Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett legalább 20 év szolgálati időt kell igazolni [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdés]. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírtnál kevesebb, de legalább 15 év szolgálati idő jogosít öregségi résznyugdíjra [Tny. 18. § (3) bekezdés]. A teljes és a résznyugdíj közötti különbség abban van, hogy a résznyugdíjhoz nem kapcsolódik minimum garancia.

Az öregségi nyugdíj összegét két tényező határozza meg:

– az elismert szolgálati idő tartama években (egész évek, a törtidőszak figyelmen kívül hagyásával), és

– az öregségi nyugdíj meghatározásának alapját képező átlagkereset, a nyugdíjalap [Tny. 20. § (1) bekezdés].

Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a szolgálati idő hosszától függő százaléka, ami a szolgálat idő teljes években (365 nap) meghatározott tartamához tartozik.

Az öregségi nyugdíj összege 20 év szolgálati idő megléte esetén az alapul szolgáló átlagkereset 53 százaléka. A nyugdíj a 20 évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 25. évig bezárólag a havi kereset 2 százalékával, a 25. évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 36. évig bezárólag a havi kereset 1 százalékával, a 36. évet meghaladó szolgálati idő minden év után a 40. évig bezárólag a havi kereset 1,5 százalékával, a 40. év felett az 50. évig bezárólag minden további év után 2 százalékkal emelkedik. Ez alapján 25 év szolgálati idő megléte esetén az öregségi nyugdíj összege az alapul szolgáló átlagkereset 63 százaléka, 30 év esetén 68 százaléka, 35 év esetén 73 százaléka lesz. Fő szabály szerint az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni (Tny. 22. §).

A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset, jövedelem összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe.

A Tny. 38. § (2) bekezdés szerint szolgálati időként nem lehet figyelembe venni

a)   az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

b)  a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

c)  az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagja, segítő családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetőleg a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozásnak e segítő családtag után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

d)   a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van.

Kérjük, segítse munkánkat egy rövid kérdőív kitöltésével! Podcastokkal kapcsolatos médiafogyasztási szokásaira vagyunk kíváncsiak. A kitöltés mindössze fél percbe kerül, számunkra viszont nagyon fontos információkat ad.

Szakmai videóink és podcastjaink már Youtubon is elérhetőek. Kövessen bennünket, iratkozzon fel csatornánkra!

A tartozás utólag történő – a nyugdíj megállapítása utáni – megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetőleg vélelmezése tekintetében a 37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

A tartozás összegét és azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, az állami adóhatóság igazolja, ennek hiányában a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata az irányadó.

Amennyiben az állami adóhatóság vagy a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó nem közli azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, akkor szolgálati időként a biztosítási jogviszony időtartamából annyi naptári nap nem vehető figyelembe, ahányszor a tartozás megfelel a nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincad része után számított nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék összegének. Ha az igény elbírálása után megállapításra kerül, hogy a társas vállalkozás vagy az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata nem felelt meg a tényeknek és ez által a nyugdíj magasabb mértékben (összegben) került megállapításra, akkor a 84-86. §-ok rendelkezései alapján az érintett köteles a jogalap nélkül megállapított és folyósított ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére.

(3)  A (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban említett személy kérelmére a nyugdíjbiztosítási járulék vagy a nyugdíjjárulék tartozást, illetve az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) értelmében a magánszemély kérelmére a nyugdíjjárulék tartozást mérsékli vagy elengedi.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 55/A. § (1) bekezdése szerint a Tny. 38. § (2) bekezdésének alkalmazásánál az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozást kell figyelembe venni. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások a szolgálati idő számítása szempontjából nem minősülnek tartozásnak.

(5)  Az 55/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során az elévült, illetve a behajthatatlanság miatt törölt járuléktartozások a szolgálati idő szempontjából akkor minősülnek tartozásnak, ha az elévülés, illetve a behajthatatlanság miatti törlés 2009. december 31-ét követően következik be.

