthető.
A behajthatatlanság tényét, mértékét, jogcímét csak a számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelések esetében kell dokumentálni, az adózónak bizonyítani, a tao-törvény szerinti 365 napon túli követelés 20 százaléka adóévenként, minden további feltétel nélkül behajthatatlan követelésnek tekinthető.
A tao-törvény főszabálya szerint az adózás előtti eredményt a követelés bekerülési értékéből behajthatatlanná vált rész csökkenti, legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig. Az adózó tehát e rendelkezés szerint csak akkor csökkentheti az adóalapját a behajthatatlan követelés értékével, ha már az adóalap-csökkentő tétel érvényesítésének évében rendelkezik nyilvántartott értékvesztéssel (ld. a 2.1. pontot).
Nem megfelelő eljárás, ha az adózó az adóév végén (például 2020-ban) számol el értékvesztést a számviteli nyilvántartásában, és a követelés bekerülési értékének 20 százalékával ugyanazon adóévben (2020-ban) csökkentené az adózás előtti eredményét. Ebben az esetben ugyanis az adóév végén a számvitelben elszámolt értékvesztés összege nem felel meg a tao-törvényben definiált nyilvántartott értékvesztés fogalmának, hiszen ez az összeg a korábbi adóév(ek)ben adózás előtti eredménynövelésként még nem érvényesült.
Az adóévben elszámolt értékvesztés összegét ugyanazon adóévre vonatkozó adóalap-növelő tételként kell figyelembe venni, majd a már nyilvántartott értékvesztés alapján a következő adóévben lehet csak a társaságiadó-alapot csökkenteni a követelés bekerülési értékének 20 százalékával, legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegével.
PÉLDA
év
A követelés nyilvántartásba vétele (E Ft):
T 311 Belföldi követelés 20 000
K 91-92 Belföldi értékesítés árbevétele 15 748
K 467 Fizetendő áfa (27%) 4252
év
A követelésre 100%-os értékvesztést számoltak el:
T 86 Követelések értékvesztése 20 000
K 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 20 000
Az adóalap terhére elszámolt értékvesztés összegével 2017. adóévben az adózónak adóalap-növelési kötelezettsége volt.
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: 20 000 E Ft.
Az adózó a nyilvántartott követelés 20%-át adójogi értelemben behajthatatlannak minősíti (a számviteli törvény szerint még nem az), ezért csökkenti az adóalapját 4000 E Ft-tal. (Számviteli törvény szerinti könyvelési tétel nincs!)
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: (20 000 – 4000) = 16 000 E Ft
Az adózó 2020. évben is csökkenti az adóalapját az adójogi értelemben behajthatatlan követelés értékével. A csökkentő tétel (20 000 × 20%) 4 000 E Ft. (Számviteli törvény szerinti könyvelési tétel nincs!)
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: (20 000 – 4000 – 4000) = 12 000 E Ft.
A követelés a számviteli törvény szerint is behajthatatlan követelésnek minősül, ezért a követelés hitelezési veszteségként elszámolásra kerül:
T 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 20 000
K 311 Belföldi követelés 20 000
A hitelezési veszteség elszámolása nincs hatással az adóalapra, azonban a kapcsolódó adóalap-módosító tételt meg kell vizsgálni. A rendelkezés szerint csökkenthető az adóalap a követelés bekerülési értékéből (20 000 E Ft) behajthatatlanná vált résszel (20 000 E Ft), maximum azonban a nyilvántartott értékvesztés (12 000 E Ft) összegével.
A behajthatatlan követeléshez kapcsolódó pénzügyi veszteség:
Megfizetett társasági adó (15 748 × 9%) +1417
Megfizetett áfa (27%) +4252
Adóalap-csökkentés 2019. [Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont] (4000 × 9%) –360
Adóalap-csökkentés 2020. [Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont] (4000 × 9%) –360
Adóalap csökkentés 2021. [Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont] (12 000 × 9%) –1080
Összes pénzügyi veszteség: 3869 E Ft
Ez utóbbi példa pénzügyi veszteségét összevetve az előző 3 példa szerinti pénzügyi veszteség összegével, látható az egyezés. Megállapítható, hogy egy behajthatatlan követelés számviteli nyilvántartásból történő kivezetése esetén a keletkező pénzügyi veszteség összegszerűségét nem befolyásolja az, hogy a követelésre történt-e, és milyen mértékben értékvesztés elszámolása, vagy az, hogy az adójogi értelemben behajthatatlan követelés miatt korábban módosítottunk-e adóalapot. A számszerűsíthető pénzügyi veszteségek összegszerűségének egyezőségét a kapcsolódó korrekciós tételek biztosítják [Tao tv. 4. § 26. pont, 7. § (1) bekezdés n) pont, 8. § (1) bekezdés gy) pont].
