Az innovációs járulék szabályait a tudományos kutatásról, fejlesztésről és az innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (Innov. tv.) tartalmazza, annak 15-17. §§. Az innovációs járulékkötelezettség alól mentesülő mikro- és kisvállalkozások esetében fontos, hogy KKV besorolásukat a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény [Kkv. tv.] valamennyi, a KKV besorolásra irányadó rendelkezését figyelembevételével végezzék el, mely sok esetben nem egyszerű.

Kötelezettek

Az innovációs járulék megfizetésére a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) hatálya alá tartozó belföldi székhelyű gazdasági társaságok kötelezettek. [Innov. tv. 15. § (1) bekezdés] Azon adózók is az Szt. hatálya alá tartoznak, így innovációs járulékfizetési kötelezettségük is fennállhat, amelyek az Szt. alapján éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint állítják össze. (Számv. tv. 9. § (1)-(2) bekezdés). A gazdasági társaságok körébe a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság tartozik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:89. §-a szerint.

Nem kötelezett innovációs járulékfizetésre a külföldi székhelyű gazdálkodó, az egyéni vállalkozó, a polgári jogi társaság, az építőközösség, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviselete, továbbá a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya sem. Szintén nem kötelezett innovációs járulék fizetésére azon gazdálkodó, amely az Szt. alanya, de nem minősül gazdasági társaságnak. Ilyen például az egyéni cég, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a társasház, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda, az MRP szervezet, az egyházi jogi személy, az alapítvány, az egyesület, a költségvetési intézmény. 2022. augusztus 26. hatályos rendelkezés alapján a külföldi székhelyű vállalkozásnak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) szerinti telephelye (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) innovációs járulékot köteles fizetni.

Hirdetés

Tájékozódjon hiteles és megbízható forrásból az adóváltozásokról! Ismerje meg a megújult ADÓklub csomagokat, amellyel 1 éven keresztül minden aktuális és releváns adóinformáció rendelkezésére áll.

Az Innov. tv. 15. § (2) bekezdése további kivételeket nevesít, így az előzőekben felsorolt szervezeteken kívül mentes az innovációs járulékfizetési kötelezettség alól: a) a Kkv. tv. 3. § (2) és (3) bekezdése szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság, b) a Magyar Nemzeti Bank, c) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., d) a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság, e) a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága, f) a közhasznú nonprofit gazdasági társaság, g) a járulékfizetésre kötelezett, de felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdasági társaság. A fentiek alkalmazásánál az üzleti év első napján fennálló állapot az irányadó. [Innov. tv. 15. § (3) bekezdés]

Mikro- és kisvállalkozások mentessége

A gazdasági társaságok innovációs járulék szempontjából történő besorolását a Kkv. tv. egésze alapján kell elvégezni. A besorolás kiindulópontját a Kkv. tv. 3. § (2)-(3) bekezdésében nevesített fogalmak és pénzügyi mutatószámok jelentik. A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. [Kkv. tv. 3. § (3) bekezdés]

KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. [Kkv. 3. § (2) bekezdés]

Ahhoz, hogy egy gazdasági társaság a Kkv. tv. rendelkezései alapján mikro-, vagy kisvállalkozásnak minősüljön, a foglalkoztatottak létszámára vonatkozó feltételnek minden esetben teljesülnie kell, míg az éves nettó árbevételre, illetve a mérlegfőösszegre előírt vagylagos kritériumok közül elegendő az egyik teljesülése.

A Kkv. tv. határozza meg, hogy a mutatóértékeket milyen nyilvántartások alapján kell figyelembe venni. Eszerint az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában az éves beszámoló vagy az egyszerűsített éves beszámoló adatai alapján kell a besorolást elvégezni. Ha a gazdasági társaság működési ideje 1 évnél rövidebb – például egyesülés, szétválás esetén a jogutód első adóéve –, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Az évesítést úgy kell elvégezni, hogy az értékesítés nettó árbevételének összegét el kell osztani az adott naptári év napjainak számával, majd ezt meg kell szorozni a beszámolóval lefedett működési napok számával. A foglalkoztatotti létszám, illetve a mérlegfőösszeg adatának évesítésére azonban ezek jellegéből következően nincs mód, így ezeket változatlanul hagyva, éves szintű mutatóknak kell tekinteni. [Kkv. tv. 5. § (1)-(2) bekezdés]

Az egyéni vállalkozó minősítése az adóbevallása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Az Inno. tv. rendelkezései alapján különösen a kapcsolódó és partnervállalkozásokra vonatkozó előírások [Kkv. tv. 4. § (3)-(5) bekezdések], az ún. „kétéves szabály” [Kkv. tv. 5. § (3) bekezdés], illetve az állami/önkormányzati tulajdonra vonatkozó szabályok [Kkv. tv. 3. § (4) bekezdés] szintén vizsgálandók az innovációs járulék szempontjából történő besoroláskor.

