Jogszabályi rendelkezések

A saját tőkére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza. A Számv. tv. szerinti nyilvántartásokban a gazdasági társaságok vagyonát a megjelenési formájuk és eredetük szerint csoportosítjuk. A vagyon megjelenési forma szerinti csoportosítását a számviteli beszámoló mérlegének eszközoldala, míg a vagyon eredet szerinti csoportosítását a számviteli beszámoló mérlegének forrásoldala részletezi.

A mérleg forrásoldala a saját és idegen forrásokat tartalmazza az alábbi csoportosításban: saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek, passzív időbeli elhatárolások. Saját tőke a szabadon felhasználható olyan saját forrás, amelyet a tulajdonos vagy tulajdonosok a gazdasági társaságoknak véglegesen átadtak vagy az adózott eredményből a gazdasági társaságnál hagytak. A saját tőke részeként szükséges kimutatni az értékhelyesbítés értékesítési tartalékát és a valós értékelés értékelési tartalékát is.

A saját tőke a mérlegelemzés vonatkozásában fontos mutató, mert a kötelezettségek fedezetére biztosítékot jelent részben vagy egészben, a cég hitelképességére vonatkozó információt hordoz, alakulása befolyásolja a jövedelmezőség megítélését.

Saját tőke hiány

A gazdasági társaságok saját tőke hiánya jelentős problémát, kihívást jelenthet a tulajdonosoknak, ugyanis, abban az esetben, ha a tőkehiány nem kerül rendezésre megnyugtatóan, elsősorban pénzbefizetéssel, akkor dönteni kell az átalakulásról, illetve a jogutód nélküli megszüntetésről. Abban az esetben, ha nem történik meg a saját tőke hiányának a rendezése a fenti módokon, a cégbíróság törvényességi felügyeletet gyakorolva elindíthatja a gazdasági társaság megszüntetését is.

A saját tőke hiányos helyzetekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések elsősorban a hitelezők védelmét szolgálják. A gazdasági társaságoknak azonban a saját érdekükben is rendezniük kell a saját tőkéjüket, ugyanis a negatív saját tőke esetén egy hitelfelvételi kérelem is elutasításra kerülhet, saját tőke hiánya miatt is azonban egy pályázat is elutasításra kerülhet, vagy a pályázaton el sem indulhat, az elutasításra kerülhet. Közbeszerzési pályázatokon ugyancsak kizáró szempont lehet a saját tőke hiány.

Saját tőke hiány megszüntetésének lehetőségei

– a saját tőke hiányának megszüntetése pótbefizetéssel;

– a saját tőke hiányának megszüntetése jegyzett tőke és tőketartalék emelésével;

– a saját tőke hiányának megszüntetése tulajdonosi kölcsönből emelt saját tőkével;

– saját tőke hiány megszüntetése a jegyzett tőke leszállításával;

– a saját tőke hiány megszüntetése átalakulással, a társasági forma megváltoztatásával;

– jegyzet tőke-megfelelés egyesüléssel, beolvadással;

– a saját tőke hiány megszűntetése értékhelyesbítés által.

A következőkben egy jogesetet mutatunk be, melyből kiderül mi történik akkor, ha a saját tőke negatív.

A tőkeemelés cégjogi rendeltetésének meg nem felelő, végelszámolás lebonyolíthatóságát célzó adózói döntés egyéb jövedelmet eredményez, utána társasági adó fizetési kötelezettség áll fenn.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: A felperes saját tőkéje 2015-2017. években negatív volt. 2017. évben közzétett beszámolója szerint a felperes 168.050.000 Ft rövid lejáratú kötelezettséggel rendelkezett, kötelezettségei döntő hányadát váltókötelezettségek alkották 167.954.286 Ft értékben, a K. Kft, a D.Zrt., a D. Kft. (a továbbiakban: D.Kft.), a C. Kft, az É. Zrt jogosultak felé. A 2018. január 1 – 2018. július 31. közötti időszakra vonatkozó beszámoló szerint a jegyzett tőke összege a 2017. adóév végi 3.100.000 Ft összegről 2018. július 31. napjára 148.000.000 Ft összegre nőtt. A jegyzett tőke növekedésével párhuzamosan csökkent a kötelezettség állománya, az adóév végén már csak 25.000 Ft rövid lejáratú kötelezettség szerepelt a beszámolóban.

A felperes 2018. április 23. napján 83.000.000 Ft, 2018. május 24. napján 61.900.000 Ft összegben bocsátott ki törzsbetétet, melyeket a D. Kft. szerzett meg. A felperes a tőkeemelés teljesítéseként befolyt összegeket váltókötelezettség törlesztésére fordította akként, hogy a D. Kft. részére 2018. április 25. napján 83.000.000 Ft-ot, 2018. május 25. napján beérkezett összegből 13.000.000 Ft-ot utalt vissza, míg 21.780.000 Ft-ot az A. Kft., 26.278.125 Ft-ot a D. Zrt. részére teljesített. A felperesnél a saját tőke összege a 2018. évi tőkeemelésekkel sem érte el a törvényi minimumot.

