Termékértékesítés sokféle módon történhet és az áru jöhet több országon keresztül, EU-n kívülről, de EU-n belülről is. Fuvaroztathatja a beszerző, az értékesítő, de adott esetben a közbenső szereplő is. Több eset is előfordulhat. Megjegyzendő, hogy az áfa rendszere szerinti háromszögügylet nem egy hivatalos definíció, hanem a szakzsargon illeti ezen elnevezéssel az ügyletet. Helyesebb ezt az esetet ún. háromszögügyletes egyszerűsítésnek nevezni, ugyanis az áfa rendszere háromszereplős ügyletek vonatkozásában adminisztráció könnyítési céllal egyszerűsítő rendelkezéseket enged alkalmazni. Elmondható, hogy a háromszögügylet tulajdonképpen egy láncügylet, hiszen igaz rá, hogy egynél több értékesítés történik a felek között olyan módon, hogy a termék az első értékesítőtől közvetlenül a végső beszerzőhöz kerül.

Éppen ezért az ilyen ügyletek kapcsán is elsőként az egyes teljesítéseknek a forgalmi adózásbeli teljesítési helyét kell meghatározni. Csak Közösségen belüli szereplőkre vonatkoztatható. Fontos azonban, hogy a háromszögügyletre vonatkozó rendelkezések mindig beszerzési oldalról, a végső beszerző (azaz a „C” szereplő) szempontjából közelítik meg az ügyletet, ugyanis a háromszögügyletre vonatkozó szabályok lényege egy olyan adminisztrációs egyszerűsítés, amely arra való, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén – a közbenső „B” szereplőnek ne kelljen bejelentkeznie a „C” tagállamban áfa-alanyként annak ellenére, hogy „C” tagállamban ez a „B” szereplő két ügyletben is érintett, ugyanis első körben teljesít egy „A” tagállamból eszközölt Közösségen belüli termékbeszerzést, majd ezt követően egy belföldi termékértékesítést „C” adóalany felé.

A háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés első és elengedhetetlen feltétele, hogy az abban részt vevő három szereplő három eltérő tagállamban regisztrált, közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, tekintettel arra, hogy egyszerűsítésre vonatkozó szabályok a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelven (a továbbiakban: Héa-irányelv) alapulnak. A Héa-irányelv 141. cikke értelmében ugyanis minden tagállam egyedi intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a területükön végzett, Közösségen belüli termékbeszerzésre – a Héa-irányelv 40. cikkének megfelelően – a következő feltételek teljesülése esetén ne számítson fel hozzáadottérték-adót:

a) a termékeket olyan adóalany szerzi be, aki nem telepedett le az érintett tagállamban, de egy másik tagállamban HÉA-azonosítóval rendelkezik;

b) a termékbeszerzés célja a termékeknek az a) pontban említett adóalany által, ugyanazon tagállamon belül végzett későbbi értékesítése;

c) az a) pontban említett adóalany által ilyen módon beszerzett termékeket közvetlenül egy attól eltérő tagállamból adják fel, illetve fuvarozzák el, mint amelyikben az adóalany héa-azonosítóval rendelkezik, és a termékek megrendelője az a személy, aki részére az adóalany a későbbi értékesítést teljesíti;

d) a későbbi értékesítés megrendelője olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, aki az érintett tagállamban rendelkezik héa-azonosítóval;

e) a Héa-irányelv 197. cikkének megfelelően a d) pontban említett megrendelő minősült adófizetésre kötelezettnek az olyan adóalany által végzett értékesítés után, aki nem abban a tagállamban telepedett le, amelyben az adót meg kell fizetni.

A rendelkezés értelmében tehát nem akadály az, ha a három szereplő közül valamelyik az illetőségét tekintve ugyan nem tartozik az Európai Közösséghez, azonban a Közösség valamely tagállamában nyilvántartásba vették (közösségi adószámmal rendelkezik).

Hirdetés


Töltse le ingyenesen „A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része!

A magyar szabályozás szemszögéből nézve tehát a háromszögügyletre vonatkozó különös rendelkezések csak abban az esetben értelmezhetők, ha annak „C” szereplője (tehát a végső beszerző) a magyar adóalany. A szabályozás szerint, amennyiben „A” tagállamból a termék közvetlenül úgy érkezik a magyar „C” beszerző adóalanyhoz, hogy azt „C” felé „A” tagállamban nyilvántartásba nem vett „B” tagállami adóalany értékesítette, akkor „B”-nek nem kell Magyarországon adóalanyként bejelentkeznie az általa teljesített Közösségen belüli termékbeszerzés és az azt követő, „C” felé történő belföldi termékértékesítés miatt, feltéve, hogy „C” szereplő a „B” termékértékesítését terhelő magyar áfát megfizeti „B” helyett, ugyanakkor a „B” által teljesített Közösségen belüli adómentes termékbeszerzés utáni összesítő nyilatkozattételi kötelezettségnek is eleget tesz.

