A tényállás: selejtes munkaeszköz és baleset

A felperes 2017-ben kerékpáros kézbesítőként dolgozott az alperes alkalmazásában. Egy nyári munkanapon nem találta az általa rendszeresen használt kerékpárt, ezért az alperes által biztosított tartalék biciklivel végezte a kézbesítést. A feladatát ezen a napon két kollégája helyettesítésével is bővíteni kellett. A tartalék kerékpár műszaki állapota nem volt megfelelő – a tanúk szerint a nyereg mozgott, a lánc rendszeresen leesett.

A munkavégzés során, egy enyhén egyenetlen útszakaszon haladva a kerékpárlánc valóban le is esett, emiatt a felperes elvesztette egyensúlyát, és a bal oldalára esve megsérült. Az esés következtében zúzódásokat, nyak- és vállrándulást, valamint egy ritka, de tartós fájdalommal járó idegi betegséget (ún. Sudeck-szindrómát) szenvedett el.

Az elsőfokú ítélet és fellebbezések

Az alperes már 2017 augusztusában elismerte, hogy a felperest munkavégzés közben érte baleset, vagyis üzemi balesetről van szó. Az ezt követően lefolytatott orvosi vizsgálatok alapján a szakértők 15%-os egészségkárosodást állapítottak meg, amely a baleset következtében kialakult neuro-mozgásszervi megbetegedésre vezethető vissza. Bár a felperes ezt az értékelést túl alacsonynak tartotta, és fellebbezett, a másodfokú orvosi bizottság megerősítette az elsőfokú véleményt: a felperes nem minősül megváltozott munkaképességűnek, így elvileg rehabilitáció nélkül is munkába állhatna.

Mindezek ellenére az alperes 2019 szeptemberében, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva, felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes a per során elismerte, hogy nem próbált új munkahelyet találni, ugyanakkor erre szerinte nem is volt lehetősége: a krónikus fájdalmai, a fizikai korlátozottsága és a gyógyszerek mellékhatásai miatt nem tudott volna munkát vállalni.

A bíróság azonban másként értékelte a rendelkezésre álló orvosszakértői véleményeket. Álláspontja szerint a felperes munkavégzési képességét legfeljebb időszakosan akadályozták a gyógyszerek, és azok mellékhatásai kezeléssel enyhíthetők lettek volna. Mivel a felperes nem tett érdemi lépéseket a panaszok csökkentésére, és az újra-elhelyezkedés érdekében sem járt el kellő körültekintéssel, a bíróság úgy ítélte meg, hogy megszegte a rá vonatkozó kárenyhítési kötelezettséget. Ennek következményeként a bíróság a megítélt vagyoni kártérítés összegéből levonta a mindenkori minimálbér értékét.

Az elsőfokú ítélet végül részben a felperes javára döntött: az alperest több millió forint kifizetésére kötelezte különféle jogcímeken (pl. sérelemdíj, gyógyszer- és ápolási többletköltségek, járadékok). Ugyanakkor 90–10%-os kármegosztást alkalmazott, hivatkozva arra, hogy a felperes a baleset pillanatában a KRESZ szabályait megszegve kerékpárral a járdán közlekedett. A baleset közvetlen okaként azonban továbbra is a kerékpár műszaki hibáját – a lánc leesését – jelölte meg.

A döntéssel egyik fél sem értett maradéktalanul egyet. A felperes azt szerette volna elérni, hogy a bíróság az alperest 100%-ban felelősnek minősítse, és ennek megfelelően magasabb sérelemdíjat ítéljen meg. Az alperes viszont a kereset teljes elutasítását kérte, illetve legalább a kármegosztás arányának megfordítását javasolta.

Az ítélőtábla döntése

A Fővárosi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság több szempontból hiányosan tárta fel a tényállást, ezért az ítélet érdemi felülbírálatára nem volt lehetőség. Az ítélőtábla megállapította, hogy a felperest munkavégzés közben érte a baleset, miközben az alperes által biztosított kerékpárral teljesítette feladatait. A baleset közvetlen oka a kerékpárlánc leesése volt, amit a másodfokú bíróság a munkaeszköz hibájának tekintett, és egyértelműen a munkáltató ellenőrzési körébe tartozó körülményként értékelt. Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a munkáltató elmulasztotta a baleset szakszerű kivizsgálását, különösen a helyszíni szemle és dokumentálás tekintetében, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a későbbiekben nem tudott megfelelő bizonyítékokat beszerezni.

A bíróság elvetette a kármegosztás alkalmazását is, mivel a felperes szabálytalan közlekedése (járdán történő kerékpározás) önmagában nem idézte elő a balesetet, az kizárólag a kerékpár műszaki hibájára vezethető vissza. Mindezek alapján nem álltak fenn a munkáltató kártérítési felelősség alóli mentesülésének feltételei. Ugyanakkor az ítélőtábla hiányosnak találta az elsőfokú ítélet egészségi állapottal összefüggő részeit. A szakértői vélemények szerint a felperes egészségkárosodása 15%-os, míg ő maga jelentősen súlyosabb állapotra hivatkozott, amit az eljárás során csatolt 50%-os egészségkárosodást megállapító TB-határozat is megerősíteni látszik. Az ítélőtábla szerint ezek az ellentmondások nem lettek megfelelően tisztázva, és a felperes nem kapott érdemi lehetőséget további bizonyításra.

Hasonlóképp megalapozatlan volt a kárenyhítési kötelezettség megszegésének megállapítása is, mivel nem került részletes vizsgálatra, hogy a felperest a baleset következményei ténylegesen mennyiben akadályozták a munkavégzésben. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására utasította a bíróságot. Az új eljárásnak ki kell terjednie a felperes fizikai és pszichés állapotának alapos felülvizsgálatára, valamint a sérelemdíj és a vagyoni kár pontos meghatározására is.

Következtetés

Az ügy jól példázza a munkáltatói felelősség kiterjedtségét a munkavégzés során használt eszközök állapotára, valamint a balesetek kivizsgálásának kötelezettségére. Az ítélőtábla döntése megerősítette, hogy a selejtes munkaeszközből eredő baleset objektív felelősséget keletkeztet, és a szabálysértő közlekedés önmagában nem elegendő ennek kizárására. Az új eljárás során kulcsfontosságú lesz a felperes egészségi állapotának pontosabb tisztázása, amely meghatározó tényező a sérelemdíj és a keresetveszteség mértékének megállapításában.