Releváns jogszabályok:

– 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról

– 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerint semmisség esetén a döntést meg kell semmisíteni. A semmisségi esetek – szabály szerint – ex lege orvosolhatatlan eljárási szabálysértések. Egy döntéshez a semmisség jogkövetkezményét akkor indokolt rendelni, ha nem lehet mérlegelni azt, hogy az eljárási szabályszegéshez fűződő jogkövetkezmények mellőzéséhez esetleg jelentősebb érdek fűződhet, mint azok levonásához. Az eljárási szabályszegésnek itt csak a cselekmény megsemmisítése lehet a jogkövetkezménye. A bírói gyakorlat elvi álláspontja szerint a semmisség a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kötelezően eredményező legsúlyosabb jogszabálysértés (Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.346/2008/6.).

A következőkben egy érdekes esetet mutatunk be.

A Budapest Környéki Törvényszék a 17.K.702.832/2020/11. számú 2021. február 15. napján kelt ítéletével BFKH (Budapest Főváros Kormányhivatala) alperes határozatát megsemmisítette és alperest új eljárásra kötelezte, figyelemmel arra, hogy a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével hozott jogsérelem a perben nem volt orvosolható. A Törvényszék ítéletében kiemelte, hogy a bírósági felülvizsgálat tárgyát a BFKH másodfokú határozata képezte. A Bíróság álláspontja szerint a hatóság határozata jogszabálysértő volt, ugyanis álláspontja szerint a felperes által becsatolt jegyzőkönyvben szerepelnek olyan, a nyugdíj kiszámításához alapul szolgáló, releváns összegek, melyek a határozatban nem kerültek feltüntetésre, s így mint tényállási elemek hiányoznak a határozatból. A bíróság megállapította, hogy az Ákr. 62. § szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének a BFKH nem tett eleget, a tényállás nem került megfelelően tisztázásra, feltüntetésre, levezetésre a határozatban. A bíróság kiemelte, hogy a határozatból hiányoznak a tényállási elemek, többek között a nyugdíjösszeg kiszámításához szükséges kiinduló jövedelem összegek, a számítás módja és annak levezetése, továbbá a szolgálati idő kiszámításának levezetése is hiányzik a határozatból. Álláspontja szerint az időszakokhoz tartozó jövedelemadatok nem kerültek feltüntetésre. Törvényszék szerint alperes határozata maga is utal a Tny. 20. § (1) bekezdésére, hogy az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Ennek ellenére egyikre vonatkozó adat sem szerepel az alperesi határozatban. Mindezek alapján a Törvényszék megállapította, hogy alperes másodfokú határozata oly mértékben hiányos, hogy az érdemben nem felülbírálható, emiatt pedig jogszabálysértőnek minősül.

A Törvényszék szerint az új eljárás során az eljáró alperesnek teljeskörűen fel kell tárnia a tényállást, a tényállási elemeket rögzítenie kell a határozatában, fel kell tüntetni és le kell vezetni a számításhoz szükséges összegeket, a számítás módját, mint levezetést tartalmazni a kell a határozatnak. Tényállási elemként rögzítenie kell mind a szolgálati időre vonatkozó adatokat határozatában, mind a figyelembe vehető jövedelmeket, átlagkereset összegeket. Az alperes határozatának meghozatalakor a jogszabályi rendelkezések által biztosított tényállás tisztázási lehetőségek, bizonyítékok, bizonyítási eljárások igénybevételével, pl. ügyfél személyes meghallgatása, iratok vizsgálata, adatkérések alapján kell meghozni a határozatát. Az alperesnek határozatát az ügyfélre vonatkozóan egyediesítve kell a tényállási elemeket rögzíteni abból levont jogi következtetését feltüntetni a határozatában, csak minden releváns körülmény meghatározásával és pontos és alapos értékelésével hozható határozat. Az ekként feltárt tényállást követően lesz alperes abban a helyzetben a törvényszék szerint, hogy az ügyben megalapozott döntést hozzon, döntésének kellően alapos ténybeli és jogi indokát adja.

