Magyarországon kötelező állami nyugdíjrendszer működik, mely rendszernek a szabályai alapján került megállapításra, hogy kinek, mikor, milyen módon és mennyivel kell hozzájárulnia a társadalombiztosítás bevételeihez. Ezen felül meghatározásra került az is, hogy ki, mikor, hogyan, és mekkora ellátási szolgáltatásra tarthat igényt.  A jelenleg fizetendő 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékból nem egy névre szóló nyugdíj megtakarítási számla kerül megnyitásra, hanem a felosztó-kirovó rendszer alapján az éppen aktív dolgozók járulékaiból kerül finanszírozásra az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíja.

Magyarországon a jelenleg hatályos szabályok szerint minden minimum 15 évet ledolgozott személy jogosult a minimálnyugdíjra, amelynek jelenlegi mértéke 28 500 forint havonta. A jelenlegi nyugdíjba vonuláshoz feltételül szabott életkor az 1957-ben és azt követően születettekre vonatkozóan 65 év.

Az 1998. január 1-jétől életbe lépett hazai nyugdíjrendszer 3 pillérű rendszer, részei:

az állami nyugdíjpillér;
a magánnyugdíjpénztár pillére;
az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások (önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítások, NYESZ)

Az állami nyugdíjpillér a felosztó-kirovó rendszert jelenti, mely tkp. az állami nyugdíjrendszer. Ez azt jelenti, hogy az állam az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját.

A magánnyugdíjpénztári rendszer 1997-ben került jogilag szabályozásra és 1998 januárjában alakultak meg az első magánnyugdíjpénztárak, mellyel létrejött az állami nyugdíjrendszer második pillére is. Az aktív korú munkavállalóknak 1999. augusztus 31-ig el kellett dönteni, hogy átlépnek-e az új, vegyesnek nevezett biztosítási rendszerbe, vagy maradnak a hagyományos társadalombiztosítási rendszerben.

Az állami nyugdíjrendszer harmadik pillérébe a nyugdíj előtakarékosságok tartoznak, ez alatt csak az államilag elismert, adójóváírással támogatott nyugdíjcélú megtakarításokat értjük, amelynek három típusa van:

nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ),
önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP),
nyugdíjbiztosítás.

Mind a három nyugdíj megtakarításra igénybe vehető az államtól az évi 20 százalékos szja adóvisszatérítés (adójóváírás), mely évente akár több százezer Ft-ot is jelenthet.

A törvények értelmében bármikor vissza lehet lépni a társadalombiztosítási rendszerbe, a magánnyugdíjpénztári tagok 97 %-a vissza is lépett 2011. évben. Visszalépés esetén 100 százalékos állami nyugdíjra jogosult az igénylő. A megtakarítás az államhoz kerül, viszont az ezen keresett reálhozamokat megkapja a visszalépő, ha van reálhozam. A magánnyugdíjpénztárakba mind a mai napig vissza lehet lépni, vagy új belépőként csatlakozni, de ma már értelme nincs. A befizetett nyugdíjjárulék az államhoz kerül, viszont a nyugdíj államtól várható részre 75 százalékra csökken.

A magánnyugdíjpénztárba csak a leadózott jövedelemből fizethető be pénzösszeg. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak más öngondoskodási formák, mint az önkéntes nyugdíjpénztár vagy a nyugdíjbiztosítás, melyek nem csökkentik az állami nyugdíj összegét, viszont hatékonyan érhető el megtakarítás általuk, s nem utolsó sorban még állami támogatás is igénybe vehető.

