Releváns jogszabály:

– 2000. évi C. törvény a számvitelről

Ha a könyv szerinti érték és a piaci érték összehasonlításának eredménye az, hogy az adott eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint amennyi a vállalkozás könyveiben szerepel, akkor eredménynövelő tétel elszámolására – az óvatosság elvéből adódóan – nincs lehetőség. Ennek az a magyarázata, hogy az eredmény realizálása még bizonytalan.

A valós és megbízható összkép bemutatásának érdekében a számvitel azonban lehetőségként megengedi, hogy egyes eszközök könyv szerinti értéknél magasabb piaci értékét a vállalkozás értékhelyesbítésként a könyveiben kimutathassa. Ezen eszközök köre a következő:

– vagyoni értékű jogok, szellemi termékek;

– tárgyi eszközök;

– tartós részesedések.

Az értékhelyesbítést minden esetben a saját tőkével, azon belül az értékhelyesbítés értékelési tartalékával szemben kell elszámolni.

Tekintettel arra, hogy az értékhelyesbítés szabályainak alkalmazása csak lehetőség a törvényben és nem kötelező, a vállalkozásnak a számviteli politikájában kell rögzítenie egyrészt, hogy kívánja-e alkalmazni az értékhelyesbítést, másrészt, hogy e tekintetben mit állapít meg tartós és jelentős küszöbnek (hiszen itt is csak a tartós és jelentős – a piaci ár és a könyv szerinti érték közötti – különbözet esetén van szükség elszámolásra), harmadrészt, hogy a törvény által megengedett eszközcsoportokon belül milyen alcsoportokra, vagy akár milyen konkrét egyedi eszközökre kívánja a vállalkozás az értékhelyesbítés szabályait alkalmazni.

Amennyiben a vállalkozás egy adott eszközcsoportra, vagy akár egy konkrét eszközre alkalmazza az értékhelyesbítés szabályait, akkor ezt minden évben következetesen végre kell hajtania. Ennek megfelelően a szóban forgó eszköz, eszközcsoport piaci értékét minden évben meg kell határozni, és a korábban elszámolt értékhelyesbítés összegét úgy módosítani (akár további értékhelyesbítés lekönyvelésével, akár a korábban könyvelt értékhelyesbítések egy részének, vagy egészének visszavezetésével), hogy a végső mérlegérték az adott eszköz mérlegkészítéskori piaci értékét mutassa.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) számviteli törvényben az értékhelyesbítésre vonatkozó lehetőséget az 57. § (3) bekezdése tartalmazza. Ennek értelmében, ha az immateriális javak, tárgyi eszközök, a befektetetett eszközök között kimutatott tulajdoni részesedések piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket, akkor az adott eszköz – a vállalkozás számviteli politikájában rögzített választásának megfelelően – piaci értéken is kimutatható. Ez esetben a bekerülési érték, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.

Ha a vállalkozás egyes eszközei tekintetében él az értékhelyesbítés lehetőségével, akkor a lezárandó üzleti évet követő években is kötelező az adott eszközt piaci értéken értékelnie, és az elszámolt értékhelyesbítést az újonnan megállapított piaci értéknek megfelelően növelni (az eredeti elszámolással azonos könyvelési tétellel), vagy csökkenteni (az eredeti elszámolással fordított könyvelési tétellel) kell az 58. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

A hivatkozott jogszabályhely azt tartalmazza, hogy amennyiben az egyedi eszközönként meghatározott értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző üzleti év mérlegfordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegétől, akkor a leltárral alátámasztott különbözet

a) növeli az értékhelyesbítés összegét az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit;

b) csökkenti az értékhelyesbítés összegét az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző üzleti év mérlegfordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegéig.

Az Szvt. 58. § (6) bekezdése előírja, hogy a könyvekben az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani. A piaci értékelésbe bevont eszközök könyvekből történő kivezetésekor az egyedi eszközhöz kapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítést is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben [58. § (9) bekezdés].

