Kiemelt ellenőrzési terület évek óta a kapcsolt vállalkozások közötti transzferárak vizsgálata. 2023. évtől a szabályok is változtak, valamint a dokumentáció hiánya esetén kiszabható mulasztási bírság összeg is növekedett.

A transzferár és a szokásos piaci ár fogalmát élesen el kell különíteni egymástól. A transzferár az az ár, amelyet kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletükben ténylegesen alkalmaznak. A szokásos piaci ár pedig az az ellenérték, melyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek. A szokásos piaci ár mindig egyedileg meghatározott.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által megjelentetett „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” dokumentum a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás; egy olyan nemzetközi standard, melyet a transzferárak adózási célokra való megállapításához kell használni.

Az alapelv értelmében a független vállalkozások közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok tekintetében teremtett vagy kikötött feltételek nem különbözhetnek azoktól, melyeket független vállalkozások hasonló ügyletek esetén hasonló körülmények között alkalmaznának. Amennyiben a kapcsolt vállalkozások által egymással szemben alkalmazott transzferár-képzési megállapodások nem a szokásos piaci ár elvén alapulnak, a kapcsolt vállalkozások adóköteles nyeresége annak megfelelően kiigazítandó.

A Transzferár irányelvek előírásainak megfelelően alkották meg a hazai transzferár-képzési jogszabályokat is. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló, többször módosított 1996. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a előírja a szokásos piaci ár elvének alkalmazását a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti szerződések során megállapítandó ellenérték vonatkozásában és transzferár-nyilvántartási kötelezettséget ír elő az érintett vállalkozások részére.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségekre vonatkozó előírásokról a 32/2017. (X.18.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) rendelkezik.

Az OECD 2020. december 18-án a honlapján publikálta a „COVID-19 pandémia transzferár-következményeiről szóló iránymutatás” című dokumentumot, amelynek figyelembevétele javasolt a vállalkozások számára. Eszerint amennyiben az adott vállalatnál a világjárvány hatására változás következett be, akkor erre a transzferár-dokumentációban részletesen ki kell térni.

Kapcsolt vállalkozás (Tao. tv. 4. § 23. pont)

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni,

d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,

e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,

f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg.

2020. január 01-től a jogszabály kiegészült egy új g) ponttal, mely alapján akkor is létrejöhet a kapcsolt vállalkozási viszony, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazati jog részesedés vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn.

Transzferár

A kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteiben ténylegesen alkalmazott ár.

Szokásos piaci ár (Áfa tv. 255. § (1) bekezdés)

Az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett az adott termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények között a teljesítés helye szerinti államban és a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy az igénybe vevőnek fizetnie kellene egy tőle független értékesítőnek vagy nyújtónak.

Csoport (NGM rendelet 3. § 3. pont)

Az adózó és a kapcsolt vállalkozásai (ideértve a telephelyeket is).

Ellenőrzött ügylet (NGM rendelet 3. § 4. pont)

A Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozások egymással kötött szerződése alapján megvalósuló ügylet, beleértve a Tao. tv. 18. § (6) és (7) bekezdésében felsorolt ügyleteket is.

Funkcionális elemzés (NGM rendelet 3. § 6. pont)

A kapcsolt vállalkozások által az ellenőrzött ügyletek során, valamint a független vállalkozások által az összehasonlítható független ügyletek során végzett tevékenységek (például kutatás és fejlesztés, tervezés, gyártás, reklám és marketing, fuvarozás), felhasznált eszközök, erőforrások (például költségek, ráfordítások, beruházások) és vállalt üzleti kockázatok (például árfolyamkockázat, garancia, pénzügyi kockázat) elemzése.

A nyilvántartás kötelezettség jogszabályi előírása nem más, mint bizonyítási kötelezettséget telepítő szabály a Tao tv. 18. § (1) bekezdés szerinti korrekciós tétel alkalmazása szempontjából. Valamennyi kapcsolt vállalkozások közötti ügylet tekintetében fennáll a szokásos piaci ár alkalmazásának követelménye, azzal, hogy egyeseknek kötelező, míg mások mentesülnek a nyilvántartás elkészítése alól.