Tekintettel arra, hogy a háromszögügylet is láncügylet, így az egyes értékesítések és beszerzések teljesítési helyét a láncügyletre vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni, ezért a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés a magyar szabályok szerint csak abban az esetben alkalmazható, ha az értékesítési láncban a fuvart „A” szereplő vagy „B” szereplő vevői minőségében szervezi. Abban az esetben, ha a fuvart „C” szereplő, vagy „B” szereplő eladói minőségében szervezi, akkor ez a konstrukció nem értelmezhető.

Számos eshetőség előfordulhat természetesen, most erre egy példát emelnék ki: adott egy német székhelyű társaság, amely Magyarországon áfa regisztrációval rendelkezik, de egyéb gazdasági célú letelepedése nincs. A társaság Lengyelországból szerez be termékeket, amelyeket tovább értékesít a vállalatcsoport egy magyarországi tagja részére. A termékeket Lengyelországból közvetlenül Magyarországra szállítják a magyar vevőhöz. A Társaság az ügylet vonatkozásában a német közösségi adószámát kívánja használni, és élni kíván az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 91. § (2) bekezdés szerinti, háromszereplős láncügyletekre vonatkozó egyszerűsítéssel.

Kérdés az, hogy magyar áfa szempontból a társaság meglevő magyar áfa regisztrációja kizáró ok- e a háromszög egyszerűsítés alkalmazására vagy sem.

A kérdés megválaszolása során a következőket kell szem előtt tartani:

Belföldi vonatkozásban háromszögügylet alatt azt az esetet kell érteni, amikor a terméket úgy értékesítik egymást követően kétszer, hogy azt a sorban első értékesítőtől közvetlenül a sorban utolsó beszerző részére adják fel küldeményként, vagy fuvarozzák el, és a termék feladási helye az Európai Közösség valamely más tagállama, a termék rendeltetési helye pedig Magyarország területén van. Jelen esetben az áru útja Lengyelországból („A” szereplő) indult, közvetlenül Magyarországra („C„ szereplő) de a beszerző társaság az egy német adóalany volt ( „B” adóalany) .

Az Áfa tv. 91. § (2) bekezdése a háromszögügyletekre vonatkozóan egy egyszerűsítési szabályt fogalmaz meg. A háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés lényege, hogy amennyiben a háromszögügylet közbenső szereplője (az adott esetben „B”) teljesíti a Közösségen belüli termékbeszerzést, azonban nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helye (a termék rendeltetési helye) van, de a vevője (az adott esetben „C”) abban a tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, akkor a közbenső szereplő („B” szereplő ) mentesül a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vételi és áfa fizetési kötelezettség alól, azzal, hogy a vevője („C” szereplő ) köteles az általa („B” szereplő ) a vevő („C” szereplő ) részére történő termékértékesítés után az adót megfizetni.

A „B” adóalany Közösségen belüli termékbeszerzése tehát az Áfa tv. 91. § (2) bekezdése értelmében mentes az adó alól, „B” által „C” részére történő termékértékesítés után pedig az adót az Áfa tv. 141. §-a szerint „C” fizeti meg önadózással, vagyis „B”-nek nem kell adóalanyként nyilvántartásba vetetni magát ezen ügylet tekintetében belföldön.

A háromszögügylet közbenső szereplője tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük a fentebb bemutatott egyszerűsítés alkalmazásához.

„(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes teljesülésének esetében is:

a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;

b) a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további termékértékesítéséhez szükséges;

c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye – a b) pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség valamely másik olyan tagállama, amely eltér a Közösség azon tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként nyilvántartásba vették;

d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.”

Kérdésként merülhet fel, hogy alkalmazható-e a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés, amennyiben a háromszögügylet közbenső szereplője (az adott esetben „B”) belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, azonban más tevékenységéből kifolyólag őt az adóhatóság belföldön („C” tagállamban) nyilvántartásba vette, így rendelkezik belföldi adószámmal.

Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. idézett szövege nem zárja ki az egyszerűsítés alkalmazásából a közbenső szereplőt, amennyiben belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, de belföldi adószámmal rendelkezik, az Áfa tv. 91. § (2) bekezdésében, illetve a 141. §-ában foglaltak abban az esetben is alkalmazandóak, ha a közbenső szereplő nem telepedett le gazdasági céllal belföldön, azonban belföldi adószámmal rendelkezik.