Alperes mindezeket követően – tekintettel arra, hogy a másodfokú határozat került hatályon kívül helyezésre a Törvényszék által –határozatát módosította, majd megállapításra került a 2021.06.11. napján kelt határozatban, hogy felperes jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati ideje 1969. 09. 10-tól 2019.08. 31-ig terjedő időszakra 42 év 237 nap. A havi átlagkereset összege 73 635 Ft lett, mely a 1987-2019. évek alapján került megállapításra. A nyugdíj összege mindezek alapján a havi átlagkereset 73 %-a, vagyis havi 53 754 Ft, így a folyósítandó nyugellátás összege 53 755 Ft lett. A határozat utolsó mondata szerint: „ A jelen határozat mellékletét nem képezi az átlagkereset kiszámításánál figyelembe vett béradatok kimutatása, melyet utólag postai úton küldünk meg igénylő részére.

Felperes 2021.07.06. napján kelt keresetében leírta, hogy 2021. június 17-én kapta kézhez a ( felperes szerint) Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól BP/L534/1423-6/2021 iktatószám alatt készített határozatát, mely új nyugdíjszámítást tartalmaz (felperes 2. sz. mellékletként a csatolta a béridőszak számítás eredményét 1-27. lapig) Leírta, hogy bár az előző nyugdíj összeg megállapításához viszonyítva csekély mértékkel emelkedett a nyugdíj összege, de nem ért egyet a kiszámításnál figyelembe vett évekkel, jövedelmekkel. Felperes leírta, hogy az átlagkereset számításánál figyelmen kívül kellett hagyni…, mivel az így kiszámított ellátás az igénylőre nézve kedvezőbb ( határozat 4. oldal 219.). Felperes leírta, hogy többek között erre való tekintettel nem ért egyet a BP/L534/1423-6/2021. Iktatószám alatti határozattal, mert olyan évek jövedelmeit vonták ki az elszámolásból, mely jövedelmek sokkal magasabbak azoknál a jövedelmeknél, melyeknek alapján megállapították az 53 755 Ft havi összegű nyugdíjat. Felperes állítása szerint már több alkalommal kapott az átlagkereset számításnál figyelembe vett béradatot, érdekes módon a béradatoknál megfigyelhető az eltérés. Felperes álláspontja szerint akárhányszor elvégezték az átlagkereset számítást, annyiszor más eredmények keletkeztek. Mindezek alapján felperes kérte a Törvényszéktől a BP/L534/1423-6/2021. határozat felülvizsgálatát és megváltoztatását oly módon, hogy az öregségi nyugdíj számításnál a rá nézve kedvezőbb jövedelmek alapján legyen megállapítva a nyugdíja havi összege.

Az ügyben 2022. január 31-én tárgyalás tartására került sor, ahol felperes előadta, hogy sérelmezte azt, hogy az átlagkereset csökkenést okozott alperes számítása. Álláspontja szerint az őstermelői időszakot úgy számították ki, hogy csak a biztosítási idő van arányosítva. Utána nézett több helyen, s hivatkozott a 39. § foglaltakra. Átszámította az összeget és álláspontja szerint a befizetési összegeket és az időtartamot egyformán kellene arányosítani és ez nem történt meg, majd a bíróságot kéri arra, hogy a kedvezőbb számítást vegye figyelembe a nyugdíj összegének esetében történő megállapításánál. A tárgyalás elhalasztásra került 2022. március 07. napjára.

Alperes- jogi képviselője útján – 2022. március 02. napján részletes nyilatkozatot tett a Törvényszék semmiségi okra történő megállapításaira és a felperes tárgyaláson arányosításra vonatkozó megállapításaira is.

Felperes részére mind a határozat, mind a béradatlapok, azaz a részletes számítás is megküldésre került. Az arányos szolgálati idő intézményét a Tb tv. 1997. január 1-jétől hatályos 54. § (6) bekezdése vezette be, amelynek rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni. Arányos szolgálati időt kizárólag a jogszabályban meghatározott biztosítási jogviszonyok esetében kell számolni, és kizárólag abban az esetben, ha a biztosítási jogviszonyból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek nem érik el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét.

