Releváns jogszabályok:

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

Tényállás

A BH2024. 189. számú döntés alapjául szolgáló eset tényállása alapján az ügy két felperese az alperessel fennálló munkaviszonyuk során bekövetkezett baleseteik eredményeképpen egészségkárosodást szenvedtek, amely miatt munkáltatójuk (alperes) kártérítési járadékot folyósított részükre. A munkáltató azonban 2020-ban vállalaton belüli bérezési változások miatt egyoldalúan csökkentette a felperesek részére fizetett járadékok összegét.

Bérváltozás és kártérítés kérdése

Az ügy középpontjában a munkáltatónál bekövetkező bércsökkenés miatti kártérítési járadék egyoldalú csökkentésének jogszerűsége állt.

Felperesek a keresetükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kártérítési járadék eredeti összegének továbbfolyósítására, valamint vitatták a bércsökkenés tényét és azt, hogy ez őket érintette volna. Hivatkoztak továbbá arra is, hogy a munkavállalók által elfogadott járadékot a munkáltató egyoldalúan nem csökkenthette, mivel jogszabály rendelkezése alapján a megállapított járadék módosítása csupán kérhető.

Alperes ellenkérelmében előadta, hogy a munkáltatónál 2019-ben 8%-os béremelés történt, azonban az új kollektív szerződésre tekintettel 2020 januárjától eltérő bérszerkezet valósult meg, amelynek következtében a 2020-as évre vonatkozó bérváltozás mértéke -33% volt. A munkáltató a járadékok összegének csökkentésekor a 2019. évi 8%-os béremelkedést, valamint a 2020. évi 33%-os bércsökkentést együttesen értékelte, összesen 27,64%-os bércsökkenés erejéig. Alperes előadta továbbá, hogy a felpereseket a járadékváltozásról a jogszabályoknak megfelelően értesítette, illetve olyan helyzetbe hozta, mintha nem érte volna őket baleset.

Bíróság döntése

Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság megállapította, hogy a munkáltatónak nincs lehetősége egyoldalúan csökkenteni a járadékot és az eredetileg megállapított kártérítési járadék továbbfolyósítására kötelezte az alperest, valamint megállapította a lejárt járadékok visszamenőleges megfizetését is.

A másodfokú bíróság az elsőfok ítéletét helybenhagyta és megerősítette, hogy a járadékok csökkentéséhez a munkáltatónak bírósági eljárást kellett volna indítania. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a kártérítés csökkentése nem lehet egyoldalú, és a munkáltató bérezési gyakorlatában bekövetkezett változások nem elegendőek a jogszerű csökkentéshez.

A felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához, amelyben az elsőfokú ítélet maradéktalan helybenhagyását kérték. A felülvizsgálati kérelem indoklása szerint a munkáltató egyoldalú lépése jogsértő volt, és a bíróságnak meg kellett volna állapítania a teljes kártérítési igényüket, beleértve a visszamenőleges járadékot is. Hivatkoztak továbbá arra is, hogy az alperes az ellenkérelemében a járadék összegének csökkentett mértékében való megállapítását kérte, azonban ebben a körben viszontkeresetet nem terjesztett elő.

Jogi kérdések

Az ítélet alapjául szolgáló ügyben a legfontosabb jogi kérdés az volt, hogy a munkáltató milyen körülmények között módosíthatja egyoldalúan a kártérítési járadékot. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 174. § (1) bekezdése és a korábbi 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 184. §-a szerint a kártérítési járadék megállapítása csak közös megállapodás alapján vagy bírósági eljárás útján módosítható. Az egyoldalú módosítás jogellenes és a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a munkavállalót milyen veszteség érte a bérváltozások következtében.

A Kúria döntése

A Kúria végső döntésében megerősítette, hogy a munkáltató nem jogosult egyoldalúan csökkenteni a járadékokat, és visszautasította az alperes ellenkérelmét. A bíróság döntésének alapja az volt, hogy a munkáltató által bemutatott bérváltozás nem indokolta a kártérítés csökkentését.

A Kúria emellett azt is kimondta, hogy „a Pp. nem az ellenkérelem részeként kezeli az ellenkövetelés érvényesítését, a viszontkereset jogintézményét külön szabályozza, mivel ebben az esetben az alperes – hasonlóan a felpereshez – valamely, az anyagi jogon alapuló alanyi jogát érvényesíti a perben a felperessel szemben. Ennek megfelelően nemcsak arról kell döntenie a bíróságnak, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben, hanem arról is, hogy az alperest megilleti-e a viszontkeresettel érvényesített jog a felperessel szemben.” Ez egyúttal azt is jelenti, hogy önmagában az ellenkérelem ilyen igény előterjesztésére nem szolgálhat, abban csupán a kereset elutasítását kérheti a fél és az ezzel kapcsolatos álláspontját fogalmazhatja meg. Ha a munkáltató a járadékok összegének csökkentését kívánta elérni, akkor az ezzel kapcsolatos igényt vagy egy megállapodás, vagy kereset, illetve viszontkereset előterjesztése útján érvényesíthette volna.

Összegzés

A hivatkozott BH megerősíti a munkavállalók védelmét a munkáltató egyoldalú döntéseivel szemben, és egyértelművé teszi, hogy a kártérítési járadék módosítása szigorú jogi feltételekhez kötött. A munkáltatók nem változtathatják meg önkényesen a megállapodásokat, és a kártérítési járadék megváltoztatását közös megegyezés vagy bírósági döntés előzi meg.