Az Szvt. 59. § (2) bekezdése szerint a piaci értékű értékelési mód választása esetén az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Ha a könyvvizsgálat nem kötelező, akkor az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.

A mikrogazdálkodók az értékhelyesbítést nem alkalmazhatják.

Tárgyi eszközök

Tárgyi eszközök azok az (általában) anyagi, kézzelfogható eszközök, melyek több mint egy évig, vagyis tartósan működtethetők a vállalkozás érdekében (Szt. 24. §). E szempontból lényegtelen, hogy üzembe helyezték vagy használatba vették-e őket, vagy sem. A rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközök közül tárgyi eszközök a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, az ültetvény, az épület, az egyéb építmény, a műszaki berendezés, a gép, a jármű, az üzemi és üzleti felszerelés, az egyéb berendezés.

Tárgyi eszköznek minősülnek még az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, a tenyészállatok, a tárgyi eszközök beszerzésére adott (beruházási) előlegek és a beruházások is. Ebben a számlacsoportban kell kimutatni a tárgyi eszközök értékhelyesbítését is [Szt. 26. § (1) bek.].

A tárgyi eszközök értékhelyesbítéseként a tárgyi eszközök (kivéve a beruházásokat és a beruházásokra adott előlegeket) – könyv szerinti értéket meghaladó – piaci értéke és könyv szerinti értéke (a bekerülési értéknek a terv szerinti értékcsökkenés elszámolt összegével csökkentett értéke) közötti különbözet mutatható ki [Szt. 26. § (9) bek.].

Ingatlanok értékhelyesbítése

Az értékhelyesbítés a piaci érték és a könyv szerinti érték (nettó érték) különbözete abban az esetben, ha a piaci érték a nagyobb, és a vállalkozás az értékhelyesbítés használatát választja. A tárgyi eszközök a beruházások kivételével piaci értéken is kimutathatók a mérlegben [Szt. 57. § (3) bek.]. A 127. Ingatlanok értékhelyesbítése számlán azonban csak az ingatlanok értékhelyesbítésének az összege jelenik meg. A 12. Ingatlanok főkönyvi számlák és a 127. Ingatlanok értékhelyesbítése főkönyvi számla egyenlegeinek összevont összege mutatja a tárgyév december 31-ei állapotnak megfelelően az ingatlanok piaci értékét.

Amennyiben az ingatlanok piaci értéke jelentősen meghaladja a visszaírás utáni, a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket, ezen eszköz a piaci értéken is felvehető a könyvekbe. Ez esetben a nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként kell kimutatni.

Az értékhelyesbítési tudnivalók leírását lásd még a 117. Immateriális javak értékhelyesbítése című számlánál.

A mikrogazdálkodói beszámolót készítőknél értékhelyesbítés és értékhelyesbítés értékelési tartaléka nem mutatható ki [a mikrogazdálkodói egyszerűsített beszámolóról szóló 398/ 2012. (XII.20.) Korm. rendelet, azaz Kr. 11. § (1) bek.].

Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése

Amennyiben a műszaki berendezések, gépek, járművek piaci értéke jelentősen meghaladja a visszaírás utáni, a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket, ezen eszközök a piaci értéken is felvehetők a könyvekbe. Ez esetben a nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.

A számla a termelésben közvetlenül részt vevő műszaki berendezések, gépek, járművek piaci értékének és a könyv szerinti értékének különbözetét mutatja akkor, ha a piaci érték a nagyobb, és ha a vállalkozás az értékhelyesbítés használatát választja.

A tárgyi eszközök a beruházások kivételével piaci értéken is kimutathatók a mérlegben [Szt. 57. § (3) bek.]. A 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése számlán azonban csak a műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítésének az összege jelenik meg. A 13. Műszaki berendezések, gépek, járművek számlacsoport 131., 132. főkönyvi számláinak, a 138., 139. értékcsökkenés számláknak és a 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése főkönyvi számla egyenlegeinek összevont összege mutatja a tárgyév december 31-i állapotnak megfelelően a műszaki berendezések, gépek, járművek piaci értékét.

