Releváns jogszabályok:

– 2000. évi C. törvény a számvitelről
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Az elengedett követelés a vállalkozásnál végleges vagyoncsökkenést okoz, mert a követelés, illetve annak egy része nem fog befolyni.

A követelést elengedő társaság kötelezettségei

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 81. § (2) bekezdés l) pontja értelmében az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a behajthatatlannak nem minősülő, a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – elengedett követelés könyv szerinti értékét.

Ha a követelés nem minősíthető a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. § 4/a. pontja szerinti behajthatatlan követelésnek, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerint szükséges megvizsgálni, hogy a követeléselengedésre tekintettel az adózónak meg kell-e növelnie a társaságiadó-alapját.

Elmondható tehát, hogy az adózó által az adóévben elengedett követelés összege kizárólag abban az esetben növeli az adózás előtti eredményt a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelően, ha az adózó követelésnek kötelezettje az elengedés időpontjában az adózó kapcsolt vállalkozásának minősülő – belföldi vagy külföldi jogszabály alapján létrejött – jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés vagy egyéb szervezet (például egyéni cég, polgári jogi társaság) volt.

Ha például az adózó magánszeméllyel szemben fennálló követelését engedi el, vagy olyan vállalkozással szembeni követelését, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll, az adózás előtti eredményét módosítania a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján nem kell. Hangsúlyozni szükséges, hogy a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontjában említett magánszemély alatt az egyéni vállalkozót és az őstermelőt is érteni kell. Ha például egy egyéni vállalkozóval szemben annak tevékenysége kapcsán keletkezett hitel-, vagy lízingtartozás elengedésére kerül sor, a követelést elengedő vállalkozásnak szintén nem kell megnövelnie társaságiadó-alapját.

Meg kell említeni azt is, hogy a Tao. tv. 3. számú melléklet A) Fejezet 13. pontja az ingyenes juttatások körében az elengedett követelést nem nevesíti, a követelés elengedése következtében elszámolt egyéb ráfordítás összegének elismert költségként történő elszámolásához a juttatásban részesülő nyilatkozatára nincs szükség. Mivel azonban a Tao. tv. 3. számú melléklete csupán példálózó jellegű felsorolást tartalmaz, az adózónak a felmerülő költségei, ráfordításai során – a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezetében rögzített pontok kivételével – az eset összes körülménye alapján vizsgálnia kell, hogy azok a vállalkozás érdekében merültek-e fel (ez irányadó a követelés elengedésre is). Amennyiben nem, a társasági adó alanyának meg kell növelnie adóalapját a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Ez tehát azt jelenti, hogy adott esetben az elengedett követelés összege akkor is adóalap-növelő tétel lehet, ha a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja nem alkalmazandó.

 Az elengedett kötelezettség elszámolása

A másik oldalon a gazdálkodónak egyéb bevételként kell kimutatnia a hitelező által – osztaléktartozásnak nem minősülő – elengedett kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét, ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik [Szt. 77. § (3) bekezdés l) pont].

A társasági adóban az elengedett kötelezettség összegével az adózás előtti eredményt nem lehet csökkenteni, így az egyéb bevételként elszámolt elengedett kötelezettség után (pozitív adóalap esetén) a társaságnak társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az elengedett kötelezettség miatti bevétel elszámolásához a társasági adózásban adóalap-korrekciós tétel alkalmazására nincs lehetőség.

Az elengedett követelés utáni személyi jövedelemadó a magánszemélynél

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 4. § (2) bekezdése szerint bevételnek minősül a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Ugyanezen § c) pontja szerint nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az elengedett tartozás.

Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege [Szja tv. 5. § (3) bekezdés].

A jövedelem jogcímének meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni [Szja tv. 2. § (6) bekezdés]. Ha például a gazdasági társaság a munkavállalójával szemben fennálló követelését engedi el, az így keletkezett jövedelem munkabérként adóköteles.

A felek közötti jogviszony hiányában az elengedett követelés egyéb jövedelemként lesz adóköteles.

Abban az esetben, ha egy egyéni vállalkozóval szemben fennálló – annak gazdasági tevékenységével összefüggő – követelés elengedésére kerül sor, a következők szerint kell eljárni. Az egyéni vállalkozó a bevételeit a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) X. Fejezetében, valamint a 10. számú mellékletben foglaltak szerint veszi figyelembe. Bár az elengedett kötelezettséget kifejezetten nem említi a törvény vállalkozói bevételnek, a 10. számú melléklet csak a jellemzően előforduló bevételeket tartalmazza, más, a vállalkozással kapcsolatban keletkezett bevétel is vállalkozói bevétel lehet. Az Szja tv. 4. § (2) bekezdése szerint az elengedett kötelezettség bevétel, és mivel a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódik, ezért vállalkozói bevételnek minősül.