Releváns jogszabályok:

– 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

A biztosítási jogviszony megállapítása elsődleges, mert a nyugdíj megállapítása során más-más bizonyítékok vehetők figyelembe és kerülhetnek értékelésre. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett legalább 20 év szolgálati időt kell igazolni [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdés]. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírtnál kevesebb, de legalább 15 év szolgálati idő jogosít öregségi résznyugdíjra [Tny. 18. § (3) bekezdés].

A nyugellátás összegét alapvetően két tényező határozza meg. A Tny. 22. §-a alapján számított átlagkereset, valamint a szolgálati idő hosszához rendelt, a Tny. 2. mellékletében meghatározott szorzószám szorzata. A nyugdíj összege szempontjából sem mellékes az, hogy milyen mértékű szolgálati idő ismerhető el a nyugdíjigény elbírálása során. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a szolgálati idő hosszától függő százaléka, ami a szolgálat idő teljes években (365 nap) meghatározott tartamához tartozik. Az öregségi nyugdíj összege 20 év szolgálati idő megléte esetén az alapul szolgáló átlagkereset 53 százaléka. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni (Tny. 22. §).

A Tny. a szolgálati idők figyelembe vehetőségére, valamint azok igazolásának módjára vonatkozóan részben szigorú, részben pedig megengedő jellegű attól függően, hogy milyen időszakra vonatkozó, illetve milyen jogviszonyból származó szolgálati idő igazolása képezi a vita tárgyát.

A Tny. 1998. január 1-jei hatálybalépésével ugyanis alapvetően megváltozott a szolgálati időként figyelembe vehető időtartamok elismerhetősége. Az 1998. január 1-jétől hatályos Tny. eltérést nem engedő módon kimondja, hogy kizárólag csak azt az időszakot lehet szolgálati időként elismerni, amelyre a nyugdíjjárulék megfizetése megtörtént. Ettől eltérően az 1998. január 1-jét megelőző időszakra megengedőbb szabályozás vonatkozik, tekintettel arra, hogy a Tny. 37. § (4) bekezdése szerint az erre az időszakra vonatkozó szolgálati időket az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések, azaz Tbtv.-ben, illetve végrehajtási rendeleteiben meghatározott rendelkezések szerint lehet elismerni, amelyet a Tny vhr. jelenleg is hatályos, az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő alcím alatt szereplő 29-58. §-ai vettek át. Az 1998. január 1-jét megelőző időszakra azonban – bár itt sem valamennyi jogviszony tekintetében – a Tny. idézett rendelkezésében meghatározott valamennyi bizonyítási mód felhasználható.

a) Nyugdíjra jogosító szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparos, magánkereskedő, egyéni vállalkozó, gazdasági munkaközösségi tag segítő családtagjaként, a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjének közeli hozzátartozójaként, illetve a gazdasági társaság tagjának segítő családtagjaként töltött időt, amennyiben az illetékes szervnél bejelentetésre került, hogy a hozzátartozó, házastárs a vállalkozásban segítő családtagként dolgozik, és erre az időtartamra utánuk a jogszabályban meghatározott járulékot megfizették [TnyR. 29. § (8) bekezdés b) pont].

A 17/1975 ( VI.14.) MT rendelet 1982. január 1-jétől kezdődően terjesztette ki a biztosítást a kisipari, magánkereskedői tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtagra, a gazdasági társaság természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen közreműködő segítő családtagjára, valamint a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjének segítő családtagjára. Rendszeresen közreműködő, illetve munkát végző segítő családtagnak minősült a házastárs, az egyenesági rokon – szülő, nagyszülő, gyermek, unoka -, az örökbe fogadott mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülő, továbbá a 4/1981. (IX. 9.) IpM rendelet alapján az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és a testvér házastársa. Kisipari engedély és bejelentés hiányában az adott személy nem minősülhetett segítő családtagnak. A 89/1990 (V.1.) MT rendelet1. § (1) bekezdés d) pontja 1990. május 1-jétől kiterjesztette a biztosítást az egyéni vállalkozó segítő családtagjára is, majd a Tbtv. 10. § (1) bekezdés f) pontja 1992. március 1-jével ugyanezt tette a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának segítő családtagjával.

