A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alkalmazásában a felek versenytilalmi megállapodása alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő 2 évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért a munkáltató köteles megfelelő ellenértéket fizetni, melynek meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás a munkavállaló képzettségére és gyakorlatára tekintettel milyen mértékben akadályozza őt az újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada. [Mt. 228. § (1) -(2) bekezdés]. Az ellenérték akár havi részletekben, akár egy összegben is meghatározható.

A versenytilalmi megállapodást tekintve nagyon sok kérdés felmerült, s vitás volt a munkavállaló és munkáltató között. 2020. január 01-től módosult az Mt. is, rögzítésre került, hogy a versenytilalmi megállapodást írásba kell foglalni. Így ez azt eredményezi, hogy nem csak a versenytilalmi megállapodás megkötése, de annak módosítása és megszüntetése is csak írásban érvényes.

A megállapodásban konkrétan meg kell határozni, hogy a tilalom milyen tevékenységi körre, milyen földrajzi területre terjed ki, illetve mennyi ideig áll fenn. A versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért a munkáltató köteles megfelelő ellenértéket fizetni, melynek meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás a munkavállaló képzettségére és gyakorlatára tekintettel milyen mértékben akadályozza őt az újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.

A megfelelő ellenérték, valamint a versenytilalom meghatározása során figyelemmel kell lenni a munkavállaló megélhetésére is, valamint arra, hogy az a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan ne korlátozza. Az Mt. törvényes elállási jogot biztosít a munkavállaló számára arra az esetre, ha a munkaviszonyát indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondással szünteti meg [Mt. 78. § (1) bekezdés]. Az elállási jogot ugyanakkor egyéb esetekre is ki lehet kötni. Ilyenkor a versenytilalmi megállapodás a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg [Mt. 15. § (2) bekezdés]. A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak. Ebből következik, hogy az Mt. 37. §-a értelmében az átadó munkáltató az átszállást megelőzően köteles tájékoztatni az átvevő munkáltatót az átszállással érintett versenytilalmi megállapodásokból származó jogokról és kötelezettségekről. A tájékoztatás elmaradása az átvevő munkáltatóval szemben e jogviszonyokból származó igények érvényesítését nem érinti. Kötbér kikötésére is lehetőség van, a Ptk. szabályainak figyelembevételével.

A versenytilalmi megállapodás alapvetően egy nem tevésre irányuló szerződéses kötelezettséget jelent, vagyis egy olyan magatartást vár el a munkavállalótól, hogy tartózkodjon a munkáltató gazdasági érdekkörébe tartozó tevékenység meghatározott ideig történő gyakorlásáról. E körbe nem vonható a munkavállaló későbbi elhelyezkedéséről szóló tájékoztatás előírása. Ennek az egyoldalú kötelezettségvállalásnak esetleges megszegése önmagában nem jelentheti a munkáltató gazdasági érdekének megsértését vagy annak veszélyeztetését, ennélfogva nem vonhatja maga után az Mt. 228. § (5) bekezdésében biztosított kötbérfizetési kötelezettséget.

A munkáltató a versenytilalmi megállapodástól való elállás jogát csak a munkavállaló teljesítését megelőzően gyakorolhatja. A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállaló – ideértve a vezető állású munkavállalót is – kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.

Nem állapítható meg a versenytilalmi szerződés jóerkölcsbe ütközése, ha a versenytilalmi kötelezettség a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a munkaviszony megszűnése utáni veszélyeztetése – bizonyítottan valós – kockázatának elhárítását célozza. Megállapodás alapján a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésétől való tartózkodásra irányuló kötelezettség úgy is előírható, hogy a munkavállalót előzetes bejelentési kötelezettség terheli egy újabb jogviszonyában vele szerződő félről.

Megfelelő, arányos ellenérték fejében a munkáltató jogosult lehet arra, hogy a munkavállalója számára meghatározott ideig, jóhiszemű és tisztességes feltételekkel e jogviszony létesítését megtiltsa.

A munkavállalót a munkaviszony megszűnését követően a volt munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól való tartózkodás kötelezettsége csak erre irányuló megállapodás alapján terheli. A jogszabály helytálló értelmezése szerint a megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. A megállapodásban kikötött versenytilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelenti.

A versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett juttatással összefüggésben hangsúlyozandó az is, hogy ez a juttatás nem a munkavállaló által végzett munka anyagi elismerése, hanem a munkaviszony megszüntetését követően fellépő kötelezettségért járó ellenérték.

