Elöljáróban fontos kiemelni, hogy az utazásszervezési szolgáltatás különös adózási módja kapcsán lényegi változások léptek hatályba. Az utazásszervezésről – függetlenül attól, hogy annak adóalapját az általános szabályok, vagy az árrésadózás különös szabályai szerint kell megállapítani – elmondható, hogy az egy olyan – jellemzően komplex – szolgáltatás, amely esetén a szolgáltatás nyújtója egy utazás megvalósulásában működik közre úgy, hogy az általa nyújtott szolgáltatás megvalósításához más adóalany(ok) által nyújtott szolgáltatásokat vesz igénybe, és saját szervező tevékenységének hozzáadásával egészíti azt ki a teljesítése során. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az utazásszervezés – mint önálló szolgáltatás – nem egyszerű közvetített szolgáltatás; a lényege abban áll, hogy bár a szolgáltatás nyújtója az általa más adóalany(ok)tól igénybe vett szolgáltatásokat valóban saját nevében és más javára közvetíti, azonban ehhez valamilyen pluszt ad saját szervező tevékenysége révén.

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 306. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a közösségi tagállamok a Héa-irányelv XII. cím 3. fejezetének megfelelően különös Héa-szabályozást alkalmaznak az utazási irodák tevékenységére, amennyiben ezek az irodák saját nevükben kötnek megállapodást az utasokkal, és az utazás lebonyolítása érdekében más adóalanyok által értékesített termékeket és nyújtott szolgáltatásokat használnak fel.

A rendezvényszervezés lehet része egy komplexebb csomagnak is, amely tartalmazhat utazási szolgáltatást is (pl. szállás, személyszállítás). Ha a megrendelő ilyen, rendezvényszervezési és utazási szolgáltatásból összetevődő komplex csomagot vesz igénybe, akkor azt is szükséges mérlegelni, hogy e komplex csomagban főszolgáltatásnak a rendezvényszervezés vagy az utazásszervezés minősül-e, mivel az utazásszervezés esetében az Áfa tv. XV. fejezetében szabályozott, utazásszervezési szolgáltatásra irányadó különös szabályok alkalmazandók.

Az Áfa tv. XV. fejezetében foglalt árrésadózás szabályai alkalmazhatóságához önmagában nem elég, hogy a szolgáltatásnyújtó utazásszervezési szolgáltatást teljesítsen. Az árrésadózás alá tartozó utazásszervezési szolgáltatásnak (az utazásszervezési jellegen túl) ugyanis további feltétele, hogy azt az utazásszervező az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utasnak nyújtsa.

Mindezek alapján tehát az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás kritériumai (együttes feltételei) a következők:

– az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontja szerinti utas legyen a szolgáltatás igénybe vevője (kizárólag 2021. január 1-je előtt teljesített szolgáltatásoknál vizsgálandó); és

– turisztikai tartalommal bírjon; és

– más adóalany(ok)tól igénybe vett szolgáltatásokból, beszerzett termékekből álljon.

Fontos, hogy az utazásszervezési szolgáltatás árrésadózásához mindhárom, illetve 2021. január 1-jétől kezdődően az utóbbi kettő pontban említett feltételnek egyidejűleg fenn kell állnia, ellenkező esetben az utazásszervezési szolgáltatásra az Áfa tv. általános szabályai – és nem a XV. fejezetben ismertetett szabályok – alkalmazandók. További lényeges szabály, hogy amennyiben az utazásszervező olyan szolgáltatást teljesít, amely megfelel az árrésadózás alá eső utazásszervezés feltételeinek, akkor az árrésadózás alkalmazása kötelező, azaz nem az adóalany döntésén múlik, hogy a különös szabályokat alkalmazni kívánja-e, vagy sem.

Az utas fogalma

2021. január 1-jei hatállyal kikerült az Áfa tv.-ből az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontja szerinti utas fogalom, ugyanakkor az Áfa tv. új utas fogalmat ezen időponttól nem vezet be. Ez azt jelenti, hogy 2021. január 1-jétől bárki – ideértve például egy másik utazási irodát is – minősülhet utasnak.

Az adójogi elévülés miatt érdemes a 2020. december 31-éig hatályos utas fogalom ismertetése, tekintettel arra, hogy az adójogi elévülés okán az adóhatóság korábbi éveket is ellenőrizhet.

2021. január 1-je előtt az számított utasnak, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást

– nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg

– egyéb, az előző pont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára

veszi igénybe, és erről a teljesítést megelőzően az utazásszervezőnek nyilatkozik.

Látható, hogy 2021. január 1-je előtt nem minden igénybevevő számított utasnak az árrésadózás szempontjából, hanem az alábbi két utas-kört határozhattuk meg.

