Bár a régi szabályozás mérföldkő volt a fogyasztóvédelem terén, a termékek előállításának, forgalmazásának és működtetésének módjában bekövetkezett változások, különösen a termékbiztonsági és a piacfelügyeleti szabályok korszerűsítését illetően, indokolttá vált a szabályozás felülvizsgálata. Az új termékfelelősségi irányelvet („Új PLD”) 2024 novemberében hirdették ki az EU Hivatalos Lapjában, 24 hónapos átültetési határidővel. Az irányelv maximumharmonizációt ír elő, vagyis  a tagállamok nem alkalmazhatnak sem az irányelvnél szigorúbb, sem annál kevésbé szigorúbb szabályozást.

Az Új PLD célja a hibás termékekért való szigorú felelősségére vonatkozó szabályok revíziója, illetve annak biztosítása, hogy a károsultak méltányos kártérítést kaphassanak azzal, hogy a hibás termékek miatt elszenvedett károkért kártérítést kérő fogyasztók bizonyítási terheit jelentősen könnyítik. Az Új PLD figyelembe veszi továbbá a digitális korszakkal, a körforgásos gazdasági üzleti modellekkel, valamint a globális értékláncokkal kapcsolatos új kihívásokat is.

Kulcsfontosságú változások és újítások

A termék fogalmának kiterjesztése

Az Új PLD egyik legjelentősebb újítása, hogy kiterjeszti a „termék” fogalmát[1] a Régi PLD-hez képest. A kiterjesztés elsősorban a modern technológiai fejlődés lekövetésére irányul, így hatálya alá vonja a szoftvereket (pl.: operációs rendszerek, alkalmazások) MI-rendszereket, digitális gyártási fájlokat[2] (pl.: 3D nyomtatók), valamint a digitális szolgáltatásokat (pl.: járművek navigációs rendszerei) is. Fontos, ugyanakkor, hogy a digitális fájlok önmagukban nem az Új PLD hatálya alá tartozó termékek, csupán a digitális gyártási fájlok. Az irányelv kifejezetten rögzíti továbbá azt is, hogy annak alkalmazása során a nyersanyagok, például a gáz és a víz, valamint a villamos energia is termékeknek minősülnek.

A szoftverek kapcsán kiemelendő, hogy az Új PLD alapján azok akár önálló termékként forgalomba hozva vagy később alkotóelemként más termékekbe beépítve is az Új PLD hatálya alá tartoznak, hiszen a futtatás során mindkét esetben képesek lehetnek kárt okozni. A szoftverek termék besorolása független azok tárolási vagy hozzáférési módjától (eszközön tárolt, hálózati vagy felhőalapú hozzáférés). Azonban az információtartalom, például médiafájlok, e-könyvek vagy a szoftverek forráskódja nem tartozik az Új PLD hatálya alá. Szintén kivételt képeznek azok a szabad és nyílt forráskódú szoftverek, amelyeket nem kereskedelmi céllal fejlesztenek vagy adnak közre. Az ilyen szoftverek hibája esetén amennyiben egy termék gyártója a szoftvert alkotóelemként beépíti a termékébe és forgalomba is hozza azt, a termék gyártója felel hiba esetén, és nem a szoftver gyártója. A kereskedelmi célú szoftverek vonatkozásában a szoftverfrissítések esetében a szoftver gyártójának felelőssége változatlanul fennáll, ha a frissítéseket maga vagy harmadik fél útján biztosítja, ugyanakkor  a frissítés rendelkezésre bocsátása önmagában nem jelenti automatikusan, hogy a korábbi verzió hibás.

Az Új PLD az MI-rendszerek tekintetében gyártónak tekinti a szoftverfejlesztőket, beleértve az MI-rendszerek szolgáltatóit is. A biztonságosság értékelése során figyelembe kell venni, hogy a termék képes-e tanulni vagy új funkciókat elsajátítani. Az MI-rendszer folyamatos tanulása lényeges módosításnak számít, ezért a módosítás időpontját új forgalmazási időpontként kell értelmezni.

A kár fogalmának bővítése

Az Új PLD kibővíti a „kár” fogalmát[3] a halálból vagy személyi sérülésből fakadó vagyoni károkra, beleértve a lelki egészség orvosilag elismert károsodását is. Ennek megfelelően az Új PLD lehetővé teszi a nem anyagi veszteségekre vonatkozó kártérítési igény érvényesítését is, ha azt az adott nemzeti jog is elismeri. Az ÚJ PLD immateriális javak esetén is (pl.: adatvesztés vagy adatromlás) biztosítja az igényérvényesítés lehetőségét kár esetén, beleértve az adatok visszanyerésének költségeit is. A rendelkezések azonban nem terjednek ki a tisztán gazdasági veszteségekre, a magánélet megsértésére vagy hátrányos megkülönböztetésre. További fontos változás, hogy eltörli az Új PLD az 500 eurós értékküszöböt is a vagyoni károk esetében, valamint a látens egészségkárosodásnál a felelősségi időt 10 évről 25 évre emeli.[4].

