Releváns jogszabály:

– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)

A C‑207/23. sz. Y KG ügyben az EUB szintén ingyenes termékátadás áfakötelezettsége tárgyában hozott döntést.

A tényállás szerint az Y biomasszából biogázt előállító létesítményt üzemeltet. A termelt biogázt 2008‑ban decentralizált villamosenergia‑ és hőtermelésre használták fel. Az így termelt villamos energiát elsősorban az általános villamosenergia‑hálózaton keresztül osztották el a villamosenergia‑hálózat üzemeltetője által fizetett díj ellenében. Az e folyamat során termelődő hőenergia egy részét az Y termelési folyamatához használták fel.

A 2007. november 29‑i szerződéssel az Y az így termelt hőenergia nagy részét „ingyenesen” átruházta az A vállalkozóra annak érdekében, hogy a konténerekben faanyagot száríthasson, a 2008. július 29‑i szerződéssel pedig a B társaságra, amely e hőenergiával a spárgaföldjeit fűtötte. Mindkét szerződés úgy rendelkezik, hogy a díjazás összegét a hőenergia átvevőjének gazdasági helyzetétől függően egyedileg állapítják meg anélkül, hogy e díjazást rögzítenék e szerződésekben.

Mivel az Y nem számlázta ki az A‑nak és a B‑nek továbbított hőenergiát, az adóhatóság helyszíni ellenőrzés keretében úgy ítélte meg, hogy e hőt a vonatkozó német jogszabályi előírások értelmében ingyenesen vonták ki A és B javára.

A nemzeti bíróság azzal a kérdéssel fordult az EUB-hoz, hogy az adóalany által a saját vállalkozásából ingyenes juttatásként való – az ellenérték fejében történő termékértékesítésnek megfelelő – kivonásnak minősül-e, ha az adóalany által előállított hőenergiát más adóalanyoknak a gazdasági tevékenységeik céljából ingyenesen juttatják, és e tekintetben van‑e jelentősége annak a ténynek, hogy e más adóalanyok e hőenergiát héalevonásra jogosító vagy arra nem jogosító ügyletekhez használják fel.

Az EUB ítéletében kifejtette: a héairányelv 16. cikke első bekezdésének azon értelmezése, amely szerint figyelembe kell venni az ingyenesen kivont és juttatott termék címzettjének adójogi jogállását, olyan gyakorlati nehézségeket okozhat, amelyekre mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind pedig az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozott, mivel a valamely terméket ingyenes juttatásként kivonó adóalany kénytelen lenne kutatást végezni e jogállás ellenőrzése érdekében.

Az EUB többek között az Y által hivatkozott C-528/19. sz. Mitteldeutsche Hartstein‑Industrie ítélet 68. pontjában kétségkívül kimondta, hogy egy, a nyilvánosság számára nyitva álló, de gazdasági tevékenysége keretében az e munkákat ingyenesen elvégző adóalany és a nyilvánosság által használt önkormányzati út kiszélesítésének az önkormányzat javára végzett építési munkái nem minősülnek olyan ügyletnek, amelyet ellenérték fejében történő termékértékesítésnek kell tekinteni.

Mindazonáltal egyrészt e munkák az átruházást végző adóalany javát szolgálták, valamint közvetlen és azonnali kapcsolatban álltak a gazdasági tevékenységének egészével, másrészt pedig az előzetesen igénybe vett és az említett munkákhoz kapcsolódó szolgáltatások költsége az ezen adóalany által utóbb teljesített ügyletek költségének részét képezte. Ezzel szemben semmi nem enged arra következtetni, hogy az Y által ingyenesen kivont és juttatott hőenergiát ő is felhasználta volna.

Az EUB ezért úgy ítélte meg, hogy az adóalany által a saját vállalkozásából ingyenes juttatásként – az ellenérték fejében történő termékértékesítésnek megfelelő – kivonásnak minősül, ha az ezen adóalany által előállított hőenergiát más adóalanyoknak a gazdasági tevékenységeik céljából ingyenesen juttatják, és e tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy e más adóalanyok e hőenergiát héalevonásra jogosító vagy arra nem jogosító ügyletekhez használják fel.

Kulcsfontosságú tehát az a mozzanat, hogy az ingyenesen átadást követően a terméket továbbra is az átadó használja-e. Ha igen, akkor nem állapítható meg a vállalkozásból történő végleges kivonás, annak hiányában pedig nem kezelendő áfás termékértékesítésként az ingyenes átadás. Ha nem, akkor megállapítható a saját vállalkozásból történő kivonás. Annak viszont nincs jelentősége az ingyenes juttatás héakezelése szempontjából, hogy az ingyenes juttatásban részesülő más adóalanyok a kapott terméket héalevonásra jogosító vagy arra nem jogosító ügyletekhez használják-e fel.