Releváns jogszabályok:

– 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
– 2019. évi CXXII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről

A betegszabadság a munkajogi szabályozás része, míg a táppénz társadalombiztosítási ellátásnak minősül. Mindkét juttatás a keresőképtelenség idejére jár, azonban eltérő feltételekkel és annak költségeit is eltérő mértékben viseli a munkáltató. A betegszabadságot a munkáltató biztosítja és fizeti a munkavállaló részére, míg a táppénz esetében a jövedelempótlás nagyobb részét a társadalombiztosítás fedezi. Mivel a két ellátás különböző jogszabályok alapján illeti meg a munkavállalókat, a munkáltatók számára kiemelten fontos a pontos megkülönböztetés, elsősorban finanszírozási kérdések tekintetében.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 44. §-a szerint keresőképtelennek minősül az, aki egészségi állapota vagy jogszabályban meghatározott egyéb okok miatt nem tudja ellátni munkáját. Ez nem csupán saját betegsége esetén áll fenn, hanem például várandósság, szülés, gyermekápolás, kórházi ellátás, közegészségügyi intézkedés vagy bizonyos méltányossági alapon biztosított távollét esetén is. A keresőképtelenség jogszerű elismeréséhez minden esetben megfelelő orvosi igazolás szükséges.

Betegszabadság

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 126. §-a alapján évente 15 nap betegszabadság illeti meg a munkavállalókat. Nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset, foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára.

A betegszabadság jogilag nem tekintendő pihenőidőnek, az a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre tekintettel illeti meg a munkavállalót, azonban költségeit a munkáltató viseli. Az Mt. 146. § (3) bekezdése szerint a betegszabadság tartamára a munkavállalót távolléti díja 70%-a illeti meg.

Betegszabadság arányosítása

Betegszabadság kiadása esetében a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezéseket szükséges alkalmazni, tehát a munkaidő-beosztás szerinti napokra szükséges kiadni és nyilvántartani. Évközben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult, függetlenül attól, hogy az előző munkahelyén mennyi napot vett igénybe, ugyanis az nem csökkenti az új munkahelyen járó keretet. Az Mt. 121. §-a szerint a betegszabadság tekintetében is a fél napot érő töredéknap egész munkanapnak számít. Így például, ha a munkaviszony 2025. július 1-jén kezdődik, akkor a munkavállalónak 15*(183 / 365) = 7,52, azaz kerekítve nyolc munkanap betegszabadsága van az évből hátra lévő időre.

A pontos nyilvántartás vezetése kiemelten fontos annak érdekében, hogy a munkavállalók jogosultságai és a munkáltatói kötelezettségek megfelelően teljesüljenek.

Táppénz

Táppénz ellátást a keresőképtelenség időszakára lehet igényelni, miután a betegszabadság napjai elfogynak. Az Ebtv. 43. §-a alapján táppénzre az a munkavállaló jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényben (a továbbiakban: Tbj.) meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

A táppénz költségei megoszlanak: a munkáltató a munkavállaló táppénzének egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg, kétharmadát az állam fedezi [Tbj. 25. § (5) bekezdés].

Táppénz a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, a keresőképtelenség tartamára jár a folyamatos biztosítási időszak alatt jogviszonyban töltött napoknak megfelelő számú napra, de legfeljebb egy éven át. A táppénz napjainak mértéke gyermekgondozás esetében a jogszabályban meghatározottak alapján eltérően alakul, függően például a gyermek életkorától és attól, hogy otthon vagy kórházban történetik-e az ápolás [Ebtv. 46. §].

Az Ebtv. 48. § alapján a táppénz mértéke:

legalább 730 nap folyamatos biztosításban töltött idő esetén a táppénz alapjának 60%-a,
730 napnál kevesebb biztosításban töltött idő esetén a táppénz alapjának 50%-a,
kórházi vagy egyéb fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ápolás esetén a táppénz alap 50%-a lesz, a biztosítási időtől függetlenül,

azzal, hogy a táppénz naptári napi összegének maximumát nem haladhatja meg.

A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad részét, ezért 2025-ben a 290.800- Ft-os minimálbér alapulvételével a táppénz napi összege nem haladhatja meg a 19.386,67 Ft-ot.

Munkáltatói teendők és gyakorlati megoldások

A betegszabadság és táppénz pontos nyilvántartása elengedhetetlen. Az orvosi igazolások és táppénzigénylő lapok kezelése során különbséget kell tenni aközött, hogy a munkáltató TB kifizetőhely-e vagy sem. A Tbj. 2. melléklete részletezi a táppénz-hozzájárulás és a társadalombiztosítási ellátás elszámolását.

A szabályok egyértelmű ismertetése a dolgozókkal hozzájárulhat a félreértések elkerüléséhez és a megfelelő eljárásrend kialakításához. Bizonyos esetekben, amikor a munkavállaló egészségi állapota és a munkakör jellege lehetővé teszi, a munkavállaló kérésére a munkáltató mérlegelheti a rugalmas munkavégzési lehetőségek, például a home office lehetőségének felajánlását, figyelembe véve a munkavállaló jóllétét és a munkavégzés hatékonyságát. Fontos azonban tisztázni, hogy a keresőképtelen munkavállaló munkavégzésre nem kötelezhető, keresőképtelensége miatt a munkavállalót semmiféle hátrány nem érheti.

Összességében tehát a betegszabadság és táppénz kezelése nem csupán jogi és adminisztratív kérdés, hanem a munkáltatók számára pénzügyi kihívás is. A megfelelő nyilvántartás, a munkavállalókkal való folyamatos kommunikáció, valamint a beteg munkavállalók pótlásának megfelelő megszervezése hozzájárulnak a vállalat hatékony működéséhez, miközben biztosítják a dolgozók jogainak érvényesülését is.