Hibás termék meghatározása

Az Új PLD értelmében, egy termék hibásnak minősül, ha nem nyújtja a jogosan elvárható vagy jogszabályban előírt biztonságot, így a hiba megállapítása során nem a használatra való alkalmasság az ügydöntő. A hibát olyan tényezők figyelembevételével kell vizsgálni, mint a termék kiszerelése, jellemzői, előrelátható használata, tanulási képessége és a vonatkozó biztonsági előírások.[5] Orvostechnikai eszközök esetén ugyanakkor lényeges újítás, hogy az Új PLD értelmében a nemzeti bíróságok akkor is hibásnak nyilváníthatják az adott terméket, ha az bizonyítottan hibás sorozathoz tartozik. Fontos továbbá, hogy termékbiztonság szempontjából a figyelmeztetések nem helyettesítik a biztonsági hiányosságok kijavítását, és a kiberbiztonsági előírásoknak való megfelelést.

Kiterjesztett felelősség

Az Új PLD kiterjeszti a felelősséget[6] a hibás termék gyártója mellett a hibás alkotóelemek gyártóira, ezek importőreire, forgalmazóira, a gyártó meghatalmazott képviselőjére, és logisztikai szolgáltatójára is. A gyártó felelőssége kiterjed a hibás alkotóelem által okozott károkra akkor is, amennyiben azt a gyártó ellenőrzése alatt álló termékbe építették be vagy azzal kapcsolták össze. Az Új PLD alapján gyártónak kell tekinteni továbbá bármely személyt, aki vagy a gyártó ellenőrzésén kívül lényegesen módosít valamely terméket, majd azt forgalmazza vagy használatba veszi. Ez a rendelkezés kifejezetten fontos újdonság a körforgásos gazdaság elterjedésére tekintettel is. A technológiai fejlődésnek köszönhető újdonság még továbbá, hogy az Új PLD az online platform szolgáltatókra is kiterjedhet.[7] Az új PLD alapján amennyiben ugyanazon kárért két vagy több gazdasági szereplő tartozik felelősséggel, azok egyetemlegesen felelősségre vonhatóak. Amennyiben az elsődleges gazdasági szereplő nem ismert a felperes számára, úgy a termék minden egyes forgalmazója is perelhető, ha a felperestől kapott felkéréstől számított egy hónapon belül nem tudja azonosítani az elsődleges gazdasági szereplők egyikét.[8]

Bizonyítási rendszer

A károsultak támogatását célzó bizonyítási rendszerrel és megdönthető vélelmeket bővült továbbá az Új PLD. Bár a bizonyítási teher továbbra is a károsulton van, amely kiterjed a termékhibára, a kárra és azok közti okozati összefüggésre, az új PLD kötelezi a gyártót, hogy elegendő bizonyíték előterjesztése esetén biztosítsa a rendelkezésére álló szükséges bizonyítékokat a kártérítési igény alátámasztására. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a bizonyítékok bemutatása szükséges és arányos mértékű legyen, figyelembe véve az érintett felek jogos érdekeit, különösen a bizalmas információk és üzleti titkok védelmét.

Vélelmek

Az Új PLD alapján vélelmezni kell a termék hibáját,[9] ha

az alperes nem mutatja be a releváns bizonyítékokat;
a felperes bizonyítja, hogy a termék nem felel meg az uniós vagy a nemzeti jogban meghatározott termékbiztonsági követelményeknek; vagy
a felperes bizonyítja, hogy a kárt a termék nyilvánvaló működési hibája okozta észszerűen előrelátható használat során vagy szokásos körülmények között.

A termék hibája és a kár közötti ok-okozati összefüggést vélelmezni kell,[10] amennyiben

megállapítást nyer, hogy a termék hibás, és
az okozott kár jellemzően összefügg a kérdéses hibával.

A fentieken túl, a nemzeti bíróság akkor is vélelmezheti a termék hibáját vagy az ok-okozati összefüggést, illetve mindkettőt, amennyiben a bizonyítékbemutatás ellenére és az ügy valamennyi releváns körülményét figyelembe véve:

a felperes rendkívüli nehézségekkel szembesül a bizonyítása tekintetében; és
a felperes bizonyítja, hogy valószínű, hogy a termék hibás, vagy hogy ok-okozati kapcsolat áll fenn a termék hibája és a kár között.