2018. évben a felperes tulajdonosi szerkezete átalakult. A felperes korábbi tulajdonosai (K. Kft., V. Kft.) mellett 2018. évtől az É. Zrt., és a D.Kft. is tulajdonosa volt. S.T. a felperes ügyvezetője volt a végelszámolási eljárás megindításáig, azt követően annak végelszámolója lett, illetve az É. Zrt. vezérigazgatója is S.T. volt. A felperes, az É. Zrt. és a D.Kft. egymás kapcsolt vállalkozási voltak. A D.Kft. a felperesben minősített többségi befolyással bírt.

A felperes 2018. július 9. napján elhatározta végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnését, és 2018. augusztus 1. napjától végelszámolás alatt állt, melynek befejező időpontja 2018. november 30. napja volt. A felperes a végelszámolás időszakában nem végzett gazdasági tevékenységet, nem realizált árbevételt. A felperessel kapcsolatos adatváltozásokat a cégbíróság átvezette. A elsőfokú adóhatóság a felperesnél végelszámolás miatti tevékenységet lezáró adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként társasági adó adónemben a felperes terhére 6.507.000 Ft teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, jogkövetkezményként 1.627.000 Ft adóbírságot szabott ki és 81.000 Ft késedelmi pótlékot írt elő, valamint megállapította, hogy az adózás előtti eredményét 144.900.000 Ft-tal, társasági adóalapját 72.598.000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegeshez képest.

Alperes helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát.

Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes jegyzett tőkéje már 2015-2017. években is negatív volt, a tárgyévi és megelőző évi tevékenysége veszteséges volt. A tőkeemelés S.T. nyilatkozata szerint a Ptk. 3:189. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése miatt vált szükségessé, de nem jelölte meg a tőkeemelés céljaként a vállalkozás további működtetését, az erre a kérdésre adott válaszában szintén csak a Ptk. 3:189. § (2) bekezdésére hivatkozott. A D.Kft-nél folytatott kapcsolódó vizsgálat során A.A. ügyvezető a tőkeemelés céljaként a Ptk. 3:189. § (2) bekezdését jelölte meg, valamint előadta, hogy a végelszámolási eljárás megindításával a Ptk. 3:48. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogukat gyakorolták.

Az adóhatóság álláspontja szerint a számviteli műveletek indoka az volt, hogy a felperes tartozásai olyan módon kerüljenek kiegyenlítésre, amely nem jár adójogi vonzattal, és ezért a végelszámolással történő megszűnés törvényi feltételeit megteremtse. A tőkeemelés célja és rendeltetése egy működő cég további gazdaságos tevékenysége anyagi hátterének megteremtése, mely feltételezi, hogy a cég a jövőben is folytatni kívánja működését. A felperes taggyűlése azonban már a tőkeemelés elhatározásának időpontjában tisztában volt azzal, hogy a társaság a továbbiakban nem fog működni. A megszüntetés módjaként a végelszámolást választotta annak ellenére, hogy a társaság vagyonnal nem rendelkezett, ellenben jelentős nagyságú tartozása állt fenn kapcsolt vállalkozásaival, illetve tagjaival szemben. A tőke megemelése a felperes gazdasági tevékenységével nem állt összefüggésben, a felperes ekkor tevékenységet már nem végzett, ezért a tőkeemelés indoka nem magyarázható. A felperes az eljárás során nem igazolta, hogy lépéseket tett volna a tevékenység folytatása érdekében, és nem bocsátott a revízió rendelkezésére azt alátámasztó dokumentumokat sem, hogy esetleges lépéseket tett volna ezen cél elérése érdekében.

A végrehajtott tőkeemelések célja a Ptk. 3:189. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése volt a végelszámoló és a többségi tulajdonos ügyvezetőjének nyilatkozata szerint, ez az indok az ellenőrzés során azonban nem nyert igazolást. A számviteli műveletekről való döntéshozatalt követően rövid időn belül a megszűnésről, végelszámolásról döntött, a tőkeemelés azonban a gazdasági tevékenységével nem állt összefüggésben. A változásbejegyzési eljárás során a cégbíróság nem vizsgálja adójogi szempontból az ügylet valódi tartalmát.

Az elsőfokú ítélet: az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint jogkérdésben, méghozzá abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes megalapozottan állapította-e meg, hogy a felperesi tőkeemelésnek a célja az adójogszabályok megkerülése volt valós gazdasági cél nélkül, azaz a cégbíróság által elfogadott tőkeemelés eltérő minősítésére van-e lehetőség. Kifejtette, hogy az adóhatóság más ügyben folytatott gyakorlata a jogvita elbírálására nem hat ki. Leszögezte, hogy adójogi tárgyú jogvitáról van szó, így az egyéb jogági szabályok másodlagosak. Ezért a felperes által hivatkozott Ptk.-beli szabályok az adójogi minősítést nem befolyásolják. A rendeltetésszerű joggyakorlást kizárólag adójogi szempontból kell értékelnie az adóhatóságnak, a felek magatartását vizsgálva azt kell bizonyítania, hogy az ügylet a gazdasági észszerűség alapján nem magyarázható, az adóelőnyön kívül a felek egyikénél sem mutatható ki gazdasági előny. Amennyiben egy ügylet célja bizonyítottan az adójogszabályok megkerülése és az ügyletnek nincs gazdasági indítéka, akkor az adóhatóságnak joga a szerződés átminősítése, mely nem sérti a szerződéses szabadságot, sem más alapjogot.

