Sem a közigazgatási eljárásban, sem a közigazgatási perben nem volt vitatott, hogy a nemzeti jog alkalmazása mellett, vizsgálni kell azt is, miszerint a perbeli tényállás kapcsán a 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 14. cikke hatályosulhat-e közvetlenül. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria irányadónak tekintette, hogy az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlennek és kellően pontosnak tűnnek, azokra a magánszemélyek a tagállammal szemben hivatkozhatnak, nevezetesen amennyiben az nem ültette át időben ezen irányelvet a nemzeti jogba, vagy amennyiben nem megfelelően ültette azt át (C-203/10. számú ítélet [61] pont).

A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, van-e az uniós jog elsőbbségével és az uniós jog közvetlen hatályának segítségével feloldandó vertikális kollízió az Irányelv és a 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) között.  Az Áfa tv. 251/A.§ (1) bekezdése alapján az adó-visszatéríttetési kérelem az adóvisszatérítési időszakban keletkezett előzetesen felszámított adót tartalmazhatja. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésen kívül az adó-visszatéríttetési kérelem azt az előzetesen felszámított adót is tartalmazhatja, amely az adóvisszatérítési időszakot megelőzően keletkezett, de amelynek érvényesítésére korábban nem nyújtottak be adó-visszatéríttetési kérelmet, ha az előzetesen felszámított adó az adott naptári évben keletkezett.

Az Irányelv 14. cikk (1) bekezdése értelmében a visszatérítési kérelem az alábbiakra vonatkozik: a) a visszatérítési időszak alatt számlázott termékek beszerzésére vagy szolgáltatások igénybevételére, feltéve hogy a héa a számla kiállításának időpontja előtt vagy a számla kiállításakor vált esedékessé; vagy olyan termékek beszerzésére, illetve olyan szolgáltatások igénybevételére, amelyek esetében a héa a visszatérítési időszak alatt vált esedékessé, feltéve hogy a beszerzéseket, illetve az igénybevételt az adófizetési kötelezettség keletkezése előtt kiszámlázták; b) a termékek visszatérítési időszak alatt történt importjára. A (2) bekezdés alapján az első bekezdésben említett ügyleteken túl, a visszatérítési kérelem olyan számlákra vagy import okmányokra is vonatkozhat, amelyekkel kapcsolatban még nem nyújtottak be visszatérítési kérelmet, és amelyek olyan ügyletekre vonatkoznak, amelyeket a kérdéses naptári évben teljesítettek. A Kúria a továbbiakban a jogerős ítéletben a [9] pont szerint helytállóan megfogalmazott indokokra tekintettel kiemeli, hogy a naptári évhez kötöttséget csak az Irányelv 14. cikk (2) bekezdése tartalmazza, az (1) bekezdés nem.

Az Áfa tv. 251.§ (1) és (2) bekezdés szerinti szabályozás a 2006/112/EK irányelvének (a továbbiakban: HÉA irányelv) 62., 63. és 167. cikkének, továbbá az Áfa tv. 55.§ (1) és 119.§ (1) bekezdésein alapuló rendelkezésnek felel meg, amely szerint az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörtént, és ehhez képeset került definiálásra a levonási jog megnyíltának időpontja: abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik.

Ez a szabályozás tükröződik vissza legutóbb a C-258/19. számú, Eurovia ítélet 41. pontjában: „…. amint azt a hatodik irányelv 17. cikkének (1) bekezdése és 18. cikke (2) bekezdésének első albekezdése előírta, amely rendelkezések érdemi részét a 2006/112 irányelv 167. cikke és 179. cikkének első bekezdése átvette, a héa levonásához való jogot főszabály szerint ugyanazon időszak alatt kell gyakorolni, mint amelynek során e jog keletkezett, nevezetesen akkor, amikor az adófizetési kötelezettség keletkezett (lásd ebben az értelemben: 2008. május 8-i Ecotrade ítélet, C-95/07 és C-96/07, EU:C:2008:267, 41. pont; 2018. június 27-i Varna Holideis ítélet, C-364/17, EU:C:2018:500, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)”.

A fentiekben maga az Európai Unió Bírósága is „főszabály” -ként tekint a levonási jognak az adófizetési kötelezettség keletkezésével egyező időpontban való gyakorolhatóságára. A perbeli tényállás mellett kivitélre okot adó körülmény az adólevonási jog gyakorlásához szükséges feltételek támasztásából ered. Mind a Héa irányelv 178. cikk, mind az Áfa tv. 127.§ (1) adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételéül szabja, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. A gazdasági esemény, azaz az adófizetési kötelezettség keletkezésének és a levonási jog megnyíltának időpontja elválhat a levonási jog gyakorolhatóságának időpontjától. Ezt a különbségtételt az Európai Unió Bírósága a felek által hivatkozott C-533/16. számú, Wolkswagen AG ügyben hozott ítéletében is bemutatta.

