Releváns jogszabály:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

A társasági adót illetően a külföldi vállalkozó fogalma azon külföldi személyeket, illetve az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségűeket foglalja magában, amelyek magyarországi telephelyen végeznek vállalkozási tevékenységet. Függetlenül attól, hogy egy adott külföldi illetőségű személy belföldön letelepedett-e, vagy a belföldi letelepedésre milyen formát választott, a társaságiadó-kötelezettség megállapítása során azt kell vizsgálni, hogy keletkezik-e belföldön telephelye, hiszen a belföldi telephellyel rendelkező adózók vonhatók be a magyar társasági adó törvény hatálya alá.

A Tao tv. 1. § (4) bekezdése alapján a nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a tao-törvénytől eltérő előírást tartalmaz. Ezen alapelvből adódóan, egy külföldi illetőségű vállalkozást Magyarországon akkor terhelheti adókötelezettség, ha a vállalkozásnak az illetősége szerinti állam és Magyarország között megkötött, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény rendelkezései alapján telephelye keletkezik belföldön. Abban az esetben, ha a vállalkozás olyan államban bír illetőséggel, amellyel Magyarország nem kötött egyezményt, úgy a Tao tv. 4. § 33. pontjában meghatározott telephely fogalma irányadó.

A Magyarország által megkötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alapjául jellemzően az OECD Modellegyezmény a jövedelem és vagyon adóztatásáról (a továbbiakban: Modellegyezmény) szolgál. A Modellegyezmény 5. cikke értelmében kétféle „típusú” telephelyről beszélhetünk:

– az „állandó bázis”, illetve

– az ún. „függő ügynök”

típusú telephelyről.

„Állandó bázis” alatt azt az esetet értjük, amikor egy vállalkozás egy állandó üzleti helyen keresztül folytat – részben vagy egészben – vállalkozási tevékenységet. E definíciónak három fontos aspektusa emelhető ki:

– Szükséges egy helyszín, amely a vállalkozás rendelkezésére áll. Ez jelenthet valamely helyiséget (vagy annak egy részét), létesítményt, berendezést, de akár egy bizonyos nagyságú területet is. A használat jogcíme irreleváns, tehát nem kell, hogy a vállalkozás tulajdonában álljon.

– A helyszín viszonylagos állandósága, tartóssága is feltétel, ugyanakkor ennek megítélésekor nem elsődlegesen a használat időtartama a releváns – így akár rövid ideig végzett tevékenység is keletkeztethet telephelyet. Az állandóság azt feltételezi, hogy a tevékenység nem csupán átmeneti jellegű az adott helyen.

– Vállalkozási tevékenységet kell végezni az adott helyszínen, e megállapítás általánosságban azt feltételezi, hogy a vállalkozás általános céljába, profiljába tartozó, ahhoz kapcsolódó tevékenységeket folytatnak az adott üzleti helyen.

Vannak ugyanakkor olyan tevékenységek, amelyek a fentiektől eltérően akkor sem keletkeztetnek telephelyet, ha azokat állandó üzleti helyen végzi a vállalkozás. Ezek jellemzően előkészítő, kisegítő jellegű tevékenységek, amelyekről a Modellegyezmény taxatív felsorolást ad. Az előkészítő, kisegítő jelleg értelmezésekor azt kell vizsgálni, hogy az állandó üzleti helyen végzett tevékenység önmagában a teljes vállalkozás tevékenységének alapvető és jelentős részét képezi-e vagy sem.

A „függő ügynök” típusú telephelyről akkor beszélhetünk, amikor a vállalkozás nevében egy – szerződéskötésre jogosult – személy egy másik államban jár el. Ilyen esetben önmagában a függő ügynök eljárása is telephelyet eredményez, függetlenül attól, hogy a vállalkozásnak az előzőek alapján nem lenne telephelye a másik államban. A függő ügynök tevékenysége akkor is keletkeztethet telephelyet, ha az ügynök a képviselt vállalkozást elkötelező szerződés létrejöttét eredményező tevékenységet lát el.

A telephely keletkezése tekintetében nincsenek lényeges eltérések az egyezményes és a nem egyezményes államokra irányadó szabályozás között, hiszen a Tao tv. 4. § 33. pontja szerinti fogalom nagyban követi a Modellegyezmény rendelkezéseit. Kivételt képez az építési, szerelési tevékenység végzésére tekintettel keletkező telephely, a Tao tv. értelmében ugyanis a nem egyezményes államok esetén 3 havi időtartam után e tevékenységek telephelyet keletkeztetnek. A Magyarország által kötött egyezmények azonban kivétel nélkül ennél hosszabb időtartamot – rendszerint legalább 12 hónapot – írnak elő a telephely fennállásához.