A kapcsolt vállalkozással szemben fennálló követelés bekerülési értékéből behajthatatlanná vált részre tekintettel akkor csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha az adózó az érintett kapcsolt vállalkozásról, továbbá az ügyletet megalapozó, valós gazdasági okokról külön nyilvántartást vezet.
2.4. A behajthatatlan követelések áfavonzata
A behajthatatlan követelésre vonatkozó, előzőekben bemutatott valamennyi példa esetében a számszerűsíthető pénzügyi veszteség meghatározásakor az áfa összegét figyelembe vettük.
Meg kell azonban említeni, hogy a 2020. január 1-jétől hatályos Áfa tv. 77. § (7)–(11) bekezdéseiben foglaltak teljesülése, teljesítése esetén lehetőség van behajthatatlan követelés jogcímén önellenőrzéssel az általánosforgalmiadó-alap utólagos csökkentésére. Az adóalap utólagos csökkentésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az Áfa tv. (is) definiálja a behajthatatlan követelést, így az áfatörvény szerinti behajthatatlan követelés eltérhet a számviteli törvény szerinti behajthatatlan követeléstől (Áfa tv. 259. § 3/A. pont).
A követelések elengedése
A behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés összegét a számviteli nyilvántartásból ki kell vezetni. A követelés kivezetését számviteli bizonylattal dokumentálni kell (ami lehet például a kötelezett magánszemély értesítése a tartozásának megszűnéséről és a megszűnt tartozással kapcsolatos magánszemélyt terhelő adókötelezettségről).
A követelés elengedését az adózás előtti eredmény terhére, az egyéb ráfordítások között kell elszámolni. Az adóévben elengedett követelés összegével azonban csak akkor kell adóalapot növelni, ha a követelés elengedése magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozás részére történik.
A szabályozás alapján tehát nem kell az adózónak az adózás előtti eredményt megnövelni akkor, ha
– magánszeméllyel szemben fennálló követelést enged el, függetlenül attól, hogy a magánszeméllyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll-e; továbbá, ha
– olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel szemben fennálló követelést enged el, amellyel nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban.
Összegezve, a nem behajthatatlan követelés – előző személyi kör javára történő – elengedése miatt elszámolt hitelezési veszteség vállalkozási tevékenység érdekében elismert ráfordításnak minősül, az adóalap megállapításakor nem kell adóalapot növelni.
A követelés elengedésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy egyéb adókötelezettségek merülnek fel:
– Ha magánszemély javára történik a követelés elengedése, akkor a magánszemélynél a megszűnt tartozás összege összevont adóalapba tartozó, jogviszonyra tekintettel megszerzett bevételnek minősül, a tartozás megszűnésének napján. A bevétel után a magánszemélyt 15 százalék személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli. Az elengedett követelés összege után a jogviszony és a szerzés körülményeinek figyelembevételével a magánszemélyt és a kifizetőt terhelő járulékkötelezettségeket is teljesíteni kell. A kifizetőt terhelő járulék összege személyi kör alapján minősülhet vállalkozási tevékenység érdekében elismert költségnek a társaságiadó-alapban [Tao tv. 3. melléklet B) rész 3. pont].
– Ha nem magánszemély javára történik a követelés elengedése, akkor a jogosult fél egyéb bevételként számolja el az elengedett, nála kötelezettségként nyilvántartott összeget. A gazdasági eseményhez kapcsolódó adóalap-csökkentő tétel a társaságiadó-alany jogosultnál (a megszűnt kötelezettség összege alapján) nem érvényesíthető.
Az Itv. rendelkezése szerint a követelésről – vagyoni értékű jogról – történő ellenszolgáltatás nélküli lemondás ajándékozási illeték tárgyát képezi. Mentes azonban az ajándékozási illeték alól az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyijövedelemadó-, illetve szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség terheli.
Az Itv. rendelkezése szerint tehát a magánszemély javára elengedett követeléssel kapcsolatosan ajándékozási illetéket nem kell fizetni, tekintettel arra, hogy a megszűnt tartozás összege után a magánszemélyt személyijövedelemadó- és járulékkötelezettség terheli.