Az első körbe azok a személyek, szervezetek tartoztak, akik (amelyek) nem adóalanyként vették igénybe az utazásszervezési szolgáltatást, és ennek tényéről az utazásszervezőnek nyilatkoztak. A nyilatkozat formájára nem volt előírás, így az akár az utazási szerződésben is szerepelhetett, lényeges volt azonban, hogy az utólagos ellenőrizhetőséghez valamilyen írásos forma volt szükséges.

A második körbe azok a személyek, szervezetek tartoztak, akik (amelyek) adóalanyként rendelték meg az utazásszervező szolgáltatását, azonban ezen megrendelői körnél – az utas minőség eléréséhez – további kritérium volt, hogy saját nevükben és javukra történjen az utazásszervezési szolgáltatás igénybevétele.

Nagyon fontos, hogy az előbbi feltételek fennállásáról – csakúgy, mint a nem adóalany utasok esetén – a megrendelőnek nyilatkoznia kellett az utazásszervező felé. A nyilatkozat formájára vonatkozóan itt sem volt előírás, azonban az utólagos ellenőrizhetőséghez mindenképpen írásbeliségre volt szükség, hiszen az utazásszervező csak így tudta/tudja igazolni egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során, hogy a 2021. január 1-je előtti megrendelő megfelelt az utasfogalomnak, ezért jogosan kezelte az ügyletet az árrésadózás szabályai szerint. Amennyiben a nyilatkozat elmaradt, akkor az utazásszervezési szolgáltatást nem lehetett az árrésadózás szabályi szerint kezelni.

Az adóalanyi megrendelői körnél feltétel volt, hogy az utazásszervezési szolgáltatás megrendelése az adóalany saját nevében és javára történjen, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adóalany megrendelő nem nyújthatta (nem számlázhatta) tovább az igénybe vett utazásszervezési szolgáltatást. Amennyiben ugyanis az utazásszervezési szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany továbbnyújtotta volna, azaz továbbszámlázta volna, akkor ő nem saját nevében és javára, hanem saját nevében, de más javára járna el, így nem felelhetett meg az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés cb) pontjában foglalt feltételeknek, azaz nem minősülhetett utasnak, következésképpen az utazásszervezési árrésadózás alkalmazása a felé történő számlázás során nem jöhetne szóba. Ezen szabály alapján pl. egy másik utazási iroda megrendelő 2021. január 1-je előtt nem minősülhetett utasnak, így az utazási irodák egymás közötti útértékesítéseire az árrésadózás szabályai nem voltak alkalmazhatóak.

Összefoglalva a fentieket, az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás igénybe vevője 2020. december 31-éig csak az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés ca), illetve cb) pontjai valamelyikének megfelelő utas lehetett. Amennyiben az utas eleve nem adóalanyként járt el, akkor az utas minőséghez csupán annyi volt szükséges, hogy erről – mármint a nem adóalanyi minőségben történő eljárásról – az utazásszervezőnek nyilatkozzon. Abban az esetben azonban, ha az utazásszervezési szolgáltatás megrendelője adóalany volt, akkor az utas minőség feltétele volt, hogy a megrendelés a megrendelő adóalany saját nevében és javára történjen; illetőleg ez esetben is szükséges volt, hogy a felsorolt feltételek fennállásáról a megrendelő nyilatkozzon az utazásszervezőnek.

Önmagában az a tény, hogy a megrendelő megfelelt az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utasfogalomnak, még nem jelentette azt, hogy az utazásszervező az általa nyújtott szolgáltatásra az árrésadózás szabályait alkalmazza, hiszen, mint ahogyan azt az előbbiekben rögzítettük, további két feltétel fennállása is szükséges az árrésadózás alkalmazhatóságához [ti. turisztikai tartalommal bírjon, és más adóalany(ok)tól igénybe vett szolgáltatásokból, beszerzett termékekből álljon].

A 2021. január 1-jétől hatályos utasfogalom

2021. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontját, aminek eredményeként az Áfa tv. utasfogalma gyakorlatilag megszűnt. Ez azt jelenti, hogy 2021. január 1-jétől bárki, aki utazásszervezési szolgáltatást rendel meg – legyen az természetes személy, gazdasági társaság, egyéb jogi személy, sőt akár másik utazási iroda is – utasnak minősül és amennyiben a szolgáltatás az alábbi utazásszervezési szolgáltatási fogalomnak megfelel, az utazásszervezési árrésadózás vonatkozik rá. Ez azt jelenti, hogy 2021. január 1-jétől az árrésadózás alkalmazásához kizárólag az szükséges, hogy a szolgáltatás az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés a) pontja szerinti utazásszervezési szolgáltatás tartalommal bírjon, a megrendelő személye a jelzett időponttól kezdődően irreleváns.