A transzferár eszköze lehet az ügyletekben részt vevő cégek közötti nyereségátcsoportosításnak, így adott esetben adóoptimalizálásra, illetve agresszív adótervezésre is okot adhat. Általában a globális szintű vagy multinacionális társaságok esetében nagy összegű adóztatandó jövedelem keletkezik, így az eldöntendő kérdés általában az, hogy ezt a jövedelmet hol adóztatják, ha adóztatják egyáltalán. Elmondható ezért, hogy nyereségesség sok mindentől függ. Maga a transzferár kérdés különleges szakértelmet igényel, ugyanis szubjektív elemeket is tartalmaz, nem kezelhető általában a hagyományos ellenőrzési módszerekkel, sőt az ellenőrzési módszerek sok esetben nemzetközi szintű tapasztalatokat és információs adatbázist is igényelnek.

A szokásos piaci ár meghatározását és az adózó által alkalmazott módszert dokumentálni kell. A szokásos piaci ár elve alkalmazását a gyakorlatban a kapcsolt ügyletek és az ezekhez hasonló, a piacon megtalálható független ügyletek összehasonlítása teszi lehetővé. Elmondható, hogy ritkán adódik azonban az adózók ügyleteivel minden elemében megegyező, konkrét, független ügylet, így amennyiben az összehasonlító piaci módszer nem alkalmazható, akkor a többi módszer közül kell választani. A jogszabály értelmében a belföldi és külföldi kapcsolt vállalkozások között korrigálandó az adóalap, ha a szokásos piaci ártól eltérő árat alkalmaznak egymás közötti ügyleteikben és emiatt a nyereség alacsonyabb annál, mint ami eredeti árak mellett képződött volna. Ha a nyereség magasabb, mint független felek közötti ügylet esetén elérhető lett volna, akkor a nyereség (adóalap) csökkentése a társasági adóbevallás elkészítésekor akkor hajtható végre, ha a másik társasági adóalanytól beszerezte a különbözetre vonatkozó nyilatkozatot.

A transzferár ellenőrzések általában egy vagy több évre vonatkozó, bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatnak minősülnek, általában valamennyi adóra vonatkozó ellenőrzések ezek. A transzferár ügyletek a társasági adót, illetve veszteséges adózóknál a társasági adó alapját közvetlenül is érintik. A cégcsoporton belüli társaságok egymás közötti ügyletei tekintetében realizált eredmény általában a cégcsoport valamelyik felsőbb szervezete- anyavállalata, regionális központ- által megszabott árakon, díjakon vagy eldöntött kondíciókon alapul és általában nem a piac által meghatározott, így be kell látni, ezen ügyletek magukban hordozzák a nyereségátcsoportosítás valószínűségét.

Magyarországon elég sok olyan társaság van, melyek nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet nem végez, hanem pl. bérgyártást vagy alacsony kockázatú gyártást. Ezek a vállalatok az anyavállalattal való „megállapodást” nézve igen kevés érdekérvényesítő hatalommal bírnak, sok esetben a magyar leányvállalat csak egy mérsékelt profitot realizál (ha realizál egyáltalán).

A cégek általában nem foglalkoztatnak transzferárral foglalkozó szakembert, a dokumentációs kötelezettségnek sok esetben külsős társaság tesz eleget. Kiemelt adózóknál ritkán kerül összehasonlító módszerrel alátámasztásra az ügylet, inkább jellemző az ügyleti nettó nyereség módszere, valamint a költség és jövedelem módszer. A módszerek alátámasztására speciális adatbázist használnak a tanácsadó cégek, melynek elérhetősége igen költséges. A külső tanácsadó cégek által elkészített dokumentáció is rejt veszélyeket, sok esetben terjedelmes, a tanácsadó cégek nem is ismerik pontosan az ügyleteket. A gond nagyobb akkor, ha ezek a dokumentációk sietve készülnek el, mert kiderül, hogy a társaság tekintetében adóellenőrzés van/ várható ezen a területen és nincs dokumentáció. Az is előfordul, hogy a mintában, adathalmazban olyan adat marad, aminek nem szabadott volna. A veszteséges cégeket általában célszerű kizárni az adathalmazból.