Részletezésre került az arányos szolgálati idő lényege, hogy amennyiben a meghatározott biztosítási jogviszonyokban álló személy ebből származó keresete, jövedelme nem éri el a minimálbér összegét, vagy a minimálbérnél kisebb összeg után fizeti meg a nyugdíjjárulékot, úgy abban az esetben a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe a nyugdíj kiszámítása során. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya megegyezik a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem, és az azonos időszakra vonatkozó minimálbér arányával. Nyugdíjjárulék-alapot képező kereset alatt a rendszeres és a nem rendszeres jövedelmeket is kell érteni.

A nyugdíj szempontjából különválik a nyugdíjjogosultság megállapítása (Tny. 18. §), valamint a nyugdíj összegének kiszámításakor figyelembe vehető szolgálati idő (Tny. 20. §) tartama, a szabályozás pedig egyértelműen meghatározza, hogy az arányosítást kizárólag a nyugdíj összegének megállapításakor kell alkalmazni. A nyugdíjjogosultság megállapítása során, függetlenül a jogviszonyból származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek mértékétől, a biztosítási idő teljes időtartamát figyelembe kell venni.

Az arányos szolgálati időt az adott naptári évre, a biztosítási jogviszony időtartamára úgy kell kiszámítani, hogy elsődlegesen meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét. Amennyiben az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegével, majd az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Amennyiben az így kapott szám nem egész szám, úgy azt minden esetben egész számra kell felkerekíteni [TnyR. 56. § (1) bekezdés].

Alperes által kiemelésre került, hogy a határozat indokolása tartalmazza a figyelembe vett jogszabályokat, (határozat 7-8-9. oldal) egyebekben kiemelésre került az is (10. oldal), hogy a Tny. 39. § szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári év keresethez tartozó osztószámként – a Tny. 22. § (10) bekezdés alkalmazásával- azokat a napokat, melyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni ( TnyR. 16. § (2) bekezdés. A fenti rendelkezések értelmében a havi átlagkereset számításánál az osztószámot képező napok nem kerülnek arányosításra, erre jogszabályi lehetőség nincs. Kiemelésre is került a határozat indokolásában. A határozat indoklása a szöveges részt, s a számszaki adatokat is tartalmazza, a részletes kimutatást a béradatlap tartalmazza, mindkettő megküldésre került felperes részére. A kettő nem dolgozható egybe, mert az adatok részletezettsége is más. A béradatlap több évtized adatait mutat(hat)ja ki. Alperesnek tekintettel kell lennie a TnyR. 66/B. § és egyéb nyilvántartást és informatikai rendszerre vonatkozó előírásokra is.

Felperes részére csak azon jövedelmi -kereseti adatok kerülhetnek figyelembevételre, melyek megfizetését eszközölte. Felperes tekintetében érthető, hogy a kedvezőbb számítást szeretné. A Tny. 22. § (10) bekezdés szerint az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy a (9) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1)-(5) bekezdés szerinti keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel. A Tny. 39. § úgy rendelkezik, hogy az arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári év keresethez tartozó osztószámként – a Tny. 22. § (10) bekezdés alkalmazásával- azokat a napokat, melyekre az igénylőnek keresete, jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni (TnyR. 16. § (2) bekezdés).

A 2022. március 07. napján tartott tárgyaláson felperes előadta, hogy a ügyvédet bízott meg egy hónapja , aki beadványt ígért benyújtani, de ez nem érkezett meg a bírósághoz. Alperes előadta, hogy – amennyiben megkapja felperes jogi képviselője által tett beadványt- arra nyilatkozatot tesz. A tárgyalás elhalasztásra került 2022. március 28. napjára.

Felperes jogi képviselője 2022. március 23. napján beadványt nyújtott be, melyre vonatkozóan alperes szintén részletes nyilatkozatot tett 2022. március 26. napján. A bíróság alperes beadványaiban írtakat egyáltalán nem vette figyelembe, azok, illetve a Kúriai ítéletek figyelembevételéről egyik határozatában és tárgyaláson sem rendelkezett. Csupán hozott egy újabb új eljárásra utasító határozatot. A 2022. március 28. napján tartott tárgyaláson sem rendelkezett alperes által írtakról.