A telephely definíciója 2021. január 1-jei hatállyal módosult a Tao tv. 4. § 33. pontjában. Kiegészült a szabályozás azzal, hogy bizonyos szolgáltatásokra tekintettel is keletkezhet belföldön telephely, így a külföldi személynél munkavállalóként foglalkoztatott vagy ugyanezen tevékenységet más jogviszonyban ellátó természetes személyen keresztül történő szolgáltatásnyújtás telephelynek minősül, feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása egybefüggően vagy megszakításokkal bármely 12 hónapos időszakban meghaladja a 183 napot, azzal, hogy az összefüggő és a kapcsolódó szolgáltatásokat együttesen kell figyelembe venni. Ilyen jellegű rendelkezést egyébként tartalmaz néhány Magyarország által megkötött egyezmény is, így például a Szlovákiával kötött nemzetközi szerződés is.

További módosítás, hogy 2021-től a külföldi személyt minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha a tevékenysége megfelel az adóügyi illetősége szerinti állam és Magyarország által a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződés telephelyfogalmának.

Tao tv. 4. § 33. telephely:

a)  olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt,

b) az építkezés vagy az összeszerelő tevékenység (a továbbiakban együtt: építkezés) helye – ideértve az ezen tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet is – abban az esetben, ha időtartama (folyamatosan vagy megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló szerződésen alapulnak, vagy különböző személyek adták a megrendeléseket; a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képező építkezések egy építkezési területnek minősülnek,

c) a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni belföldön lévő természeti erőforrás közvetlen hasznosítása esetén,

d)  a külföldi személyt (kivéve az olyan jogi személyiséggel rendelkező, EGT államban alapított ingatlanbefektetési alapot, nyugdíjalapot, amely az alapítása szerinti államban nem alanya a társasági adónak megfelelő nyereségadónak, vagy amely az alapítása szerinti államban alanya a társasági adónak megfelelő nyereségadónak, de adókötelezettség nem terheli) telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása (a továbbiakban együtt: ingatlan hasznosítása), továbbá ingatlan értékesítése esetén,

e)  a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni – kivéve, ha csak a g) pontban említett tevékenységet végzi – azon tevékenységek esetében, amelyeket más személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön – és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében,

f)  telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni az előző rendelkezések korlátozása nélkül a külföldi személyt, ha nevében más személy – a viszontbiztosítás és a g) pontban foglaltak kivételével – belföldön felmerülő kockázatokra köt biztosítást,

h)  a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha fióktelep útján végez vállalkozási tevékenységet,

i) a külföldi személynél munkavállalóként foglalkoztatott vagy ugyanezen tevékenységet más jogviszonyban ellátó természetes személyen keresztül történő szolgáltatásnyújtás, feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása egybefüggően vagy megszakításokkal bármely tizenkét hónapos időszakban meghaladja a 183 napot, azzal, hogy az összefüggő és a kapcsolódó szolgáltatásokat együttesen kell figyelembe venni,

j)  a külföldi személyt minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha a tevékenysége megfelel az adóügyi illetősége szerinti állam és Magyarország által a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, nemzetközi szerződés telephely fogalmának;

g) nem minősül telephelynek:

1. a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,

2.  a külföldi személy árujának, illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, más személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,

Példa:

Egy külföldi társaság, amelynek adóügyi illetősége szerinti állammal Magyarország nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. A külföldi társaság több éve nyújt szolgáltatást magyar megbízói részére, viszont 2021-ig nem keletkezett a külföldi társaságnak Magyarországon telephelye. A kérdés az volt, hogy a megváltozott rendelkezések tekintetében, amennyiben a külföldi társaságnak telepehelye keletkezik Magyarországon az általa foglalkoztatott munkavállalók szolgáltatásnyújtási tevékenysége alapján, s a szolgáltatásnyújtás várhatóan 2021-ben eléri a 183 napot akkor honnan kell számítani a 12 hónapos időintervallumot.

A Tao tv. 4. § 33. pont i) alpont értelmében a külföldi személynél munkavállalóként foglalkoztatott vagy ugyanezen tevékenységet más jogviszonyban ellátó természetes személyen keresztül történő szolgáltatásnyújtás telephelynek minősül, feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása egybefüggően vagy megszakításokkal bármely tizenkét hónapos időszakban meghaladja a 183 napot, azzal, hogy az összefüggő és a kapcsolódó szolgáltatásokat együttesen kell figyelembe venni.

Az ún. „nem egyezményes” államban illetőséggel bíró adózónak telephelye keletkezhet Magyarországon abban az esetben, ha tevékenysége megfelel a Tao tv. előírásának. A telephely fennállásának megítélése szempontjából nem értékelhetők olyan tények, amelyek az új szabály hatálybalépését megelőzően, azaz 2021. január 1-je előtt történtek.

Kizárólag a hatálybalépést követően megvalósult tényállási elemekre tekintettel állhat fenn a magyarországi telephely. Ebből az következik, hogy a kérdéses külföldi adózó esetében legkorábban 2021. július 3-án (a 2021. január 1-jétől számított 183. napon) jelenthető ki tényként, hogy magyarországi telephelye keletkezett, előbb nem.

The post Társasági adó: telephely meghatározása appeared first on Adó Online.