Szintén mentes az ajándékozási illeték alól a követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás – ideértve a követeléselengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése is.
Nem terheli tehát illetékfizetési kötelezettség a követelés elengedését, függetlenül attól, hogy magánszemély vagy gazdálkodó szerv javára történt-e az elengedés, azonban annak tényét a szerződő felek közvetlenül az állami adóhatóságnak 30 napon belül kötelesek bejelenteni.
Ha a behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedése kapcsolt vállalkozás javára történik, akkor az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként elszámolt, elengedett követelés összegével a társaságiadó-alapot meg kell emelni, míg a másik félnél (amennyiben társaságiadó-alany) az adózás előtti eredmény javára elszámolt összeggel a társaságiadó-alap nem csökkenthető. Ajándékozásiilleték-fizetési kötelezettség a kapcsolt vállalkozások között elengedett követelés összege alapján sem keletkezik, de a bejelentési kötelezettséget – 30 napon belül – esetükben is teljesíteni kell.
A követelések beszámítása
A pénzkövetelések beszámítását, a beszámítás korlátait a Ptk. szabályozza. A szabályozás szerint a kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. Ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be, akkor az elévült pénzkövetelés is beszámítható.
A beszámítás számviteli előírása szerint ugyanazon személlyel szemben fennálló kötelezettséget kell – egy elszámolási számla közbeiktatásával – összevezetni (beszámítani) ugyanazon személlyel szemben nyilvántartott követeléssel. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
PÉLDA
„A” Kft. részére „Z” magánszemély tag kölcsönt nyújtott (a továbbiakban: tagi kölcsön). „A” Kft.-nek a tagi kölcsönt rövid vagy hosszú lejáratú kötelezettségként a számviteli nyilvántartásában mindaddig ki kell mutatnia, amíg azt „Z” magánszemély tag részére ténylegesen vissza nem fizeti, egyéb módon nem rendezi vagy „Z” magánszemély tag el nem engedi.
Az „A” Kft. a tagi kölcsön összegét nem tudja visszafizetni, ezért szerződésben állapodnak meg „Z” magánszeméllyel arról, hogy a tagi kölcsönt ingatlan átadásával tekintik kiegyenlítettnek. Az ingatlan átruházására nem ellenérték nélkül kerül sor, ezért arra, az ingatlanértékesítés szabályát (és nem a térítés nélküli eszköz átadás szabályát) kell alkalmazni.
Az ingatlan szerződésben meghatározott ellenértékét (eladási árát) „Z” magánszemély taggal szembeni követeléseként kell kimutatni.
Az ingatlan egyéb bevételként elszámolt értékesítési árának és az egyéb ráfordításként elszámolt nettó értékének különbözete képez „A” Kft.-nél társaságiadó-alapot.
A társaságnak az ingatlan értékesítését követően „Z” magánszemély taggal szemben egyidejűleg lesz követelése (az ingatlan eladási ára) és kötelezettsége (a tagi kölcsön összege) is, ezért ebben az esetben a tagi kölcsön kiegyenlítésére az „A” Kft. jogosult a Ptk. pénzkövetelés beszámítására vonatkozó rendelkezését alkalmazni.
Az „A” Kft. a tagi kölcsön kötelezettségként nyilvántartott összegét a Ptk. beszámításának szabályával rendezi, azaz „Z” magánszemély taggal szemben fennálló ingatlanértékesítésből származó (pénz)követelésébe beszámítja.
Az „A” Kft.-nek „Z” magánszemély taggal szemben fennálló követelése, illetve kötelezettsége a beszámítás erejéig megszűnik, azok a könyvviteli nyilvántartásból kivezetésre kerülnek. („Z” magánszemély tagnak az ingatlanszerzéssel kapcsolatosan visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettsége keletkezik.)
Mint ahogy már többször kiemeltük, a magyar számviteli szabályozás az értékvesztések elszámolását/visszaírását, a beszámoló elkészítéséhez kapcsolódó feladatként határozza meg, ezért a már elszámolt értékvesztések visszaírására is csak a mérlegfordulónapi értékelés keretében van lehetőség. Ha a követelés eredeti jogosultjánál a követelésre értékvesztést számoltak el, majd a követelés az eredeti nyilvántartásba vételi árán beszámításra kerül, akkor a követelés beszámított összegének és a követelés könyv szerinti értékének a különbözetét bevételként kell elszámolni (tekintettel arra, hogy az értékvesztést év közben visszaírni nem lehet).