Fontos ugyanakkor, hogy például egy MI-rendszerrel kapcsolatos per esetében ahhoz, hogy a bíróság eldönthesse, hogy túlzott nehézségek állnak-e fenn a bizonyítás kapcsán, nem követelhető meg, hogy a felperes az MI-rendszer sajátos jellemzőit megértse, átlássa.

Mentesülés a felelősség alól

A gazdasági szereplő abban az esetben nem tartozik felelősséggel a hibás termék által okozott kárért, ha bizonyítja a következők bármelyikét:

gyártó vagy importőr esetében, hogy a terméket nem ő hozta forgalomba, nem ő vette használatba;
forgalmazó esetében, hogy a terméket nem ő forgalmazta;
annak valószínűségét, hogy a kárt okozó hiba nem állt fenn a termék forgalomba hozatalakor, használatbavételekor, forgalmazásakor, vagy annak valószínűségét, hogy az adott hiba ezen időpont után keletkezett;
a kárt okozó hiba a termék jogi előírásoknak való megfeleléséből fakad;
a termék a forgalomba hozatalának vagy használatbavételének időpontjában, a tudományos és műszaki ismeretek objektív állása szerint a hiba nem volt felismerhető;
a hibás alkotóelem gyártója esetében, hogy azon termék hibája, amelybe az alkotóelemet beépítették, a termék tervezésének vagy gyártója által az alkotóelem gyártójának adott utasításoknak tulajdonítható;
a terméket módosító személy esetében, hogy a kárt okozó hiba a terméknek a módosítás által nem érintett részére vonatkozik.

Nem mentesülhet a felelősség alól a gazdasági szereplő, amennyiben a gyártó ellenőrzése alá tartozik a termék és a hibája a következők bármelyikének tulajdonítható:

kapcsolódó szolgáltatás;
szoftver, (szoftverfrissítések vagy -fejlesztések is);
a biztonság fenntartásához szükséges szoftverfrissítések vagy -fejlesztések hiánya;
a termék lényeges módosítása.

Potenciális hatások és kihívások

A Régi PLD 2026. december 9-én hatályát veszti, de továbbra is alkalmazandó marad a hatályvesztés előtt forgalomba hozott termékekre. Az Új PLD várhatóan növeli majd az eljárások számát a termékek körének és a kár fogalmának kiterjesztése, valamint a megdönthető vélelmek bevezetése és a bizonyítási reformnak köszönhetően. Az alsó értékküszöb eltörlése számos kisebb értékű igényt tehet érvényesíthetővé, míg a lappangó egészségkárosodás elévülési idejének meghosszabbítása az alperesek védekezését nehezíti.

Potenciális kihívást jelenthet majd a bíróságok túlterheltsége, az egyes gazdasági szereplők elleni perek esetén a forum shopping, vagyis az eljárásra legkedvezőbb jog, ország kiválasztása és a komolytalan perek megindítása. EU-s szinten továbbá a kollektív keresetek száma is nőhet, Magyarországon viszont kérdéses, hogy a jelenlegi szabályozás keretei között teret nyerhet-e ez a gyakorlat.

A cikk megírásában közreműködött: Huszár Daniella.

Források:

[1] Új PLD 4. cikk (1) bek.: „termék”: minden ingó dolog, abban az esetben is, ha azt egy másik ingó dologba vagy ingatlanba építették be, vagy ha az egy másik ingó dologhoz vagy ingatlanhoz kapcsolódik. A „termék” magában foglalja a villamos energiát, a digitális gyártási fájlokat és szoftvereket.

[2] „digitális gyártási fájl”: ingó dolog digitális változata vagy digitális sablonja, amely gépek vagy szerszámok automatizált vezérlésének lehetővé tétele révén egy materiális eszköz előállításához szükséges funkcionális információkat tartalmaz.

[3] Új PLD 6. cikk

[4] Új PLD 17. cikk (2) bek.

[5] Új PLD 7. cikk

[6] Új PLD 8. cikk

[7] Amennyiben az lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy távollevők között kötött szerződést létesítsenek kereskedőkkel, feltéve, ha az online platformok a hibás termék tekintetében gyártói, importőri, meghatalmazott képviselői és logisztikai szolgáltatói vagy forgalmazói szerepet töltenek be.

[8] Új PLD 8. cikk (3) bek.

[9] Új PLD 10. cikk (2) bek.

[10] Új PLD 10. cikk (3) bek.