A C-533/16. számú ítélet 43. pontja szerint „[a] fentiekből az következik, hogy bár a 2006/112 irányelv 167. cikke értelmében a héa levonásához való jog az adófizetési kötelezettséggel egyidejűleg keletkezik, az említett jog gyakorlása ezen irányelv 178. cikke értelmében főszabály szerint csak azon időponttól lehetséges, amikor az adóalany számlával rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15-i Senatex ítélet, C-518/14, EU:C:2016:691, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)”.

A C-533/16. számú ítélet 51. pontja szerint: „[k]övetkezésképpen az első négy kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között, amikor is az adóalany számára több évvel a szóban forgó termékértékesítést követően számlázták ki a héát, illetve fizette meg azt az adóalany, a héa-visszatérítéshez való jogot azon indokból tagadják meg, hogy az e jog gyakorlásának az említett szabályozásban előírt jogvesztő határideje számítása a termékértékesítés időpontjában kezdődött és a visszatérítés iránti kérelem benyújtását megelőzően járt le”.

A Kúria értékelése szerint a C-533/16. számú ítélet ezen pontjából levonható elvi következtetésen nem változtat az az adóhatóság által hangsúlyozott körülmény, hogy a levonási jog gyakorolhatóságának feltételeit – az egyébként jelen eljárásban is felvetődő – határidő számítással összefüggésben vizsgálta az Európai Unió Bírósága. Adóhatóság határozatában és felülvizsgálati kérelmében következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy az Áfa tv. 251/A.§ alkalmazása során nincs lehetőség a főszabálytól való eltérésre, az anyagi jogvesztő határidő a teljesítés dátumától, azaz a visszatérítési jog keletkezésének időpontjától számítottan a következő évben, azaz 2018. szeptember 30-án bekövetkezett. Az adóhatósági értelmezés megfelel az Áfa tv. 251/A.§ (1)-(2) bekezdéseinek, mivel a szabályozás maga is tételesen az adóvisszatérítési időszakban keletkezett előzetesen felszámított adóról rendelkezik.

Az Irányelv 14. cikke azonban nem az adófizetési kötelezettség megnyílta – adólevonási jog keletkezése kettősének a főszabályához, hanem az adófizetési kötelezettség megnyílta – adólevonási jog keletkezése – adólevonási jog gyakorolhatósága hármasához rendeli a visszatérítési kérelmet. A szabályozásban hangsúlyos szerepet kap a „számla kiállításának időpontja”. Az Áfa tv. a jog gyakorlásának feltételét figyelmen kívül hagyta, ezzel nem megfelelően ültette át az Irányelv szabályait. Az Áfa tv. és az Irányelv közötti összeütközésének feloldásához, szemben az adóhatósági felülvizsgálati kérelemmel, szükséges a nemzeti jog helyett az Irányelv közvetlen alkalmazása. A Kúria itt utal vissza arra, hogy mivel a számla kiállításának időpontja ugyanolyan egzakt információ, mint az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, figyelembevétele, szemben a felülvizsgálati kérelemmel, nem jár a jogbiztonság sérelmével.

A Számla esetében a számlakibocsátó áfa fizetési kötelezettsége 2017. december 17-én keletkezett, ekkor keletkezett az adózó levonási joga is, de az adózó csak 2018. február 1-jén, a számla kiállításakor került abba a helyzetbe, hogy gyakorolhatta is levonási jogát.

Az Irányelv 14. cikk (1) bekezdése – szemben az Áfa tv. 251/A.§-ával – szabályozza azokat az eseteket, amikor elválik a levonási jog keletkezése és gyakorolhatósága. Az adózó visszatérítési kérelme megfelel az (1) bekezdés a) pont első fordulatának: a visszatérítési kérelem vonatkozik a visszatérítési időszak (2018) alatt számlázott – azaz a levonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltétel keletkezése szerinti időpont – termékek beszerzésére vagy szolgáltatások igénybevételére, feltéve, hogy a héa a számla kiállításának időpontja előtt (2017) vagy a számla kiállításakor vált esedékessé. Az elsőfokú bíróság helytállóan észlelte a vertikális kollíziót, az összeütközést megfelelően oldotta fel és az Irányelv közvetlen alkalmazásával jogszerű következtetésre jutott.

( Kfv.I.35.238/2020/6. )

The post Érdekesség az adóvisszatérítési jog témakörében appeared first on Adó Online.