Segítő családtag jogcímen a biztosítás a nyilvántartásba vétel napjától a nyilvántartásból történő törlés napjáig állt fenn – kivéve azon személyeket, akikre a biztosítás egyéb jogcímen kiterjedt -, ha erre az időtartamra a kisiparos, magánkereskedő, gazdasági munkaközösség az érintetteket bejelentette, és a járulékot utánuk megfizette. Az e jogcímen biztosított személy után 1988. december 31-éig havi 1120 forint, 1989. január 1-je és 1992. február 29-e között havi 1200 forint, 1992. március 1-jétől 1996. december 31-éig a tárgyév első napján, 1997. január 1-je és 1997. december 31-e között pedig a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után kellett a társadalombiztosítási járulékot megfizetni.

b) 1998. január 1-jétől kezdődően az 1997-es Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja a segítő családtagot díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek minősíti. E körben a biztosítás 1998. január 1-jétől abban az esetben áll fenn, amennyiben a tárgyhavi díjazás összege eléri a minimálbér 30%-át, vagy naptári napokra annak harmincad részét. A biztosítást havonta kell elbírálni, és ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani, és e jövedelmet kell a mindenkori minimálbér összege 30%-ához viszonyítani [1997-es Tbj. 9. § (2) bekezdés].

A biztosítás a személyes munkavégzés kezdetének napjától annak megszűnéséig vagy a díj kifizetése napjáig tart, amennyiben a havi díjazás eléri az előzőekben említett összeget. Díjazás hiányában is biztosítottá vált a segítő családtag, és nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerzett, ha táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben (tgyás), gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben (gyes), gyermeknevelési támogatásban (gyet), gyermekek otthongondozási díjában (gyod) vagy ápolási díjban részesült, feltéve, hogy az előzőekben felsorolt ellátások folyósítását közvetlenül megelőző napon biztosított volt [1997-es Tbj. 9. § (3) bekezdés]. Az e jogcímen elismerésre kerülő szolgálati idő számításakor alkalmazni kell a Tny. 39. §-ban foglaltakat, azaz a biztosításban töltött idő és a nyugdíj összegének számításánál figyelembevételre kerülő szolgálati idő tartama kizárólag abban az esetben fog megegyezni, ha az e tevékenységből származó nyugdíjjárulék-köteles jövedelem eléri az adott időszakra meghatározott minimálbér összegét. Ellenkező esetben a nyugellátás mértéke szempontjából ezen időszakokra csupán arányos szolgálati időt lehet elismerni. Az 1997-es Tbj. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezései és a Tbj. szabályai már nem nevesítik a segítő családtagot a biztosítottak körében, ami egyben azt is jelenti, hogy segítő családtagi jogcímen legfeljebb 2011. december 31-éig lehetett nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerezni, illetve elismerni.

Jogeset

Sokszor még a bíróságoknak sem egyértelmű a segítő családtagi kategória a következőkben egy ezzel kapcsolatos friss Kúriai ítéletet mutatunk be, ahol a Kúria a bíróságot új eljárásra utasította.

A felperes kérelmére indult adategyeztetési eljárásban a Nógrád Megyei Kormányhivatal Balassagyarmati Járási Hivatala 2019. február 27. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes az 1978. és 2017. december 31. közötti időszakra 34 év 8 hónap figyelembe vehető szolgálati időt, 32 év és 220 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító időt, ezen belül 28 év 217 nap keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő szerzett. A felperes fellebbezésében az 1989. január 1. és 1993. december 31. közötti időszakban a Tereprendező GMK-nál (a továbbiakban: GMK) munkaviszony keretében teljesített munkavégzése elsőfokú határozattal el nem ismert időszakai beszámítását kérte. A másodfokú társadalombiztosítási szerv 2020. november 27. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 34 év 81 nap figyelembe vehető szolgálati idővel, 33 év 293 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító idővel, ezen belül 29 év 290 nap keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel rendelkezik.