Így tehát, amelyben egy háromszögügylet közbenső szereplőjeként eljáró német társaság belföldön nem telepedett le gazdasági céllal, de rendelkezik belföldi adószámmal, az általa német adószáma alatt megvalósított Közösségen belüli termékbeszerzés adómentes, valamint a „C” részére történő termékértékesítés után adófizetésre „C” kötelezett. A német társaságnak ebből kifolyólag magyar adóbevallásában az ügyletet nem, csak német adóbevallásában tájékoztató adatként és összesítő nyilatkozatában kell szerepeltetnie, jelölve, hogy közbenső vevőként járt el, valamint a számlán utalnia kell arra, hogy az ügylet utáni adókötelezettséget „C” adózó teljesíti. „C”-nek a „B”-től átvállalt közösségi beszerzés kapcsán a termékbeszerzés adóalapját kell bevallania, valamint összesítő nyilatkozatában kell szerepeltetnie, jelölve, hogy az ügyletben „C” szereplőként vett részt.

Jogeset- Édes Élet

A láncértékesítésnél fontos a szereplőnek a meghatározása, aki azt az értékesítést teljesíti, melynek közvetlen következtében a terméket elszállítják. A termék elfuvarozásával járó értékesítés teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt megelőző értékesítés teljesítési helye szintén az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt követő értékesítések teljesítési helye a fuvarozás rendeltetési helye. A fentiek alapján, ha a láncértékesítés tárgya olyan termék, amely belföldön van, akkor mindazon értékesítés belföldön teljesül, amely a termék elfuvarozásával jár, illetve azt az értékesítést megelőzik.

A felperesi adózó cukor értékesítéséről 33 darab számlát állított ki a M d.d. részére általános forgalmi adó felszámítása nélkül. Az ügyletben a szlovén M d.d. közbenső vevőként vett részt, a cukorárut továbbadta a V s.r.o., illetve M s.r.o. cégek részére, amelyek azt Olaszországba, illetve Szlovákiába szállították. Adózó a vizsgált év november havi általános forgalmiadó-bevallásában 169 640 ezer forint adóalapra jutó Közösségen belülre történő adómentes termékértékesítést tüntetett fel. Az adóhatóság vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy háromszögügyletnek minősülő láncügylet jött létre, melyben a fuvarozás nem a magyar és a szlovén fél között, hanem a szlovén közvetítő és annak vevői között jött létre. Ebből következően az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 27. § (1), illetve (3) bekezdés a) pontjára hivatkozással adózó nem állíthatott ki adómentes számlákat a M d.d. részére, ugyanis a termékértékesítés teljesítési helye belföld volt.

Mindezekre tekintettel adózó terhére 43 342 ezer forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 8 092 ezer forintot jogosulatlan visszaigénylésnek, 35 250 ezer forintot adóhiánynak minősített, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel az adóhatóság.

Adózó az adóhatósági határozatban foglalt tényállást és jogkövetkezményeket vitatva, keresetet terjesztett elő. Keresetét a Bíróság elutasította.

A bíróság osztotta azt az adóhatósági véleményt, hogy egy háromszögügyletnek minősülő láncügylet jött létre, melyben a fuvarozás nem a magyar és a szlovén fél között jött létre, mivel a szállítást a vevők fizették és intézték. A teljesítési hely eldöntésekor a meghatározó az ún. fuvarozásos értékesítés volt, és ez egyértelműen nem az adózóhoz kötődött. A C-430/09. számú ún. Euro Tyre Holding BV ügyre történő hivatkozással rögzítette, hogy az ügyletek megítélésére valamennyi körülmény átfogó értékelése alapján kerülhet sor.

Az, hogy a felek szerződésben mit kötöttek ki, illetve a M d.d. milyen igazolást állított ki, nem bírt jelentőséggel. Annak volt jelentősége, hogy a valóságban ténylegesen az árut Magyarországon a g-i telephelyen adták át, méghozzá a M d.d. vevői részére, akik az árut Magyarországról Szlovákiába, Olaszországba vagy Romániába szállították. Adózó nem tudta igazolni, illetve bizonyítani, hogy az általa egy másik tagállambeli adóalany számára értékesített termékek az ő értékesítésének közvetlen következményeként kerültek másik tagállamba. Hangsúlyozta azt is, hogy az adóhatósági megállapítás nem azon alapult, hogy adózó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adócsaláshoz járul hozzá, hanem azon az objektív tényen, hogy adózó értékesítéséhez fuvarozás közvetlenül nem kapcsolódott, ezért rá az Áfa-tv. 89. §-a szerinti adómentes értékesítés nem volt alkalmazható.