Saját tőke

Szabadon felhasználható olyan saját forrás, amelyet a tulajdonos vagy tulajdonosok a vállalkozásoknak véglegesen átadtak, vagy az adózott eredményből a vállalkozásnál hagytak. A saját tőke részeként kell kimutatni az értékhelyesbítés értékelési tartalékát és a valós értékelés értékelési tartalékát is [Szt. 35. § (1) bek.].

A saját tőke a befektetett eszközök és a forgóeszközök tartós forrása. A saját tőke összetevői:

– jegyzett tőke (a jegyzett tőkéből le kell vonni a jegyzett, de még be nem fizetett tőkét, és a különbözet a saját tőke része!),

– tőketartalék,

– eredménytartalék,

– a lekötött tartalék,

– az értékelési tartalék (az értékhelyesbítés és a valós értékelés értékelési tartaléka),

– tárgyév adózott eredménye. [Szt. 35. § (2) bek.]

A mérlegelemzésnél a saját tőke fontos mutató, mert a kötelezettségek fedezetére biztosítékot jelent részben vagy egészben, a cég hitelképességére vonatkozó információt hordoz, az alakulása befolyásolja a jövedelmezőség megítélését.

A saját tőke elemei között a visszavásárolt tulajdonosi részesedést (saját részvény, saját üzletrész) névértéken külön tájékoztató adatként kell kimutatni az éves beszámoló mérlegében.

Értékelési tartalék

Értékelési tartalék keletkezhet a valós értékű értékelés és az értékhelyesbítés miatt. Emiatt az Értékelési tartalékon belül elkülönítetten kell kimutatni az értékhelyesbítések összegét, valamint a valós értékelés miatt a saját tőkével szemben elszámolt értékelési különbözetek összegét. A főkönyvi számla tehát tovább bontandó a 4171. Értékhelyesbítés értékelési tartaléka és a 4172. Valós értékelés értékelési tartaléka főkönyvi alszámlákra [Szt. 39. § (1) bek.].

Értékhelyesbítés értékelési tartaléka

Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka az értékhelyesbítések összege. Az egyes eszközök értékhelyesbítései a mérleg eszközoldalán jelennek meg, ezeknek a forrása az értékhelyesbítés értékelési tartaléka, amely a mérleg forrásoldalán szerepel. Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka és az értékhelyesbítés csak egymással szemben és ugyanazzal az összeggel változhat.

Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka terhére a saját tőke egyéb részeit nem lehet kiegészíteni, és abból kötelezettség sem teljesíthető [Szt. 39. § (1) bek.].

Mikrogazdálkodó az értékhelyesbítés értékelési tartalékát nem mutathatja ki, mert nem hajthat végre értékhelyesbítést [Kr. 11. § (1) bek.].

Analitika

A beruházások kivételével – a vállalkozás döntése alapján – valamennyi tárgyi eszközre értékhelyesbítést lehet elszámolni. Amennyiben a vállalkozás az értékhelyesbítés elszámolása mellett dönt, az értékhelyesbítésbe bevont tárgyi eszközökről már nem vezethet csoportos analitikus nyilvántartást, hanem kizárólag csak egyedit. A Szt. szerint ugyanis az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítve kell nyilvántartani.

Az értékhelyesbítésről vagy teljesen új analitikát lehet készíteni, vagy a már meglevő egyedi nyilvántartást lehet újabb adatokkal kiegészíteni. Amennyiben a vállalkozás a meglevő analitika kiegészítéséről dönt, a következő kiegészítő adatokat kell vezetnie az értékhelyesbítés alátámasztására:

– az értékhelyesbítéssel érintett tárgyi eszköz nyilvántartási értéke (bruttó érték – értékcsökkenés),

– az értékhelyesbítéssel érintett tárgyi eszköz piaci értéke,

– az értékhelyesbítés összege,

– az értékhelyesbítés változása (az előző évi értékhelyesbítés összegéhez viszonyítva).