Megállapította, hogy a fellebbezésben megjelölt 1989. január 18. és 1993. december 31. közötti időszakban a felperes a GMK-nál állt „jogviszonyban”, erre az időszakra a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem található adat, csak az 1994. január 1. és 1997. március 31. közötti időre. A megszűnt foglalkoztató iratőrzője iratanyaggal nem rendelkezik. A felperes által csatolt okiratok (munkakönyv, szja igazolások, adófolyószámla kivonat, adóbevalláshoz kiadott munkáltatói igazolások, csekkek, 1993. május, augusztus, október bérkifizetés), valamint az 1992. február 6-án, 1996. szeptember 27-én és 2001. március 28-án kelt ellenőrzési jegyzőkönyvek alapján „feltételezhető”, hogy a felperes a GMK-ban segítő családtag volt, segítő családtagi időt azért nem lehet figyelembe venni, mert az okiratokból a járulék megfizetése nem állapítható meg.

Az alperes a felperes által csatolt okiratok és az ellenőri jegyzőkönyvek alapján az 1989. január 18. és március 31. közötti időt szolgálati és nők kedvezmények öregségi nyugdíjára jogosító, ezen belül keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső szolgálati időként elismerte és bejegyezte a hatósági nyilvántartásba, míg az 1991. március 13. és április 1., az 1992. január 1. és december 31., az 1993. március 1. és – elírás folytán 1995. március 31., helyesen – 1993. március 31., az 1993. augusztus 1. és augusztus 31., valamint az 1993. október 1. és október 31. közötti, munkaviszonyként bejegyzett adatot segítő családtagra módosította azzal, hogy a kereseti adatokat is ennek megfelelően rögzítette.

A felperes módosított keresetében kérte elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, az „1989. április 2-től 1989. december 31., 1990. január 1-től 1990. december 31., 1991. január 1-től 1991. december 31., továbbá az 1993. év január, február, március, április, június, július, szeptember, november és december hónapokra” vonatkozóan a szolgálati idő elismerését, másodlagosan az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Állította, hogy a vitatott időszakban is megfizette a nyugdíjjárulékot, ennek hiányában a hatóságok eljárást indítottak volna. Állításának alátámasztására okirati bizonyítékokat csatolt, valamint tanúként kérte meghallgatni foglalkoztatójának könyvelőjét.

Alperes védiratában a kereset elutasítását kérte hangsúlyozta, hogy szolgálai időként csak az az időszak számolható el mely alatt a járulék megfizetése is megtörtént, a csatolt iratokból azonban ez nem csak az adó megfizetése volt igazolt.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.

Az alperes vitatta a bizonyítékok értékelésének okszerűségét, kifogásolta az okirati bizonyítékok értékelésének elmaradását. Sérelmezte, hogy az ítéletből nem tűnik ki, hogy a kereseti kérelemben hivatkozott segítő családtagi jogviszony hogyan „változott át” foglalkoztatottivá és hogy a foglalkoztatotti jogviszony a bíróság értelmezésében mit jelent.

Szolgálati idő megállapításánál elsődleges a biztosítási jogviszony fennállásának tisztázása, azonban ez sem történt meg. A segítő családtag nem munkakör, hanem önálló társadalombiztosítási kategória, ugyanúgy, mint a munkaviszony. A kettő nem ugyanaz.

A Kúria a Kfv.VII.37.241/2021/7. számú határozatában kimondta, hogy segítő családtagnak az a magánszemély tekinthető, aki a vállalkozás tevékenységében személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – végzett munkát. A segítő családtag, mint jogintézmény biztosította a foglalkoztatás jogszerűségét a családtagok számára, ezért a segítő családtag éppen úgy, mint a munkaviszony, önálló társadalombiztosítási kategória és nem munkakör.