A munkaviszony fennállása alatt kifizetett versenytilalmi díjazás munkaviszonyból származó jövedelemként viseli a közterhet, illetve a munkaviszony megszűnését követő időtartamra járó díjazás egyéb jövedelemnek minősül, így nem tekinthető járulékalapnak.

Hatályos szabályok

A Kúria hivatkozott álláspontja a régi Mt. szabályain alapul, ezért a hatályos jogszabályi környezet alkalmazása során nem vehető figyelembe, illetve a járulékfizetési kötelezettség megállapítása során annak nincs relevanciája, hogy egy juttatás munkajogi szempontból munkabérnek minősül-e vagy sem.

A jelenlegi szabályozás szerint az Mt. 8. § (4) bekezdésében meghatározott titoktartási kötelezettség a törvény erejénél fogva a munkaviszony megszűnését követően is terheli a munkavállalót. Ez független attól, hogy a jogviszony milyen jogcímen szűnt meg, és nem feltétele a versenytilalmi megállapodás megkötése sem. A munkaviszony megszűnését követően is fennálló titoktartási kötelezettség és a versenytilalmi megállapodás egymástól elhatárolandó.

A hatályos Mt. 228. §-a a versenytilalmi megállapodásról olyan módon rendelkezik, hogy nem a Ptk. szabályait rendeli alkalmazni, hanem az Mt. előírásait tekinti irányadónak. A Ptk.-ban lévő jogszabályok az Mt. 31. §-ában, 177. §-ában, és a 179. § (5) bekezdésében, valamint az Mt. 228. § (5) bekezdésében szabályozott módon és körben érvényesülnek.

Fentiekre tekintettel a versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett ellenérték a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §-a szerint munkaviszonyból származó jövedelemként adózik, ha ezt a munkaviszony fennállása során, a munkabérrel együtt kapja a magánszemély. A Tbj. 4. § k) pontja alapján az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem járulékalapot képez. Így a munkaviszony alatt folyósított versenytilalmi megállapodás alapján fizetett díj társadalombiztosítási járulékalapot képez, melynek mértéke 2022. évben 18,5 %.
A jogviszony megszűnését követően teljesített kifizetés egyéb jövedelemként viseli az adó-és járulékterheket.

A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges, joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.

Amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak (Mt. 228. § (2), 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény).

A versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmaznia kell a versenytilalmi korlátozást, és annak ellenértéke meghatározását. Ellenérték kikötésének hiányában nem érvénytelenségről van szó, hanem a szerződés nem jött létre, mivel kötelező tartalmi elemben nincs konszenzus. Ennek az a következménye, hogy a felekre jogok, illetve kötelezettségek nem hárulnak.

Egyszerűsített foglalkoztatás és a versenytilalmi megállapodás

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 4. § (1) bekezdése szerint az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt. rendelkezéseit, valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit az Efo tv.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonnyal összefüggésben az Mt. 201-203. §-ai tartalmaznak rendelkezést. Az Mt. 202. § (1) bekezdése, valamint a 203. § (1)-(2), továbbá (4) bekezdése tételesen felsorolja az Mt. azon jogszabályi előírásait, melyeket nem kell, illetve nem lehet alkalmazni egyszerűsített foglalkoztatás esetén.

Az Mt. alkalmazásában a felek versenytilalmi megállapodása alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné [Mt. 228. § (1) bek.]. Az Mt. nem részletezi, hogy a versenytilalmi megállapodásban milyen munkavállalói kötelezettség határozható meg, az tipikusan a piaci versenytársnál való elhelyezkedés tilalmára vonatkozik.

A juttatás mértékét a felek határozzák meg az Mt. 228. § (2) bekezdésében foglalt alsó korlát figyelembevételével. Az Mt. és az Efo tv. rendelkezései nem tiltják az Mt. versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását egyszerűsített foglalkoztatás esetén. Így a versenytilalmi megállapodás rendeltetését szem előtt tartva az adott eset konkrét körülményei alapján szükséges megvizsgálni azt, hogy a versenytilalmi megállapodás megkötése jogszerű-e, az a munkáltató jogos gazdasági érdeke védelmére szolgál-e, illetve nem irányul-e az Mt. és az Efo tv. rendelkezéseinek megkerülésére.