2023-tól azonban új adatszolgáltatási kötelezettség is terheli a társaságokat, a dokumentáció elkészítésével párhuzamosan így a társaságokat bizony többlet adminisztrációs teher sújt május 31-ig.

Jogkövetési vizsgálat keretében is végez ellenőrzést az adóhatóság.

Az adóhatóság vizsgálja, hogy az adózó jelentett-e be kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyleteket, illetve hány kapcsolt vállalkozással folytatott ügyletről tett bejelentést; bevallásai alapján valószínűsíthetőek-e jelentős számban, illetve összegben kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek; a korábbi ellenőrzések során transzferár nyilvántartási kötelezettség elmulasztása, illetve hiányos teljesítése miatt sor került-e mulasztási bírság kiszabására, illetve a szokásos piaci ár elvének meg nem felelő ár alkalmazás miatt adókülönbözet megállapítására; az adózó rendelkezik-e feltételes adó-megállapításról, illetve szokásos piaci ár adóhatóság általi megállapításáról hozott határozattal; változott-e a tulajdonosok száma, illetve azok személye a vizsgált időszakban (befolyásszerzés, elismert, illetve tényleges vállalatcsoporti minőség), sor került-e átalakulásra (szétválás, kiválás, összeolvadás, beolvadás), illetve a (fő)tevékenység bővítésére, megváltozására, a társaság vagyonának mértékében (mérlegfőösszeg) történtek-e jelentős változások; a vállalkozás milyen jövedelmezőséget realizált a korábbiakban, illetve a vizsgált időszakban (a folyamatos és jelentős összegű üzemi szintű veszteségesség okai minden esetben beható vizsgálatot tesznek szükségessé, illetve a szektoriális piaci ismeretek tükrében kiugróan magas nyereségesség is figyelmet érdemel az adóhatóság részéről); sor került-e az üzleti évek során, illetve annak végén jelentős összegű „kiigazításra”.

Az ellenőrzés megkezdését követően az adóhatóság felhívja az adózót valamennyi, kapcsolt vállalkozásával folytatott ügyletéről készített transzferár nyilvántartásának bemutatására, amelynek alapján a vizsgált időszakban teljesítés történt. Jelentős számú nyilvántartás esetén a jelentős ügyleti értékű (50 millió Ft feletti) ügyletek dokumentációinak, valamint minden egyéb, azokat alátámasztó okirat átadására felhívja az adóhatóság az adózót. 2023. január 01-vel az 50 millió Ft értékhatár 2022. év tekintetében 100 millió Ft-ra változott.

A nyilvántartásokat formai és tartalmi szempontból is vizsgálja a NAV. Formai vizsgálat keretében a revízió azt vizsgálja, hogy megfelelnek-e a nyilvántartások a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. NGM rendeletnek Már a fődokumentum és a helyi dokumentum tartalmi elemeit is vizsgálja a NAV. fődokumentumnak tartalmaznia kell a szervezeti felépítést illetően a csoport jogi és tulajdonosi struktúráját, valamint a szervezetek földrajzi elhelyezkedését szemléltető ábrát. A nyilvántartás ezen részében nem csupán a szervezeti felépítést, elrendezést kell bemutatni, hanem a kapcsolatokat is az egyes entitások között. A helyi dokumentum – többek között- az adózóra, ügyvezetésére, üzleti vállalkozásának, tevékenységének stratégiájának részletes bemutatását tartalmazza, versenytársak elemzése, az ellenőrzött ügyletek bemutatása, elemzése, összege, a szokásos piaci ármegállapítási módszerek részletes bemutatása mellett.

The post Kisokos a transzferárazásról (1. rész) appeared first on Adó Online.