A fentiek alapján a Kúria először arra mutat rá, hogy a munkaviszonyban történt foglalkoztatást, munkavégzést igazoló bizonyítékok (pl. munkakönyv, munkajogviszonyból származó kereset, jövedelem megszerzését és az ilyen jövedelem bevallását, adó- és járulékfizetés megtörténtét igazoló okiratok) nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a gazdasági munkaközösség részére teljesített rendszeres munkavégzése segítő családtagi jogviszony keretében történt, az ilyen okiratok ugyanis a munkaviszony alapján fennállt biztosítást és szolgálati idő szerzését támaszthatják alá.

A segítő családtagi idő tekintetében a jogszabály előírja, hogy szolgálati időnek az az idő számít (az vehető figyelembe szolgálati időként), amely alatt a gazdasági munkaközösségi tag segítő családtagja biztosított volt, feltéve, hogy erre az időre utána járulékot fizettek, ezért a felperesnek – a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati idők tekintetében – bizonyítania kellett, hogy a GMK utána, mint segítő családtag után a járulékfizetési kötelezettségének eleget tett. Ebben a körben tehát – a nyilvántartások alapján nem igazolt szolgálati idők Tny. 43. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott módokon való bizonyításával – kétséget kizáróan szükséges annak alátámasztása is, hogy a járulékfizetés megtörtént. A perbeli esetben azonban nem elegendő annak – tanúvallomással, vagy más, egyéb hitelt érdemlő módon történő – bizonyítása, hogy a felperes a peresített időszakban a GMK részére segítő családtagként rendszeresen munkát végzett, azt is bizonyítani kell, hogy utána, mint segítő családtag után az elismerni kért időszakokban (az igényérvényesítéssel érintett hónapokban) a hatályos jogszabályokban előírt járulékfizetés megtörtént.

A bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok egy részét csupán felsorolta, azokat, a többi bizonyítékkal azonosan, nem értékelte, nem vetette egybe. Döntését egyetlen bekezdésben, azzal indokolta, hogy a tanú ellentmondásmentes vallomása alátámasztotta a nyugdíjjárulék perbeli időszakban való befizetését, amit a felperes az MTr. 137. § (2) bekezdés d) pontja alapján bizonyíthatott, illetve, hogy az 1993-as nyilvántartó lap alátámasztotta, hogy „a bevallás megtörtént”.

A Kúria korábbi határozatában kimondta, hogy a támadott döntés felülbírálatra alkalmatlan és annak a hatályon kívül helyezését vonja maga után, amennyiben az indokolása nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, abból nem állapítható meg, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél mely bizonyítékokat és tényeket tekintett irányadónak, továbbá nem állapíthatóak meg azok az okok, amelyek miatt a bíróság valamely tényállást nem talált bizonyítottnak (Kpkf. VI. 40.176/2021/2.). A Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra utasítására alapot adó eljárási jogszabálysértésnek tekinti, ha az ítélet indokolásbeli hiányossága olyan súlyos, hogy a Kúriának a bizonyítékok egyenkénti és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékelését kellene elvégeznie, ami a felülvizsgálat korlátjaiba ütközne (Kfv.VII.45.207/2022/10.).

A munkaviszonyban történt foglalkoztatást, munkavégzést igazoló bizonyítékok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a gazdasági munkaközösség részére teljesített rendszeres munkavégzés segítő családtagi jogviszony keretében történt. Szolgálati idő szerzéséhez nem elegendő annak bizonyítása, hogy a felperes segítő családtagként rendszeresen munkát végzett, azt is bizonyítani kell, hogy a felperes, mint segítő családtag után az igényérvényesítéssel érintett hónapokban a hatályos jogszabályokban előírt járulékfizetés megtörtént. (Kúria Kfv.VII.45.234/2022/7.)