A követelés beszámításakor elszámolt bevétellel azonban legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig csökkenthető az adóalap. E szabályozás szerint a követelésre elszámolt értékvesztés összegéből az a rész, amely még nem érvényesült az adóalapban (az értékvesztés elszámolásához kapcsolódó adóalap-növelési kötelezettség miatt), a követelés beszámításakor vehető figyelembe, azonban csak olyan összegben, amilyen összegben a követelés beszámítása kapcsán bevétel kerül elszámolásra.
PÉLDA
év
„A” Kft. a „B” Kft.-vel szembeni követelését nyilvántartásba veszi (E Ft):
T 311 Belföldi követelés 20 000
K 91–92 Belföldi értékesítés árbevétele 15 748
K 467 Fizetendő áfa (27%) 4252
év
„A” Kft. a követelésre 20%-os értékvesztést számol el:
T 86 Követelések értékvesztése 4000
K 319 Belföldi követelés értékvesztése és annak visszaírása 4000
Az adóalap terhére elszámolt értékvesztés összegével 2020. adóévben „A” Kft. megemelte az adóalapot.
év
A nyilvántartott értékvesztés összege: 4000 E Ft.
Az egyszerűség kedvéért „A” Kft.-nek 20 000 E Ft összegben van nyilvántartott kötelezettsége „B” Kft.-vel szemben, ezért „A” Kft. a számviteli elszámolásra a Ptk. szerinti beszámítást választja.
Tekintettel arra, hogy a „B” Kft.-vel szemben nyilvántartott követelés könyv szerinti értéke 16 000 E Ft, és az értékvesztést év közben nem lehet visszaírni, ezért a beszámítást a következők szerint kell a számviteli nyilvántartásban elszámolni:
T 4. „B” Kft.-vel szembeni kötelezettség 20 000
K 3. „B” Kft.-vel szembeni követelés 16 000
K 9. „B” Kft.-vel szembeni követelés 4000
A 2021. adóévre megállapított adóalap azonban csökkenthető a követelés beszámításakor elszámolt bevétellel (4000 E Ft), legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegével (4000 E Ft).
A követelések engedményezése
Az engedményezés szerződéses feltételeit, a felek jogait és kötelezettségeit a Ptk., az engedményezés elszámolását a számviteli törvény határozza meg. Ezen előírások szerint a jogosult a kötelezettel szembeni követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezheti).
A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.
Az engedményezés nem kötelezettségvállalás, hanem maga a jogváltozást kiváltó rendelkező ügylet, amellyel a követelés átkerül az engedményes vagyonába.
Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell, azonban a követelés az értesítéstől függetlenül átszáll az engedményesre, így az értesítés joghatása csupán az, hogy a kötelezett ezt követően már nem jogosult az engedményezőnek teljesíteni.
A követelés engedményezéséhez minden esetben jogcím meghatározása szükséges (adásvétel, ajándékozás). Ha az engedményezés jogcíme adásvétel, akkor az engedményezőre az eladó szavatosságára vonatkozó rendelkezések, ha a jogcím ajándékozás, akkor az engedményezőre az ajándékozó felelősségére vonatkozó rendelkezések az irányadók. A gazdasági eseményt az engedményezés jogcímének megfelelően kell a számviteli nyilvántartásban rögzíteni (ellenérték fejében, ellenérték nélkül történő átadás).
5.1. Engedményezés ellenérték nélkül
Az ellenérték nélküli engedményezés számviteli elszámolása során a térítés nélküli eszközátadásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Az engedményezőnél a követelés nyilvántartás szerinti összegét a térítés nélküli eszközátadás szabályai szerint kell egyéb ráfordításként elszámolni.
Az adókötelezettség megállapítása során a térítés nélküli átadás – főszabály szerint – adóalapot növelő tételt képez, mivel a nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek, ráfordítások között, a Tao tv. 3. melléklet A) rész 13. pontjában nevesítésre került. Ebből következően az engedményezőnél az engedményezett követelés – ráfordításként elszámolt – nyilvántartás szerinti értékével főszabály szerint a társaságiadó-alapot meg kell növelni.
Ha azonban az engedményező rendelkezik az engedményes nyilatkozatával, miszerint az adóévben az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amit a beszámolója elkészítését követően az engedményes egy újabb nyilatkozat útján igazol, akkor az engedményezett követelés ráfordításként elszámolt értéke vállalkozási tevékenység érdekében elismert lesz.
