Releváns jogszabály:

– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

A dokumentálás szerepe a kárigény érvényesítésében

A munkabalesetet és a segítségnyújtás, egészségügyi ellátás biztosítását követően az első és elengedhetetlen lépés a részletes és pontos dokumentáció elkészítése. A folyamat kiindulópontja a baleseti jegyzőkönyv, amelyben rögzíteni kell a baleset bekövetkeztének körülményeit, a helyszínt, az időpontot és a résztvevők nyilatkozatait. A helyszíni fotók, a balesetet okozó eszköz állapotát igazoló feljegyzések és a tanúk vallomásai mind olyan bizonyítékok, amelyek kötelező elemei a jegyzőkönyvnek és később segíthetik a felelősség rendezését.

Munkavállalói igényérvényesítés esetén elengedhetetlen az orvosi dokumentáció – sürgősségi jelentés, zárójelentés, vizsgálati eredmények – csatolása, valamint a keresőképtelenségről szóló igazolások és a jövedelemkiesés kimutatása is. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 176. §-a alapján, ha az előzetesen már rögzített és alátámasztott kárigény rendelkezésre áll, a munkáltató jogosult évente igazolást kérni a munkavállaló jövedelmi helyzetéről. A gondosan összeállított iratanyag tehát nemcsak a jogvita megelőzését, illetve munkáltatói oldalon a felelősség megállapításának megelőzését szolgálja, munkavállalói oldalon is szükséges a megalapozott kártérítési igényhez.

A kár, a kárelemek és azok megtérítése

A munkavállalót ért kár fogalmát az Mt. 167-173. §-ai részletezik: minden olyan vagyoni hátrány ide tartozik, amely a munkaviszonnyal összefüggésben következik be. A létrás baleset példájánál maradva kárnak minősül a keresőképtelenség miatti esetleges jövedelemkiesés, az egészségügyi ellátás költségei, valamint a megsérült személyes tárgyak (például telefon, szemüveg) pótlása is, emellett a munkavállaló (személyiségi jogai megsértése okán) sérelemdíjat is követelhet. Elmaradt jövedelem alatt nemcsak az alapbért értjük, hanem a rendszeres juttatásokat – például cafetériát, bónuszt –, ha azok a károsult munkaviszonyához kapcsolódtak és ténylegesen megillették (Mt. 169. §). Azt a jövedelmet, melyet a társadalombiztosítás ellátásai, például a baleseti táppénz pótolnak, a munkáltató nem köteles megtéríteni. Emellett elmaradt jövedelemnek minősülhet mindaz a kereset is, melyet a munkavállaló sérülése miatt más fennálló jogviszonyában nem tud realizálni. A dologi károk összegét a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói ár alapján, az eszköz állapotát és avulását is figyelembe véve kell meghatározni. Amennyiben a kár javítással értékcsökkenés nélkül helyreállítható, úgy a javítás költsége minősül megtérítendő kárnak (Mt. 170. §).

Amennyiben a baleset következtében a munkavállaló meghal, vagy olyan mértékű egészségkárosodást szenved, amely tartósan befolyásolja eltartóképességét, a munkáltató a hozzátartozóknak is kártérítést köteles fizetni (Mt. 171. §). Eltartott esetén ez tartást pótló kártérítést jelenthet, amelynek összegét a sérelem előtti életszínvonalhoz, valamint az elérhető vagy várható jövedelemhez viszonyítva kell megállapítani [Mt. 171. § (2) bekezdés]. A károsult vagy hozzátartozó részére a kártérítés – különösen rendszeres ellátási igény esetén – járadék formájában is megállapítható (Mt. 173. §). A pontos összeg meghatározásánál figyelembe kell venni a megállapított társadalombiztosítási ellátásokat, a károsultat megillető vagy elérhető jövedelmet, illetve a megtakarított kiadásokat is (Mt. 172. §). A kártérítés célja nem csupán a pillanatnyi veszteségek kompenzálása, hanem a balesetet megelőző élethelyzethez való lehető legteljesebb visszatérés biztosítása is.

A munkáltató károkért való felelőssége

A munkáltató kártérítési felelőssége főszabály szerint minden olyan kárra kiterjed, amely a munkaviszonnyal összefüggésben általa éri a munkavállalót. A felelősség alól a munkáltató csak akkor mentesülhet, ha hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy a kárt olyan körülmény idézte elő, amely az ellenőrzési körén kívül esik, nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy annak bekövetkezését megakadályozza vagy a kárt elhárítsa. (Mt. 166. §). Ugyancsak mentesülésre adhat alapot, ha a kárt kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 167. § (2) bekezdés]. A raktári létrás baleset példájánál maradva: ha a létra sérült volt, hibájára korábban figyelmeztették a munkáltatót, de nem intézkedett, a felelőssége fennáll. Ha azonban a munkavállaló figyelmen kívül hagyta az eszközhasználatra vonatkozó előírásokat, így a munkáltató kifejezett utasítását, hogy a létrára csak akkor lehet felmászni, ha azt egy kolléga lent tartja, biztosítva a csúszás elkerülését, esetleg a munkavállaló saját hibájából következett be az eset, mert a munkavállaló nem lemászott, hanem leugrott a létráról, az eset összes körülményének mérlegelése után előfordulhat, hogy a munkavállalónak kártérítés nem jár.

Nem kell megtéríteni továbbá a kár azon részét, mely abból fakad, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget [Mt. 167. § (2) bekezdés]. Így például, ha a munkavállaló sérülését követően még elutasította az orvosi ellátást és csak akkor kért segítséget, amikor szerzett sebe már elfertőződött a nem elégséges otthoni ellátás következtében, a munkáltató csak azt a kárt köteles megtéríteni, ami az azonnali orvosi ellátás esetén is fennállt volna.

Fontos megjegyezni, hogy az Mt. külön kitér arra is, hogy a munkavállaló által a munkahelyre bevitt dolgokban keletkezett károkért a munkáltató szintén felelős lehet, de kizárólag akkor, ha azok bevitele szabályosan történt, és nem sértették meg a belső előírásokat (Mt. 168. §). Ennek megfelelően a munkáltató a munkavállaló esés során összetört telefonjáért csak akkor felel, ha az a belső előírások értelmében a munkavállaló zsebében lehetett.

Mit tehetünk a hasonló balesetek megelőzése érdekében?

A hasonló esetek elkerülése és a következmények mérséklése érdekében mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak vannak kötelezettségei. A munkáltató részéről alapvető fontosságú a munkavédelmi oktatások rendszeres megtartása, a munkaeszközök folyamatos karbantartása és a baleset-megelőzési protokollok szigorú betartatása. Baleset bekövetkezése esetén elvárható a belső vizsgálati eljárás megindítása. A munkavállalónak kötelessége a történteket azonnal jelenteni, a bizonyítékokat – például tanúk nevét, fényképeket, orvosi dokumentációt – a munkáltatóval közölni. Egy munkahelyi baleset nemcsak fizikai sérülést, hanem komoly anyagi és jogi következményeket is magával hozhat. A munkáltatói felelősség nemcsak jogi, hanem etikai természetű is: a megelőzés, a gondosság és az együttműködés hiánya könnyen jelentős kártérítési kötelezettséghez vezethet.