Releváns jogszabályok:

– 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről

– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezik az adómegállapításhoz való jog elévüléséről.

Az Art 202. § szerint:

(1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog – ha törvény másként nem rendelkezik – annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt.

(2) Ha bíróság az adómegállapításhoz való jog elévülési idején túl az adózó adókötelezettségét érintő jogerős döntést hoz, az adózó az adókötelezettsége rendezése érdekében a már elévült adómegállapítási időszak tekintetében is jogosult önellenőrzés benyújtására. Az önellenőrzéssel érintett kötelezettség ellenőrzésére az adóhatóság az önellenőrzés beérkezésétől számított egy éven belül jogosult. Ha a bíróság ítéletével érintett adómegállapítási időszak már ellenőrzéssel lezárt, az adókötelezettséget az adóhatóság az adózó kérelmére ismételt ellenőrzés keretében rendezi.

Az adó megállapításához való jog főszabályként annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

A rendelkezés megteremti az önellenőrzés lehetőségét abban az esetben, amikor az elévülés okán ugyan már nem lenne rá mód, de bíróság az adózó adókötelezettségét érintő jogerős döntést hoz, elévülési időn túl. Abban az esetben, ha a bírói döntés ellenőrzéssel lezárt időszakot teremt, az adóhatóság az adózó kérelmére a helyzetet ismételt ellenőrzés keretében rendezi.

Az elévülés a kezdő időponthoz képest 5 év elteltével következik be, tehát pl. 2023. évre vonatkozó adó tekintetében (amelyről bevallást 2024. február 25-éig kell benyújtani) az elévülés 2024. december 31-én kezdődik és 5 év elteltével ugyanazon a napon, tehát 2029. december 31-én fejeződik majd be. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság legkésőbb 2029. december 31-én tehet megállapítást a 203. évi adóval kapcsolatban.

Az Art. 203. § szerint

(1) Az adómegállapításhoz való jog elévülése hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás vagy az adatbejelentés késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetve a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra.

(2) Az önellenőrzés bevallása – ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik – az adómegállapításhoz való jog elévülését megszakítja.

(3)  Ha az adózó az adóhatóság határozata ellen közigazgatási pert indított, a keresetindítási jog megnyílásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.

(7) Az adó megállapításához való jog elévülése egy alkalommal tizenkettő hónappal meghosszabbodik, ha

a) a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében,

b) a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter felügyeleti intézkedés keretében, vagy

c) az adóhatósági határozat ellen indított közigazgatási perben a bíróság

új eljárás lefolytatását rendeli el.

(8) Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat kézbesítése tekintetében helyt ad a kézbesítési kifogásnak, nyugszik az adómegállapításhoz való jog elévülése a határozat kézbesítettnek minősülésétől a kézbesítési kifogásnak helyt adó végzés véglegessé válásáig.

(9) Ha hagyatéki eljárás lefolytatására kerül sor, az adó megállapításához és a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévülése az adózó halálának napjától a hagyatéki eljárást lezáró döntés véglegessé válásának időpontjáig nyugszik.

Az adó megállapításához, a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévülését főszabályként nem befolyásolja az a körülmény, ha az adózó késedelmesen teljesíti bevallási kötelezettségét vagy bevallási kötelezettségét pótlólag teljesíti. Az elévülés azonban 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adó-megállapításhoz, illetve a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint 6 hónap van hátra. Az elévülés ebben az esetben az eredeti elévülési időpontot követő 6. hónap utolsó napját követő napon következik be.

Az Art. tehát továbbra is különös szabályt tartalmaz arra az esetre, ha az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra, mivel előfordult, hogy az adózók egy része – meg kívánva akadályozni az ellenőrzés lefolytathatóságát – olyan módon próbált jogosulatlan adóelőnyhöz jutni, hogy az adó megállapításához való jog elévülése napját megelőző napokban nyújtott be nagy összegű támogatási igényt (negatív kötelezettséget) tartalmazó adóbevallást és kezdeményezte az összeg kiutalását. A törvény az elévülési idő meghosszabbításával lehetőséget adott az adóhatóságnak arra, hogy ezekben az esetekben a szükséges ellenőrzést lefolytathassa.

Az elévülés megszakítására és nyugvására vonatkozó rendelkezések nem változtak.

2019-től megtörtént a törvénymódosítással annak egyértelművé tétele, hogy a keresetindítási jog megnyílásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig nyugszik az adó megállapításához való jog elévülése.