Az általánosan kiszámítottnál alacsonyabb nyugdíj jár annak az igénylőnek, aki az 1998. január 1-je és 2010. szeptember 30-a közötti időszakban vagy annak bármely részében magánnyugdíjpénztári tagként kötelezően előírt magánnyugdíjpénztári tagdíjat fizetett, és sem a nyugdíjazást megelőzően, sem a nyugdíjazási folyamatban nem kérte magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszonyának megszüntetését és számlaegyenlegének visszautalását a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Mindez a hozzátartozói nyugellátásra is igaz, ha a magánnyugdíjpénztári tag meghalt, és a túlélő hozzátartozó nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíjpénztárból történő visszalépésre a tagnak, illetve túlélő hozzátartozójának számos lehetősége van, illetve volt.

Aki 2011. január 31-éig nem jelezte személyesen, hogy magánnyugdíjpénztári tagságát fenn kívánja tartani, annak tagsága 2011. március 1-jén megszűnt [Mpt. 2010. december 22-e és 2017. december 31-e között hatályos 123. § (6) bekezdés]. Ez a biztosítottak túlnyomó többségét érintette.

2011. december 31-étől a magánnyugdíjpénztári tagok tagdíjfizetése önkéntessé vált, 2011. december 1-jétől a biztosítási jogviszonyuk után a magánnyugdíjpénztárak tagjai is teljes összegű nyugdíjjárulékot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A 2010. október 1-je és 2011. november 30-a közötti időszakra fizetett tagdíjakat pedig törvény alapján átirányították a Nyugdíjbiztosítási Alapba. A megmaradt magánnyugdíjpénztári tagok jelenleg is többféleképpen léphetnek vissza a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Az általános szabály szerint kiszámított nyugdíjat e szorzószámmal megszorozva képződik a magánnyugdíjpénztári tag nyugellátásának összege [Tny. 21/A. § (1) bekezdés]. A szorzószám kalkulációja során először meg kell határozni azt az időszakot, amelyben a magánnyugdíjpénztári tag jogszerzése 75%-os mértékben számít be, illetve azt az időszakot, amikor teljes mértékben. Az 1997-ben kialakított magánnyugdíjpénztári szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagok a kötelező tagdíjfizetés idejére és a belépés előtti időszakra is 75%-os jogosultságot szereznek [Tny. 2010. december 21-éig hatályos 12. § (7) bekezdés]. 2010. szeptember 30-ával azonban a tagok kötelező magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetése megszűnt. Ezt követően valamennyi bruttó jövedelemből levont nyugdíjcélú befizetés a Nyugdíjbiztosítási Alap, tehát az állami nyugdíjrendszer bevételét képezi. Ezért ennek az időszaknak a jogszerzése 100%-os jogosultságot jelent.

A szorzószám tulajdonképpen a 75%-os és a 100%-os jogszerzési időszak hosszának súlyozott átlaga, tehát egy 0,75 és 1,00 közötti szám. A súlyszámok a magánnyugdíjpénztári tag 2010. szeptember 30-áig szerzett szolgálati idejének, valamint a 2010. október 1-jétől megszerzett szolgálati idejének teljes szolgálati időhöz viszonyított aránya.

Előfordulhat, hogy a magánnyugdíjpénztári tag követelése már az öregségi nyugdíj megállapítását követően kerül átutalásra az államháztartás részére. Ez legfőképpen akkor lehetséges, ha a tag a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás mértékének ismeretében nyilatkozik visszalépési szándékáról [Mpt. 30/A. § (4) bekezdés], miközben a társadalombiztosítási nyugellátása már korábban megállapításra került. Ebben az esetben – természetesen az egyéni számlaegyenleg államháztartást megillető részének megérkezését követően – a társadalombiztosítási nyugellátást a megállapítás időpontjára visszamenőleges hatállyal kell módosítani [Tny. 21/A. § (2) bekezdés].

Az igénylők sok esetben nincsenek tisztában a szabályokkal.

A következőkben egy jogesetet mutatunk be.