A kétéves szabály alkalmazása

Amennyiben egy vállalkozás éves szinten túllépi a 3. §-ban meghatározott foglalkoztatotti létszám vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól (kétéves szabály). E rendelkezés jelentheti a valamely kategória szerinti vállalkozás besorolásának KKV-n belüli (magasabb vagy alacsonyabb), illetve KKV-n kívüli méretre történő megváltozását, vagy a KKV-n kívüli vállalkozásnak a valamely KKV kategóriába történő átsorolását. Ha a két beszámoló adatai eltérő besorolást tennének lehetővé, mindig a második beszámoló mutatói alapján kell a besorolást megtenni.

Új alapítású vállalkozás esetén a besorolást az üzleti terv alapján kell elvégezni (a cégbejegyzés évét követő első adóévben), amelyet erre vonatkozó előírás hiányában évesíteni nem kell. Az üzleti terv nem tartalmaz mérlegfőösszeget, így a besorolásnál csak a létszám, illetve az árbevétel adatait kell vizsgálni.

Az új alapítású vállalkozásokra irányadó szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha a vállalkozás a besorolására előírt napon még nem rendelkezik beszámolóval (pl. egyesülés, szétválás).

Mindez azt jelenti, hogy valamely vállalkozás besorolásának KKvVn belüli (magasabb vagy alacsonyabb), illetve KKV-n kívüli méretre történő megváltozása vagy a KKV-n kívüli vállalkozásnak a valamely KKV kategóriába történő átsorolása csak akkor következik be, ha a vállalkozásnál a minősítést megalapozó határértékek két egymást követő beszámoló adatai alapján meghaladják a korábbi besorolásra vonatkozó határértéket vagy elmaradnak attól („kétéves szabály”). Fontos hangsúlyozni, hogy mind a két egymást követő beszámoló érintett legyen a változásban.

A kétéves szabály alkalmazásakor a KKV minősítésnél két fogalmat kell elkülöníteni: a vállalkozás állapotát és besorolását. az állapot az mindig az utolsó rendelkezésre álló beszámoló adatai szerinti tényleges állapotot jelenti, az adott évi besorolás ugyanakkor eltérhet a tényleges állapottól, mivel az alapja a megelőző év besorolása, mely a kétéves szabály alkalmazásával vagy megváltozik, vagy megmarad.

2019. évtől hatályos szabályok

A 2014. december 31-ig hatályos szabályok szerint a mikro- vagy kisvállalkozói minőség megállapításánál a Kkv. tv. valamennyi vonatkozó előírását figyelembe kellett venni. Így vizsgálni kellett azt, hogy a társaságnak van-e kapcsolódó, illetve partnervállalkozása, és figyelembe kellett venni a Kkv. tv. 5. § (3) bekezdésében említett kétéves szabályt is. 2015-tól ez a rendelkezés hatályon kívül helyezésre került.

A vállalkozásoknak 2019-től ismételten figyelembe kell venniük az önálló-, partner- és kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó szabályozást, az állam, illetve az önkormányzat tulajdoni részesedésével érintett vállalkozásokat érintő előírásokat, illetve az ún. kétéves szabályt is. Ennek alapján elmondható, hogy azoknak a gazdasági társaságoknak, amelyek egy cégcsoport tagjaként működnek, illetve bel- vagy külföldi partner-, illetve kapcsolódó vállalkozás(ok)kal rendelkeznek, 2019-től már össze kell számítaniuk az adataikat az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló alapján, és a kétéves szabályra is tekintettel kell megállapítaniuk, hogy mentesülnek-e az innovációs járulék alól. Ez azt eredményezte, hogy 2019-től csökkent az innovációs járulék alól mentesülő társaságok száma.

Mivel az innovációs járulékkötelezettség megállapítása szempontjából az év első napján fennálló állapot szerint kell minősíteni, a KKV besorolás alapjául szolgáló mutatókat naptári év szerint működő adózóknál 2019. január 1-jén a 2017. évről készült beszámoló(k) alapján kellett meghatározni, hiszen ez az utolsó rendelkezésre álló beszámoló. Ugyanakkor a besoroláshoz a kétéves szabály alkalmazása is szükséges volt, azaz meg kellett vizsgálni, hogy az utolsó rendelkezésre álló két beszámoló adatai alapján azonos irányban változott-e a vállalkozás mérete.