Utazásszervezés

A második feltétel az az, hogy az utazásszervező által nyújtott szolgáltatás tartalmában az Áfa tv. XV. fejezetében definiált utazásszervezési szolgáltatás kell legyen.

Az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás tartalmát az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés a) pontja részletezi, mely szerint utazásszervezési szolgáltatásnak minősül az adóalany által – saját nevében – utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges.

Turisztikai cél

Az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás legfontosabb fogalmi ismérve, hogy annak túlnyomó részben turisztikai célúnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szervezett utazás (túlnyomó részben) nem turisztikai célú, a szolgáltatásra az árrésadózás szabályai nem alkalmazhatók, még akkor sem, ha az ügylet az utazásszervezés egyéb feltételeinek megfelelne. Ez azt jelenti, hogy – függetlenül az egyéb körülményektől – egy üzleti célú utazás megszervezése nem adózhat az árrésadózás szabályai szerint, ugyanis erre az utazásra nem teljesül a turisztikai cél.

Itt érdemes megemlíteni az EUB egyik esetét ( C-31/10 Minerva), ahol az volt a kérdés, hogy Minerva utazási irodát működtet. 1993 és 1998 között többek között belépőjegyeket vásárolt a drezdai szász állami opera (Semperoper) előadásaira, majd azokat saját nevében és javára végfelhasználók és utazási irodák számára értékesítette, akár saját maga által nyújtott más szolgáltatásokkal együtt, mint például szállás, idegenvezetés a városban, személyszállítás, étkeztetés, akár e szolgáltatások nélkül. A Minerva úgy vélte, hogy az említett előadásokra történő, kizárólag jegyeladásra irányuló tevékenységből származó bevételre szintén az UStG 25. §‑a szerinti, árrés alapú adózás vonatkozik. A Minervának e tevékenység után ezen adójogi szabályozás alkalmazása nélkül kellett adóznia.

A Finanzamt elutasította a Minerva által az 1993 és 1997 közötti időszakra vonatkozó, 2000. szeptember 28‑i adómegállapító határozatok és az 1998‑ra vonatkozó, 2001. március 27‑i adómegállapító határozat ellen benyújtott kérelmét azzal az indokkal, hogy a Minerva azzal, hogy csupán belépőjegyeket vásárol és viszontelad valamely előadásra, nem nyújt „utazási” szolgáltatást, következésképpen a Minerva tevékenysége nem tér el az előadásra szóló belépőjegyek értékesítését üzletszerűen végző vállalkozások tevékenységétől.

A EUB kimondta, hogy az operajegyeknek az utazási iroda általi, további szolgáltatások nyújtása nélkül történő értékesítése nem tartozik a hatodik irányelv 26. cikkében előírt különös szabályozás hatálya alá. E különös szabályozásnak az olyan tevékenységre történő alkalmazása, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelynek esetében az utazási iroda csupán eladja a belépőjegyeket, anélkül hogy utazási szolgáltatásokat nyújtana, a verseny torzulásához vezetne, tekintettel arra, hogy ugyanezen tevékenység eltérően adózna aszerint, hogy az említett jegyeket eladó gazdasági szereplő utazási iroda‑e, vagy sem. Következésképpen az árrésadózás nem alkalmazandó arra az esetre, amikor az utazási iroda utazási szolgáltatás nyújtása nélkül kizárólag operajegyeket értékesít.

Ügynök

Az utazásszervezési szolgáltatás alapvetően más adóalany(ok)tól megrendelt ügyletekből áll össze. Ez azt jelenti, hogy nem az utazásszervező az, aki az utazás lebonyolításához közvetlenül szükséges ügyleteket fizikailag is teljesíti, hanem ő maga is más adóalany(ok)tól rendeli meg az általa nyújtott utazásszervezés részelemeit alkotó szolgáltatásokat, esetleg termékértékesítéseket. Ehhez kapcsolódóan figyelemmel kell lenni az Áfa tv. 206. § (4) bekezdésére, amely – a fentiekkel összhangban – kizárja az árrésadózás alkalmazásából az utazási ügynököt, azaz nem engedi meg az árrésadózás szabályainak alkalmazását abban az esetben, ha az utazási szolgáltatást nyújtó nem saját nevében és az utas javára megrendelten teljesít, hanem más nevében és javára (azaz ügynökként) jár el. Az olyan utazási ügynökök szolgáltatására, akik (amelyek) kizárólag közvetítenek az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany és az utas között, mégpedig úgy, hogy az utazási szerződés nem az ügynök és az utas között, hanem az eredeti utazásszervező és az utas között köttetik, az általános szabályokat kell alkalmazni.

The post Az utazásszervezés adózása appeared first on Adó Online.