A korhatár előtti ellátás összegének megállapításánál az ekkor fennálló magánnyugdíj-pénztári tagságot figyelembe kell venni [1997. évi LXXXI. tv. 3. §, 12-13. §, 22. §].  L. Á. igénylő 2012. március 22-én előterjesztett korhatár előtti ellátás iránti igényét a Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága határozatával elbírálva 2012. március 28-tól havi 152 485 forint összegű ellátást állapított meg részére. Az igénylő fellebbezése folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és az ellátás összegét 152 930 forintra felemelte.

Egyebekben a korhatár előtti ellátás kiszámításának módját – figyelemmel arra, hogy az igénylő magánnyugdíj-pénztári tagságát fenntartotta – helyesnek találta és azt nem módosította. Megállapította a másodfokon eljáró nyugdíjbiztosítási főigazgatóság, hogy az igénylő 1969. július 9-től 2012. március 27-ig 40 év és 217 nap szolgálati idővel rendelkezik, az 1988. és 2012. közötti években elért keresete, jövedelme havi átlaga 251 524 forint, ezért az ellátás összege ennek az összegnek az alapulvételével a törvény által meghatározott 80%, vagyis 201 219 forint. Figyelemmel azonban arra, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagságát az igénylő fenntartotta, az egyéni számlán lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, ezért az ellátás összege az egyébként kiszámított összeg 76%-a, azaz havi 152 926 forint.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság saját hatáskörében eljárva határozatát felülvizsgálva annyiban módosította, hogy a havi korhatár előtti ellátás összegét 153 965 forintra felemelte a tévesen figyelembe vett kereseti adatok korrigálása, az igénylő prémiumévek programban való részvétele okán. A magánnyugdíj-pénztári tagság fennállása miatti végösszeg kiszámítását illetően hivatkozott a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 12. § (6) és (7) bekezdésében, az 1. számú mellékletben, valamint a 2. § (5) bekezdésében írt rendelkezésekre.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a bíróság hivatkozott a Tny. 12. § (7) bekezdésében, illetve az 1. számú mellékletben foglaltakra, miszerint, ha a biztosított magánnyugdíj-pénztári tag, akkor az öregségi nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy a kiszámított összeget meg kell szorozni a 0,75-os szorzószámmal. Ezen számítási szabály nem mond ellent a Tny. 3. § (1) bekezdésében írtaknak sem, mert utóbb hatályba lépő rendelkezések módosíthatják a korábbi jogszabályok szerinti ellátások összegének kiszámítási módját.

A bíróság ítélete ellen az igénylő élt felülvizsgálati kérelemmel jogszabálysértésre hivatkozva.

Álláspontja szerint az ítélet sérti Magyarország Alaptörvényének XIII. Cikkét, a XV. Cikkének (2) bekezdését, a 28. cikket, a Tny. 12. § (7) bekezdésében, a 2. § (4) bekezdésében, 3. § (1) bekezdésében és 4. § i) pontjában írt rendelkezéseket, valamint a Tny. 1. és 2. számú mellékletében írtakat. Ezért a határozatok „megváltoztatását” kérte akként, hogy a korhatár előtti ellátás összegét 2012. március hó 28. napjától kezdődően úgy állapítsák meg, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagokra alkalmazandó 0,75%-os szintre csak a magánnyugdíj-pénztári tagság kezdetétől, 1998. január 1. napjától csökkentsék. Az ezt megelőző, 1969. július 9-től 1997. december 31-ig terjedő időre csökkentés nélkül, 100%-ban állapítsák meg az ellátás alapjául szolgáló átlagkeresetet és az ehhez tartozó 80%-os nyugdíj összegét és ennek megfelelően állapítsák meg a nyugdíjnak megfelelő korhatár előtti ellátást. Másodlagos felülvizsgálati kérelme az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezése mellett alperes kötelezése új eljárásra azzal, hogy a korhatár előtti ellátás összegét a fentieknek megfelelően akként határozza meg, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagság előtti időszakban az öregségi nyugdíj összeg 100%-át vegye alapul 80%-os nyugdíj számítással, míg a 0,75%-os szorzót csak 1998. január 1. napja utáni időszakra alkalmazza.

