A sorozat előző részeit itt olvashatja.

Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)

Kriptoeszközre irányuló szolgáltatások (folyt.)

A tokenek módosítása (fork)

Az 1037. számú munkadokumentum [taxud.c.1(2022)1585400] 3.2.5 pontja megemlíti, hogy a virtuális fizetőeszközök adóztatásáról szóló OECD-jelentés a virtuális fizetőeszközökhöz kapcsolódó legfontosabb adóköteles ügyletek közé sorolja a token fejlesztését.

A token működésében bekövetkező változások jellemezően az alapul szolgáló protokoll módosítását igénylik. Ezeket a módosításokat forknak nevezik. Amint az OECD-jelentés 1.2.2 pontja rámutat, az egyes kriptovaluták működésére vonatkozó szabályokat az adott token összes felhasználója által elfogadott közös alapvető protokoll határozza meg, ezért a token működésének legtöbb változása a protokoll módosítását igényli. (Ilyen fejlesztés lehet például egy olyan változtatás, amely javítja a tranzakciók feldolgozásának sebességét azáltal, hogy kiterjeszti a lánc egyes blokkjaiba tartozó információk körét.)

A forkhoz szükséges, hogy a felhasználók frissítsék az általuk használt protokollszoftvert. A fork megvalósításához a protokollt futtató felhasználók többségének egyet kell értenie a változással.

Az OECD-jelentés a fork két fő típusát különbözteti meg:

A hard fork (más néven elágaztatás) megváltoztatja a protokollkódot, és a blokklánc meglévő változata mellett egy új változatot hoz létre. Ezáltal új token jön létre, miközben az eredeti token is tovább működik. (Az OECD-jelentés erre példaként említi azt, amikor 2017 júliusában a Bitcoin hard forkjának eredményeként létrejött a Bitcoin Cash, ami onnantól a Bitcoinnal párhuzamosan működik.)
A soft fork célja a protokoll olyan fejlesztése, amit a hálózat minden felhasználója elfogad, új token létrehozása nélkül.

Az Áfabizottságnak a munkadokumentumban kifejtett álláspontja szerint a token módosításai áfa tekintetében relevánsak ugyan, de a bányászatéhoz (mining/forging) hasonlóan kezelendőek. A meglévő tokenek fejlesztését vagy új token létrehozását eredményező szolgáltatások áfakörbe tartozhatnak, és a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján fizetőeszközökre vonatkozó szolgáltatásokként mentesülhetnek a héa alól. 

Kriptoeszköz-kereskedési (tőzsdei) platformok üzemeltetése

A cikksorozatban már többször említett Hedquist-ítélet alapján a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség vonatkozik az olyan szolgáltatásnyújtásokra is, amelyek hagyományos devizák „bitcoin” virtuális devizaegységekre való át‑ és visszaváltását foglalják magukban. Az ítélettel érintett esetben a szolgáltatást nyújtó cég megvásárolta és értékesítette a bitcoint, a kriptovaluta tulajdonosaként (azaz saját nevében) járva el.

Az Áfabizottság a 892. sz. munkadokumentumban rámutatott, hogy a kriptovaluták kereskedéséhez kapcsolódó szolgáltatás irányulhat az eladó és a vevő közti közvetítésre is. Az ilyen esetekben a tőzsdei platformok célja az, hogy virtuális piactér biztosításával lehetővé tegyék a bitcoinfelhasználók közötti közvetlen kereskedelmet; a platform díjat számíthat fel kereskedési eszközének használatáért.

A munkadokumentum ezen szolgáltatás kapcsán is levezeti, hogy a szolgáltatás akkor tartozik áfakörbe, ha ellenérték fejében végzik, és adóalany nyújtja ilyen minőségében.

Amennyiben a közvetítőként eljáró tőzsdei platform ingyenesen nyújtja a szolgáltatását, az ügylet a hozzáadottérték-adó hatályán kívül esik, kivéve, ha a héairányelv 26. cikk (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó. Amennyiben azonban a bitcoinfelhasználók a virtuális piactér használatáért cserébe díjat fizetnek a közvetítőnek, az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy közöttük szinallagmatikus jogviszony áll fenn, és a tranzakció héakötelezettség alá esik.

Ami az adóalanyiságot illeti, az Áfabizottság álláspontja szerint egyértelműnek tűnik, hogy a bitcoinfelhasználók (a kriptovaluta eladói és vevői) közötti kapcsolatteremtést lehetővé tevő online kereskedési platformok kifejlesztése és hasznosítása, ahol a hozzáférést díj fejében biztosítják, a héairányelv 9. cikk (1) bekezdése szerinti – az adóalanyiság fogalmi elemét képező – gazdasági tevékenységet valósít meg.

A fentiekből következően az Áfabizottság álláspontja szerint az ellenérték fejében nyújtott közvetítői szolgáltatás, amennyiben a nyújtott szolgáltatás és az ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn, héakötelezettség alá esik.