Az Mt. alkalmazásában a munkavállalónak a versenytilalmi megállapodás alapján fizetett juttatás nem a munkavállaló által végzett munka anyagi elismerését, ellentételezését szolgálja, hanem a munkaviszony megszűnését követően teljesítendő munkavállalói kötelezettségre tekintettel járó ellenérték, amely kifizethető a munkaviszony fennállása alatt, illetve megszűnését követően is. Az Efo tv. 8. § (1)-(2) bekezdései értelmében a munkáltató a fennálló munkaviszonyra, kizárólag az annak alapján teljesített munkavégzés ellenszolgáltatásaként, a munkabérfizetéshez kapcsolódóan jogosult a kedvezményes közteher megfizetésére. A versenytilalmi megállapodás jogi természetére tekintettel azonban az ennek alapján kifizetett ellenértékre az Mt. és az Efo tv. viszonyában nem terjednek ki az Efo tv. speciális közteherfizetés szabályai. Tekintettel a fentiekben foglaltakra, a versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett ellenérték az Szja tv. szerint

– munkaviszonyból származó jövedelemként adózik, ha ezt a munkaviszony fennállása során, a munkabérrel együtt (tipikusan átalányban) kapja a magánszemély, vagy

– egyéb jövedelemként adózik, ha a munkaviszony megszűnését követően történik a kifizetés a magánszemély részére.

Jogeset: kártérítés vagy kötbér?

A munkáltató ás munkavállaló között 2012. szeptember 1-től állt fenn munkaviszony. A felek 2014. június 25-én a munkaszerződést módosították és az új munkaszerződés szerint a munkáltató a munkavállalót vezető állású munkavállalóként franchise igazgató munkakörben alkalmazta, havi 150 000 forint alapbér megfizetése mellett. A munkaszerződés 3.8. pontja versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott, többek között azt, hogyha a munkavállaló a versenytilalmi megállapodás céljával ellentétes tevékenységet fejt ki, úgy 15 millió forint, a Ptk. 6:351. §-a alapján megállapított kártérítést – a továbbiakban: általános kártérítés – köteles fizetni a munkáltatónak.

A munkáltató az Mt. 228. §-a és a Ptk. 6:142. §-a alapján a munkaszerződés 3.8.5. pontjára hivatkozással 4,5 millió Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a munkavállalót. Másodlagosan ugyanezt a követelését az Mt. 228. §-a és a Ptk. 6:186-189. §-aira alapítva kötbér címén terjesztette elő. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a munkáltató keresetét elutasította, majd a fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Amikor a felek a munkaviszonyt 2014. augusztus 26-án kelt megállapodással közös megegyezéssel megszüntették, lemondtak a versenytilalmi megállapodásból eredő követelés érvényesítéséről is azzal a rendelkezésükkel, hogy egymással szemben további követelést nem tartanak számon, illetve ilyen igényt nem támasztanak.

A munkáltató felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet – eltérő indokolással – hatályában fenntartotta. A Kúria annyiban egyetértett a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, miszerint az egységes bírói gyakorlat alapján a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése nem zárja ki a versenytilalmi megállapodás fennmaradását. A munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás fennmarad, ha a felek kizárólag a munkaviszony megszüntetésében állapodnak meg. A felek kifejezett rendelkezése hiányában a versenytilalmi megállapodás megszüntetésére akkor sem hivatkozhat a munkáltató alappal, ha a megállapodás megfogalmazása szerint a munkaszerződés megszüntetéséről rendelkeztek. Azon kitételt pedig, miszerint egymással szemben követelésük nem áll fenn, nem lehet kiterjesztően értelmezni

I. A versenytilalmi megállapodásban a felek jogosultak kötbér fizetést kikötni arra az esetre, ha a másik fél olyan okból szegi meg a szerződést, amelyért felelős. A kötbér kikötésének kifejezettnek kell lennie [Mt. 228. § (6) bekezdés, Ptk. 6:186-189. §].

II. Ha a felek a megállapodásban – kötbér helyett – kártérítésben állapodnak meg, az Mt. Kárfelelősségiszabályai az irányadóak, így az a szerződésszegésből eredő kár bizonyítása hiányában nem érvényesíthető. Előre meghatározott összegű kártérítés kikötése pedig érvénytelen, arra igényt jogszerűen nem lehet alapítani [Mt. 27. § (1) bekezdés]. (Kúria, Mfv.X.10.052/2020.)

The post A versenytilalmi megállapodás appeared first on Adó Online.