A Tny. 12. §, illetve 13. § határozza meg a nyugdíj kiszámításának módját, számszaki levezetését és egyben visszautal a Tny. 22. §-ában írtakra is, amely rögzíti a beszámítható jövedelmek körét és azt, hogy az összeg számításakor az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni az ellátás összegét. Ezért az igénylőnek a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott 1988. január 1. előtti átlagkeresetére és azok százalékos arányának figyelembevételére való hivatkozása téves jogértelmezésen alapul. Ugyancsak téves azon felperesi igénylő által képviselt álláspont is, hogy a nem magánnyugdíj-pénztári tagként elért keresetnek mindenkor a 100%-a képezi a nyugdíjszámítás alapját. A nyugdíj összegének kiszámításakor a Tny. 22. § szerinti számítási móddal kellett az átlagkeresetet meghatározni, és ezt követően a meghatározott átlagnak kellett a felperes esetében a 80%-át kiszámítani – figyelemmel a 40 éves szolgálati idejére – és azt meghatározni. Ezt tette az nyugdíjbiztosítási szerv, amikor a fenti számítási módszer és valorizációs szorzók alkalmazásával határozta meg azt, hogy az igénylő által elért havi átlagkereset 253 232 forint és figyelemmel a 40 éves szolgálati időhöz kapcsolódó 80%-ra, állapította meg az ellátás alapjául a 202 586 forintot.

Az igénylő azonban magánnyugdíj-pénztári tag volt és az is maradt a nyilatkozata szerint a társadalombiztosítási ellátás megállapításakor, ezért az oda befizetett járulékot nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Tehát a Tny. 12. § (7) bekezdésének alkalmazásával helyesen történt a kiszámított ellátás összegének a 0,76-os szorzószámmal való (Tny. 1. számú melléklet) csökkentése, a matematikai művelet elvégzése. Ennek eredményeként pedig helyes a havi 153 965 forint társadalombiztosítás terhére megállapított korhatár előtti ellátás összege.

Ez a számítási mód nem ütközik az Alaptörvény cikkeibe sem, mert éppen a különböző idejű magánnyugdíj-pénztári tagsági idők és ebből esetlegesen eredő sérelmek kiküszöbölése érdekében volt mód arra, hogy a tagok választhattak a tagsági viszonyuk fenntartása, illetve megszüntetése mellett. Ez a szabályozás lényegében már 2009 januárjától fennállott, tehát ismert volt akkor is, amikor az igénylő a nyilatkozatát megtette.

Rámutatott továbbá a Kúria arra is, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 1. §-a határozza meg a társadalombiztosítási ellátás célját, amelyben mindjárt az első fordulat a társadalmi szolidaritás elvét rögzíti. A magánnyugdíj-biztosítás, az egyéni felelősség, önkéntesség és öngondoskodás elvén alapul. Ezért a két, egymástól alapelveiben is különböző ellátásokkal kapcsolatos jogviták esetében mindezt szem előtt kell tartani. Az igénylő által hivatkozott Tny. 3. § (1) bekezdése valóban azt rögzíti, hogy az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet. Ez a jogszabályhely az új Tny. hatályba lépését megelőzően megállapított nyugellátások biztosítását szolgálja. A Tny. hatályba lépését megelőző jogszabályok alapján megállapított nyugellátások érintetlenségének kimondását, a jogbiztonságot szolgálja, mint alapelv. A felperes nem a korábbi hatályos törvény (1975. évi II. törvény) alapján szerzett jogosultságot a korhatár előtti megállapításra, hanem az igény előterjesztése idején hatályos (2012. március 22-én) Tny. rendelkezései szerint.

A fentiekben írt indokolásbeli kiegészítéssel helytálló a munkaügyi bíróság érdemi döntése, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv. III. 10.601/2013.)

The post Magánnyugdíjpénztári tagság és a nyugdíj appeared first on Adó Online.