Példa: A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatával igénylő öregségi nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. október 30. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az igénylő javára 37 év 226 nap szolgálati időt és egyben a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági időt ismert el a másodfokú hatóság, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági idő 29 év és 283 nap. A másodfokú hatóság határozatában megállapította, hogy igénylő a vitatott 1995. június 1-től december 31-ig és 1999. január 1-től december 31-ig terjedő időtartamokban a Bt. egyszemélyi beltagja, cégjegyzésre jogosult tagja volt. A társas vállalkozás a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, így a társadalombiztosítási nyilvántartásban az igénylőre vonatkozó bejelentési adat, és járulékbevallást alátámasztó összesítő elszámolás sem volt fellelhető.

Az egyik igazolás szerint az 1999. év vonatkozásában a Bt. a magánnyugdíjpénztár felé a bevallást megtette, azonban befizetést nem realizált. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (továbbiakban: NAV) 2015. július 30. napján kelt közlése szerint 1999. januártól augusztusig terjedő időre igazolt volt a társaság által benyújtott járulékalap, és 2015. február 28-ig nyugdíjbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék tartozása a Bt.-nek nem volt. A nyugdíjjárulék azon kis mértékű részét, amely a költségvetést illette meg, a társas vállalkozás befizette, de a magánnyugdíjpénztár felé utalandó járulékokat nem rendezték. A társadalombiztosítási nyilvántartásban 1996. január 1-től van csak bejelentési adat, így a járulékfizetés 1995. június 1-jétől nem nyert bizonyítást. 1995. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszak, valamint 1999. évre járulékfizetés nem nyert bizonyítást, ezért ezen időszak szolgálati és jogosító időként történő beszámítása került elutasításra. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja, (2) bekezdése, (2a)-(2c) bekezdései, 43. § (2) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny. vhr.) 29. § (1)-(2) és 35. § (3) bekezdése, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/E. § (2)-(3) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 37. § (1) és (4) bekezdése rendelkezéseire alapították.

Az igénylő kérte, hogy jogosultsági időként kerüljön elismerésre az 1995. június 1. és december 31., valamint az 1999. január 1-től december 31-ig terjedő időszak. Álláspontja szerint az 1995. évben adóbevallással igazoltan igénylő foglalkoztatója a Bt. a járulékfizetés megtörténtét feltüntette, a bejelentési és a járulék befizetési kötelezettségének eleget tett. Az 1999. teljes év vonatkozásában hivatkozott arra az igénylő, hogy a Bt.-nek más alkalmazottja nem volt, a NAV igazoláson szereplő 1999. évre befizetett teljes nyugdíjjárulék igénylő foglalkoztatásával összefüggő nyugdíjjárulék befizetési kötelezettség teljesítése volt. Az 1999. év vonatkozásában kiemelte az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetés az tagdíj és nem nyugdíjjárulék. Azt, hogy a tagdíjat az igénylő befizette-e vagy sem, a járulékfizetés tényét nem igazolja. A NAV igazolása szerint egységes adónemben, egy összegben került a járulék befizetésre, és azt a NAV sem tudta közölni, hogy az igénylőt foglalkoztató betéti társaságnak volt-e más alkalmazottja ebben az évben. A társasági adó megállapítása az egyszeres könyvvitelt vezető adóalanyok részére elnevezésű nyomtatványon társadalombiztosítási járulékként szerepel ugyan 58.000 forint összeg, azonban a nyomtatvány nem tartalmazza a nyugdíjjárulék összegét és a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelmet sem. Nem tartalmazott olyan adatokat, amelyek alapján megállapítható lett volna igénylő vonatkozásában 1995. augusztus 17. és 1995. december 31. napja között fennállott biztosítási jogviszony, ezen nyomtatványból sem a szolgálati idő (jogosító idő), sem a béradat nem állapítható meg.

Az igénylő hivatkozott arra, hogy a NAV közhiteles nyilvántartást vezet, így azokat szerinte bizonyítania nem kellett. Az általánosan elfogadott álláspont szerint köztudomásúnak azt a tényt kell tekinteni, amelyet az emberek meghatározott csoportjai ismernek és valónak fogadnak el.

A Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése rendelkezései szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A biztosítási jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Az igénylő szolgálati időként elismerni kért társas vállalkozási tagi jogviszonyát az 1998. január 1. előtti időtartam tekintetében a T. és annak végrehajtási rendelete a T. végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (továbbiakban: R.) az 1997. december 31. napját követő időtartam tekintetében pedig a Tny. és a Tny. vhr. rendelkezései alapján kellett vizsgálni. A T. 10. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében a biztosítás kiterjed a betéti társaság természetes személy beltagjára, illetőleg a társaság tevékenységében személyesen közreműködő kültagjára. Az R. 171. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaság tagjaként az 1988. december 31-et követően eltöltött időtartamot abban az esetben lehet szolgálati időként elismerni, ha a tag nyugdíjjárulékot fizetett, illetve utána a társadalombiztosítási járulékot megfizették.

Az R. 432. § (1) bekezdése előírta, hogy minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartó lapot kell vezetni. Az R. 442. § (2) bekezdése tartalmazott rendelkezést arra, hogy a gazdasági társaság a tagjairól köteles járulékelszámolási lapot vezetni és ezen a havi társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék T. 103/E. § szerinti összegét kimutatni. Ezt a járulékelszámolási lapot a munkáltató (gazdasági társaság) köteles volt megőrizni. A hivatkozott rendelkezésekben sem a T., sem az R. nem tesz különbséget a gazdasági társaság bel- és kültagja között. Az 1998. január 1. napjától hatályos Tbj. 4. § c) pont 2. alpontja szerint a bt. társas vállalkozás, a Bt. bel- és kültagja pedig a Tbj. 4. § d) pont 1. alpontja szerint társas vállalkozó. A Bt.-nek legalább két tagja, egy bel- és egy kültagja van, amelyek után a járulékfizetés történhet. A Tny. 37. § (1) bekezdése az összes biztosítási jogviszonyra (társas vállalkozói jogviszonyra) a szolgálati idő elismerhetősége feltételeként írja elő a nyugdíjjárulék fizetés megtörténtét.

A járulékfizetés megtörténte tekintetében a bizonyítási kötelezettség az igénylőt terhelte, mely kötelezettségének tanúmeghallgatással és okiratokkal kívánt eleget tenni. Az igénylő által felajánlott bizonyítás azonban nem vezetett sikerre, sem a becsatolt okiratok, sem a meghallgatott tanú vallomása a nyugdíjjárulék befizetés megtörténtét nem bizonyította.

A Tny. 38. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállott biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van. Mindezen rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint, mint általános szabály alapján igénylő, mint bt. beltag biztosítottnak minősülhetett a vonatkozó időszakban, azonban a szolgálati időszerzés nem azonos, nem egyenlő a biztosítotti mivolttal, a szolgálati idő nem azonos a biztosítotti jogállással.

A gazdasági társaságok tagjai ugyan biztosítottnak minősülnek az általános szabályok szerint, azonban a szolgálati idő szerzésének különböző feltételei vannak, így például személyes közreműködés, munkavégzés, járulékbefizetés, bevallás stb. A hivatkozott jogszabályhelyekből következően igénylő Bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, a bejelentés és a bevallás megtörténte, hanem az is szükséges lett volna, hogy a bt. igénylőre vonatkozóan (személyhez kötötten) járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen. A NAV igazolásából megállapítható, hogy a Bt. részéről a járulékfizetés megtörtént, azonban az, hogy ez személyhez kötötten (bel-, illetve kültag vonatkozásában), illetve az igénylő vonatkozásában történt-e és ha igen, milyen összegben, nem volt megállapítható. A járulékfizetés megtörténtét sem igénylő által csatolt okiratok, így a bevallások, a magánnyugdíjpénztári igazolások és az egyéb okirati bizonyítékok nem támasztották alá. A bevallás, a magánnyugdíjpénztári tagdíj igazolás, és a bejelentési kötelezettség teljesítése nem bizonyítja, hogy a járulék befizetése – az igénylő személyéhez kötötten – megvalósult.

Igénylő – a Bt., mint gazdasági társaság (és mint társas vállalkozás) beltagjaként, ügyvezetőjeként (társas vállalkozóként) – lényegében saját maga foglalkoztatottja volt, ebből következően lényegesen szigorúbb szabályok vonatkoztak rá és csak a bejelentést követő nyilvántartásba vétellel és az igazolt nyugdíjjárulék befizetéssel szerezhetett volna szolgálati időt. A fentebb hivatkozott rendelkezésekben foglalt feltételeket igénylő azonban nem bizonyította.

The post Nyugdíj és járuléktartozás appeared first on Adó Online.