A Kúria döntése és jogi indokai:

Eszerint a gazdasági társaságok saját döntésén alapuló jogutód nélküli megszűnésére vagy végelszámolással kerül sor, amikor a fizetőképes gazdálkodó szervezet ki tudja elégíteni hitelezőit, vagy felszámolással, abban az esetben, ha a gazdasági társaság fizetésképtelen, és a hitelezők csak törvényben meghatározott mértékben, módon nyerhetnek kielégítést. A végelszámolás folytán történő megszűnés a volt tagok, vezető tisztségviselők újabb gazdasági tevékenységét, személyes felelősségét nem érinti, míg felszámolás esetén speciális korlátozó-, és helytállási szabályok érvényesülhetnek.

Felperes a végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnés esetét választotta, melynek érdekében a D.Kft. javára történő üzletrész értékesítéssel járó tőkeemeléssel kívánta megteremteni a hitelezők kielégítésének fedezetét. Végelszámolás, azaz a gazdasági tevékenység megszüntetése érdekében a Ptk. szabályai alapján nem kerülhet sor tőkeemelésre, ugyanakkor a Ctv. jogszerű lehetőséget biztosít arra, hogy a gazdálkodók a végelszámolási eljárás kereti között állapodjanak meg a hitelezőkkel a kötelezettségek elengedéséről, a tartozásnak a vagyonfelosztási tervben ily módon való megjelenítéséről: a Ctv. 112.§ (5) bekezdése szerint a végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása áll fenn, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek.

Amennyiben azonban a végelszámolás során a hitelezői igényeket nem a tartozások visszafizetésével rendezik, hanem a hitelezők engedik el a vagyonfelosztási javaslatban, úgy azokat a Számv. tv. 77.§ (2) bekezdés d) és (3) bekezdés m) pontjainak megfelelően egyéb bevételként kell kimutatni: 77.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – belföldi vagy külföldi gazdálkodótól, illetve természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott támogatás, juttatás összegét, a (3) bekezdés m) pontja alapján a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, a (2) bekezdés d) pontja alá nem tartozó, illetve nem fejlesztési célra kapott támogatás, véglegesen átvett pénzeszközök összegét. Míg azonban, mint láttuk, a Ptk. céljával egyező tőkeemelés esetén a gazdasági társaságnak nincs tao fizetési kötelezettsége, a hitelezői követelés elengedése esetén keletkező egyéb jövedelem után a Tao tv. 5.§ (1) és 6.§ (1)-(2) bekezdések alapján fennáll az adózási kötelezettség.

A felperes saját tőkéje 2015-2017. években negatív volt, így nem csak a Ptk. alapján, de már a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 143.§ (2) és (3) bekezdései szerint is intézkedni kellett volna annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység jövőbeni növelése, de legalábbis szinten tartása megvalósulhasson.

A rendezésre csak a 2018. évben, már a Ptk. hatálya alatt került sor, de a tőkeemelés célja a végelszámoló, továbbá A.A. ügyvezető nyilatkozata és valamennyi bizonyíték, körülmény értékelése alapján nem a tőkeemelés céljának megvalósulása, a gazdasági tevékenység jövőbeli folytatása érdekében, hanem a végelszámolás útján történő megszűnéshez kapcsolódóan, hitelezővédelmi okból. Ennek az oknak a figyelembevételére azonban a Ptk. szabályai nem engednek lehetőséget. Ebben az esetben ugyanis a tőke bevonására a társaság jogutód nélküli megszűnése érdekében kerül sor, míg az intézmény valódi, Ptk. által engedett célja éppen a társaság további működésének biztosítása: a két cél kizárja egymást.

Mindezek alapján annak vizsgálata szükséges, hogy a felperesi tőkeemelés következtében megállapítható-e adójogi szempontból a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sérelme. Ennek első lépése a felperesi döntés adójogi szempontból valós tartalmának meghatározása.

A Kúria megállapította, hogy a 2018. április és májusi tőkeemelés célja nem a gazdasági tevékenységének újraindítása, hanem a végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnés előidézése volt. Továbbá nincs hatással a tőkeemelés cégbírósági bejegyzése sem az ügylet adójogilag értékelendő valódi céljára.

Az Art. 1.§-ában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye általános jogelv. Sérelme több a jogsértés konkrét megállapíthatóságánál, felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul. Adózó jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta. A Kúria a kifejtett indokok alapján a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.221/2020/6.)

The post Saját tőke hiány megszüntetésének lehetőségei appeared first on Adó Online.