A jogerős ítélet ellen a felperes adózó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, változatlanul állította, hogy az Áfa-tv. 89. §-a szerinti közösségi adómentes termékértékesítést végzett, az általa a szlovén cégnek értékesített termék az ő értékesítésének eredményeként került át másik tagállamba. Azt, hogy a termékek az adásvételek eredményeként harmadik tagállamba kerültek, a szerződés is rögzíti, illetve állítását a N Kft. képviselőjének nyilatkozata is alátámasztja. Ezen kívül a CMR-ek, illetőleg a szlovén cégtől kapott áruátvételi igazolás is megerősítette, hogy adózó jogosult volt adómentes közösségi termékértékesítésről számlát kiállítani, és bevallásában ekként szerepeltetni.

Az Áfa-tv. 89. §-a szerinti esetben az ügyletben két szereplő, egy eladó és egy vevő vesz részt, és a fenti jogszabályhelyben írt feltételek megvalósulása esetén illeti meg az eladót az adómentesség. A közösségi termékértékesítések azonban gyakran ún. láncügyletek formájában valósulnak meg. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság és az alperesi adóhatóság is helyesen ismerte fel, hogy egy olyan láncügyletről van szó, amely egyben háromszögügyletet is alkot. Nem adózói eladót terhelte ugyanis a termék kiszállítása, hanem az a vevő, illetve vevőinek kötelezettsége volt.

A láncértékesítésnél legfontosabb annak a szereplőnek a meghatározása, aki azt az értékesítést teljesíti, melynek közvetlen következtében a termékeket elfuvarozzák. A termék elfuvarozásával járó értékesítés teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt megelőző értékesítés teljesítési helye szintén az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor volt. Ezt követő értékesítések teljesítési helye a fuvarozás rendeltetési helye. A fentiek alapján, ha a láncértékesítés tárgya olyan termék, amely belföldön van, akkor mindazon értékesítés belföldön teljesül, amely a termék elfuvarozásával jár, illetve azt az értékesítést megelőzik. Amennyiben a fuvarozás rendeltetési helye más tagállam vagy harmadik ország területe, akkor a termék elfuvarozásával járó értékesítést követő értékesítések nem belföldön teljesülnek. Értelemszerűen a láncértékesítésbe tartozó belföldön teljesített értékesítések közül csak az az értékesítés minősülhet adómentesnek, melynek közvetlen következtében a terméket más tagállam területére vagy harmadik országba fuvarozzák.

Kúria is utalt arra, hogy a láncügyletre eltérő szabályok vonatkoznak, mint az „egyszerű” Közösségen belüli termékértékesítésre. A láncügylet alapját képező termékértékesítések közül csak egyetlen értékesítés lehet adómentes, mivel a többszöri értékesítés ellenére csak egyszer fuvarozzák a terméket.

Mind az adóhatóság, mind pedig az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a létrejött láncügyletet, és vizsgálta meg a fuvarozás körülményeit. A perbeli esetben nem volt elegendő a közösségi termékértékesítés elfogadásához a közvetlen vevő szlovák cég nyilatkozata, hiszen ő a terméket az elszállítást megelőzően továbbértékesítette. A CMR-en feltüntetett adatok pedig az adóhatóság, illetve az elsőfokú bíróság álláspontját igazolják, vagyis az ügyletet az Áfa-tv. 26., 27. §-ai szerint kellett megítélni.

Kiemelte a Kúria, hogy abban az esetben, ha adózó közösségi adóalany részére teljesít termékértékesítést, minden esetben indokolt, hogy ezekre kiterjedően is vizsgálja – akár a partner nyilatkoztatása révén – az ügylet körülményeit, ha olyan információ merül fel, amely arra utal, hogy adózó a láncügylet részese lehet (például a vevő partner székhelyétől, telephelyétől eltérő szállítási cím, a CMR okmányt lepecsételő adóalany nem azonos a vevő partnerrel). Adózó azonban a szlovák vevő fél nyilatkozatát elfogadva bízott annak megvalósulásában, és a CMR-ek ellentmondásait figyelmen kívül hagyva állította ki áfamentes számláit.

A fentieknek mindenben megfelelő jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.I.35.701/2013/7.)

The post Háromszögügylet vagy láncügylet? appeared first on Adó Online.