Releváns jogszabályok:

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

1. A munkaruha fogalomköre

Az első esetben a háziorvos utcai ruházati termékeket (póló, nadrág) illetve utcai cipőket vásárol abból a célból, hogy azokat a háziorvosi feladat ellátására, illetve a betegek otthonukban történő felkeresésére használja fel. Az említett tételeket szeretné költségként érvényesíteni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 4. § (2a) bekezdés a) pontja szerint nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára (…) tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (…), abban az esetben sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel (…).

Az Szja tv. 4. § (3)-(4) bekezdése szerint, bár főszabály szerint elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, ettől eltérően a magánszemély lakásától elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott tevékenység ellátásának feltételeként (…) a tevékenység ellátásának hatókörében szükséges dologgal (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) összefüggő kiadás akkor is elismert költség, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel (…)

Mivel az utcai ruházat használata, igénybevétele nem a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, illetve nem tekinthető a tevékenység ellátásának hatókörében szükséges dolognak, így az Szja tv. 4. § (2a) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak.

A következő pont, amit vizsgálni szükséges, az Szja tv. adómentes bevételekről szóló 1. számú mellékletének 8.24. pontja. Ennek alapján a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék.

Az Szja tv. 1. számú melléklet 9.2. pontja konkrétan szabályozza a munkaruha fogalmát, ide tartozik például a törvényben vagy egyéb jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha és annak tartozékai, valamint az olyan öltözet és tartozékai, amelyek a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel (…).

A háziorvos által vásárolt utcai cipő, illetve utcai ruházat nem tekinthető munkaruhának az Szja tv. alkalmazásában, így az Szja tv. 1. számú melléklet 8.24. pontjában található adómentességi szabály még abban az esetben sem alkalmazható, ha a társaság ügyvezetését a tag munkaviszony keretében látja el.

Az Szja tv. 2. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a jövedelem adókötelezettségének meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ha tehát nem az Szja tv. munkaruha fogalomnak megfelelő ruházatot juttat a magánszemély részére a társaság, akkor annak adókötelezettségét az Szja utóbbi szabálya kell meghatározni. Ennek alapján a juttatás egyes meghatározott juttatás, pl. csekély értékű ajándék, vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelem lehet, és ennek függvényében személyi jellegű egyéb kifizetésként, vagy bérköltségként számolandó el a társaságnál.

2. Közlekedésieszköz-beszerzés

Egy másik esetben a háziorvosi szolgáltatást nyújtó betéti társaság tulajdonát képezi egy személygépkocsi. A háziorvos további közlekedési eszközöket – pl. motorkerékpárt, elektromos kerékpárt – kíván beszerezni, amelyeket szintén felhasználna tevékenysége ellátásához.

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy nincs arra vonatkozó jogszabályi előírás, amely darabszámban határozná meg a vállalkozásban használható eszközök számát. A társaságnak a közlekedési eszközök (motorbicikli, kerékpár) beszerzése és használata során figyelemmel kell lennie a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára, mely általános jelleggel kimondja, hogy az adóalap megállapításánál az adózás előtti eredményt meg kell növelni az olyan elszámolt költséggel, ráfordítással (vagy annak egy részével), illetve az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredmény csökkentéseként egyébként elszámolt összeggel, amely nincs összefüggésben a vállalkozás jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységével, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére bármely módon biztosított – kizárólag emberi erővel hajtott vagy legfeljebb 300 W teljesítményű elektromos motorral segített – kerékpár vásárlása, átadása, használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) [Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 9. pont].