A megismételt eljárásban tehát kizárólag a bírósági határozatban foglaltak szerint járhat el a közigazgatási szerv, aki az újabb határozat hozatala során a bíróság által megadott szempontokat köteles érvényesíteni.

A megismételt eljárás során hozott közigazgatási határozat megtámadása iránt indított pernek az a jellegzetessége, hogy a felperes keresete is csak a korábbi – új eljárásra kötelezést kimondó – ítéletben foglaltak teljesítésével összefüggésben lehet releváns. Ilyen értelemben pedig magának a felperesnek is csak az anyagi jogerőhatás megsértésére lehet eredményesen hivatkozni. Lényeges, töretlen bírói gyakorlattal alátámasztott feltétel, hogy a felperes a megismételt eljárásban hozott határozat megtámadása során már nem hivatkozhat olyan jogszabálysértésre, melyet a korábbi perben a bíróság nem fogadott el. Sőt, a megismételt eljárásban hozott határozat megtámadása során a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a jogerős ítéletben foglaltakat a hatóság megtartotta-e, és ebből következően – azonos tényállás mellett – a bíróság nem tehet a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő megállapításokat, nem változtathatja meg a korábbi jogi álláspontját. A bírói gyakorlat tehát amellett foglal állást, hogy amennyiben a közigazgatási határozatot a bíróság helyezi hatályon kívül és iránymutatást ad az új eljárásra nézve, azt a hatóság köteles végrehajtani. A megismételt peres eljárás tárgya már csak az lehet, hogy az új határozat megfelel-e a bíróság által előírt követelményeknek. A megismételt közigazgatási eljárásban a jog ugyanis az, amit a bíróság jogerős határozatának iránymutatása tartalmaz. Ennek megfelelően a megismételt közigazgatási eljárásban az ügyben hozott korábbi jogerős ítélet, iránymutatásának megfelelő eljárást jogszerűnek kell tekinteni. (EBH2005.1376.)

Alperes határozata tartalmazza 2010-2017. évekre vonatkozó megállapításokat, valamint az arányos időre vonatkozó szabályokat is. Igaz ugyan, hogy határozat utolsó oldala azt tartalmazta, hogy a határozat mellékletét nem képezi a béradatok kimutatása ( 27 oldal), azonban az felperes részéren kiküldésre került, annak tartalmát felperes megismerte. Megismerhette, már csak azért is, mert keresetlevele mellékleteként alperes részére visszaküldte. Így elmondható, hogy felperes a részletszámítást megismerte, ezen joga nem sérült. Ez nem olyan jogszabálysértés, mely ismételt hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást eredményezhet. A határozat és a béradatok tartalmazzák a nyugdíj összegének meghatározásához szükséges, a társadalombiztosítási szervek által alapul vett adatokat. A határozat rögzíti a jogosultság megállapításához figyelembe vett szolgálati időt, havi átlagkereset összegét, az alapul vett éveket, feltünteti és ismerteti az alkalmazott jogszabályokat is. A béradatokat tartalmazó melléklet dátumszerűen feltünteti a megszerzés időszakát, az ún. kieső időket, 27 oldalon levezeti a számítás menetét. Alperes nyilatkozataiban felperes és a Törvényszék kérdéseire, megállapításaira nyilatkozatokat is tett.

A Kúria szerint, ha a megismételt eljárásban a korábbi döntést megsemmisítő bírósági ítélet előírásainak megfelelően hozta meg a közigazgatási szerv a határozatát, nem áll fenn az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok. Mindezek alapján a Kúria a bíróság újabb ítéletét a Kp. alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A bíróságnak a megismételt eljárásban érdemben kell vizsgálnia az alperes határozatát a kereseti kérelem által érintett körben, és a védiratban foglalt hivatkozásokat is értékelve kell döntenie abban a kérdésben, hogy a keresetben hivatkozott jogsértések fennállnak-e. A bíróság csak az érdemi eljárásban fog olyan helyzetbe kerülni, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott anyagi jogerőhatást is (Kp. 96. §) értékelni tudja. (Kúria, Kfv. 45.201/2022/8.)