Ugyanez a rendező elv érvényesül akkor is, ha az engedményező a Katv. hatálya alá tartozó kisvállalkozó, ugyanis a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozónak minősülő kisvállalati adóalany, az adóalap megállapításakor növelő tételként veszi figyelembe – többek között – a Tao tv. 3. melléklet A) részében meghatározott, a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások értékét. A társaságiadó-alanyok mellett tehát a kisvállalati adóalanyoknál is az engedményezett követelés ráfordításként elszámolt értékével csak akkor nem kell megnövelni az adóalapot, ha az engedményező rendelkezik az engedményes meghatározott tartalmú – tao-törvény szerinti – nyilatkozatával. (Érdekesség, hogy 2016-ig a kisvállalati adó alapja megállapításakor minden esetben adóalap-növelő tétel volt a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke és a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke is, ebből következően a 2016. december 31-éig engedményezett követelés ráfordításként elszámolt értékével feltétel nélkül kisvállalatiadó-alapot kellett emelni.)
Az engedményes az engedményezett követelés összegét a „Térítés nélkül átvett követelések” között, a térítés nélküli átvétel szabályai szerint veszi állományba az egyéb bevételekkel szemben. A térítés nélkül átvett követelés egyéb bevételként elszámolt összegét időbelileg el kell határolni és a passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni. Az időbeli elhatárolást a térítés nélkül átvett követelés kiegyenlítésekor kell megszüntetni, ebből következően annak értéke csak az időbeli elhatárolás feloldásakor lesz az adóalap része.
A térítés nélkül átvett követelés bekerülési értékével az engedményes nem csökkentheti adózás előtti eredményét, mivel a tao-törvény ilyen irányú rendelkezést nem fogalmaz meg.
E gazdasági eseményhez kapcsolódóan nincs korrekciós tétel abban az esetben sem, ha az engedményes a Katv. hatálya alá tartozó kisvállalati adóalany.
5.2. Engedményezés ellenértékkel
Az ellenérték fejében engedményezett követelés számviteli elszámolása során az adásvétel szabályait kell érvényesíteni. Az engedményezést az engedményező követelés eladásként, az engedményes követelés vásárlásként számolja el az engedményezésre vonatkozó szerződés, megállapodás hatályosulásának napján, az abban foglalt értéken.
Az ellenérték fejében engedményezett (átruházott) követelésnek a könyv szerinti értékét az eredeti követelést engedményezőnél egyéb ráfordításként kell elszámolni, míg az engedményezett követelés engedményes által elismert értékét az egyéb bevételek között kell kimutatni.
Az ellenérték fejében engedményezett követelés számviteli nyilvántartásból történő kivezetéséhez is társaságiadó-módosító tétel kapcsolódik. A jogszabályi rendelkezés szerint az adóalap az engedményezett követelés alapján elszámolt bevétellel, maximum azonban a nyilvántartott értékvesztés összegével csökkenthető (ld. a legutolsó példát).
Az engedményes a vásárolt követelést annak vételárán köteles felvenni a könyvviteli nyilvántartásába, és mindaddig ki kell mutatnia, amíg az részben vagy egészen be nem folyik, illetve tovább nem értékesíti vagy behajthatatlanná nem minősíti.
Ha a vásárolt követelés befolyik – beleértve ebbe az adós általi törlesztésen kívül a megtérülés más eseteit is, és annak összege meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, akkor a különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni. (Ellenkező esetben, azaz, ha a befolyt összeg nem éri el a követelés könyv szerinti értékét, akkor a különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni.)
Az engedményesnél a vásárolt követeléshez kapcsolódóan nem kell társaságiadó-alapot módosítani.
***
Az előzőekben vázoltak alapján látható, hogy a számviteli törvény a követelések elszámolására – számviteli nyilvántartásból történő kivezetésére – biztosított többféle lehetősége jelentősen befolyásolja az adózás előtti eredményt, ebből következően az adóalapot. Az adóalap védelme érdekében azonban az adózás előtti eredményt módosítani kell a követelésekkel kapcsolatosan elszámolt/visszaírt értékvesztés összegével, továbbá a nyilvántartott értékvesztés összegének függvényében a követelések nyilvántartásból való (bármely) kivezetésekor is.
Hivatkozott jogszabályhelyek:
Tao tv. 4. § 4/a. pont
Tao tv. 4. § 26. pont
Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pont
Tao tv. 8. § (1) bekezdés gy) pont
The post A követelések társaságiadó-vonzata appeared first on Adó Online.
Hagyj üzenetet