Kiva-alany

Az innovációs járulék alapja a helyi iparűzésiadó-alap, csökkentve bizonyos tétellel. A Htv. lehetőséget ad arra, hogy a kisvállalati adóalanyok egyszerűsített módon állapítsák meg a helyi iparűzési adó alapjukat. Sokszor felmerülhet a kérdés, hogy az innovációs járulék alapjának meghatározásakor is alkalmazható-e a Htv. szerinti egyszerűsített adómegállapítási mód valamelyike vagy sem.

Az Innov. tv. 16. § (1) bekezdése szerint az innovációs járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzésiadóalap-rész összegével. A Htv. 39. § (1) bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén – a Htv. 39. § (6) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel – az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve

a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, együttes – a Htv. 39. § (4)-(8) bekezdéseiben meghatározottak szerint számított – összegével;

b) az alvállalkozói teljesítések értékével;

c) az anyagköltséggel; valamint

d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.

A kisvállalati adóalanyok vonatkozásában a fenti rendelkezéshez képest speciális szabályokat fogalmaz meg a Htv. 39/A. § (3) bekezdése, illetve a Htv. 39/B. § (2) bekezdése, amelyek az adómegállapítás egyszerűsített módját tartalmazzák. A Htv. 39/B. § (2) bekezdése például akként szól, hogy a kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját – a Htv. 39. § (1) bekezdésében vagy a Htv. 39/A. §-ában foglalt előírásoktól eltérően – a kisvállalati adója alapjának 20 százalékkal növelt összegében is megállapíthatja.

Az Innovációs tv., illetve a Htv. hivatkozott rendelkezéseinek együttes olvasatából az következik, hogy a kisvállalati adóalanyok kizárólag a Htv. 39. § (1) bekezdése szerinti adóalapból kiindulva határozhatják meg az innovációsjárulék-fizetési kötelezettségüket. A hatályos jogszabályi környezet tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a kisvállalati adóalanyok a Htv. 39/A. § (3) bekezdése vagy a Htv. 39/B. § (2) bekezdése szerinti egyszerűsített adómegállapítási módot figyelembe véve határozzák meg az innovációs járulék alapját, abban az esetben sem, ha egyébként a helyi iparűzési adó megállapítására valamely egyszerűsített módot választották.

Az innovációs járulék alapja, mértéke

A járulék alapja a Htv. 39. § (1) bekezdése szerint meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldi telephelyre jutó iparűzési adóalap-rész összegével. Az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén – a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel – az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, együttes – a (4)-(10) bekezdésben meghatározottak szerint számított – összegével, b) az alvállalkozói teljesítések értékével, c) az anyagköltséggel, d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. A Htv. szerinti nettó árbevétel fogalma nem azonos az Szt. szerint meghatározott értékesítés nettó árbevételével.

Az innovációs járulék alapjának meghatározása szempontjából alvállalkozói teljesítések értékének a Htv. 52. § 32. pontja szerint az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke minősül, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Az anyagköltség fogalmára – az eladott áruk beszerzési értékéhez hasonlóan – az Szt. fogalmait kell alkalmazni, azzal, hogy a Htv. 52.§ 37. pontjában foglalt meghatározás szerint az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás és a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értéke közötti különbözetnek, a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével növelt összege tekinthető anyagköltségnek.

Az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége – a Htv. 52. § 25. pontjában szereplő fogalom-meghatározás szerint – a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés t) pontja szerint az adózás előtti eredményt csökkentő összeg, azzal, hogy a helyi iparűzési adóalap megállapítása során a felmerült költséget csak egyszer lehet figyelembe venni. Az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint elkészítő adózók a helyi iparűzési adójuk alapját (az innovációs járulékuk alapját) a Htv. 40/B-40/M. § által meghatározott sajátos rendelkezések figyelembevételével állapítják meg. A helyi iparűzési adó alapjával azonos innovációs járulékalap kiszámítása során a fenti tételek alapján meghatározott Htv. szerinti adóalapot kell módosítani – felmerülése esetén – a külföldi telephelyre jutó iparűzési adóalap-rész összegével, amelynek a meghatározási módját a Htv. 52. § 61. pontja, illetve a Htv. melléklete tartalmazzák.

Az innovációs járulék mértéke a vetítési alap (adóalap) 0,3 százaléka. [Innov. tv. 16. § (2) és (6) bekezdés]

The post Kisokos az innovációs járulékról appeared first on Adó Online.