Az adózó – az önadózás rendjéből következően – az elévülési időn belül – az önellenőrzési tilalom kivételével – bármikor végezhet önellenőrzést a korábban bevallott adói tekintetében. Miután az önellenőrzés a korábban bevallott adókötelezettségek lényeges módosulását is eredményezheti, nem indokolt elzárni az adóhatóságot attól, hogy az önellenőrzés helyességét – vagyis az eredetileg bevallott adókötelezettséget – ellenőrizhesse. Ezért az Art. úgy rendelkezik, hogy az adózó javára szóló önellenőrzés az elévülési időt megszakítja, tehát ilyenkor további 5 évig mód nyílik az eredeti adókötelezettség (és természetesen az önellenőrzés helyességének) a vizsgálatára.

Bűncselekménynek minősülő „adórövidítés” esetén indokolt, hogy az állam mindaddig érvényesíthesse az adómegállapításhoz való jogát, amíg az elkövető büntetőjogi úton is felelősségre vonható. Fontos, hogy ezt a szabályt csak akkor alkalmazhatja az adóhatóság, ha az elkövetőt a büntetőbíróság felelősségre vonta, és a terhére rótt elkövetési érték, illetve a felsorolt egyéb elkövetési magatartások következtében a büntethetőségére nyitva álló idő több mint az adómegállapítás általános, öt éves elévülési ideje.

(4) A bíróság által jogerősen megállapított

a) csalás (Btk. 373. §), költségvetési csalás (Btk. 396. §),

b) az 1978. évi IV. törvény szerint a 2005. szeptember 1-jéig hatályban volt társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése,

c) az 1978. évi IV. törvény szerint a 2011. december 31-ig hatályban volt jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás,

d) az 1978. évi IV. törvény szerint a 2013. június 30-ig hatályban volt költségvetési csalás, csalás, vagy

e) csődbűncselekmény (Btk. 404. §)

esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

Az adó megállapításához való jog elévülése a büntetőeljárás esetében a büntetőeljárás kezdő időpontjától annak jogerős befejezéséig nyugszik.

Az adó megállapításához való jog elévülése egy alkalommal tizenkettő hónappal meghosszabbodik, ha

a) a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében,

b) a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter felügyeleti intézkedés keretében, vagy

c) az adóhatósági határozat ellen indított közigazgatási perben a bíróság

új eljárás lefolytatását rendeli el.

Az Art. 204. § rendelkezik a végrehajtáshoz való jog korlátozása vagy megszüntetéséről.

(1) Ha az adómegállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti.

(2) Az adóhatóság az adózó kérelmére az adómegállapításhoz való jog elévülését követően, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül korlátozza vagy megszünteti az adóvégrehajtáshoz való jogot a megállapított adókülönbözet azon összege tekintetében, amelyre vonatkozóan a bíróság ügydöntő határozatban vagyonelkobzást rendelt el, ha az adókülönbözet, valamint az ügydöntő határozatban megállapított vagyoni hátrány alapjául szolgáló tényállás megegyezik és a vagyonelkobzást az adózóval vagy azzal szemben rendelték el, aki az adózónál feltárt adókülönbözetből eredő vagyonnal gazdagodott. Az adózó a kérelméhez csatolja az ügydöntő határozatot. Az adóhatóság a kérelemről határozatban dönt.

Az adóigazgatási eljárásban elválik egymástól az adómegállapításhoz való jog – azaz, amíg kötelezettség vagy jog megállapítható, illetve előírható -, és a végrehajtáshoz való jog. Az adómegállapításhoz való jog elévülését követően akár évekig élhet még az adóhatóság végrehajtási jogával. Ez azt is eredményezheti, hogy ha egy adott kötelezettség utóbb az adómegállapításhoz való jog elévülését követően jogszabálysértőnek bizonyul, az adóhatóság a sérelmet már nem orvosolhatja, viszont – mivel végrehajtáshoz való joga még nem évült el -, azt köteles végrehajtani, mely nyilvánvaló jogsérelmet jelent az adózónál. E szabály a jogbiztonságot, az adózók érdekeit védi, hiszen az adó megállapításához való jog elévülését követően is lehetőséget biztosít az adóhatóságnak, illetve a felettes szervnek arra, hogy a jogszabálysértő megállapítások tekintetében a végrehajtáshoz való jog tekintetében még el nem évült összeg végrehajtásához való jogát korlátozza vagy megszüntesse. A törvény a végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését mindazon megállapítások tekintetében előírja, melyek jogszabálysértőnek minősülnek, függetlenül attól, hogy a jogszabálysértő kötelezettség-előírást teljesítették-e már. A végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését ebből következően a jogszabálysértő adómegállapítás jogerőre emelkedésének időpontjára visszamenőleges hatállyal kell előírni, mely – amennyiben a törvénysértő módon előírt tartozást már behajtották, vagy akár önként teljesítették – visszatérítési kötelezettséget is eredményezhet.

Elévült túlfizetés

Az adóhatóság köteles megadni minden tájékoztatást az adózónak, amely az adókötelezettségei teljesítése vonatkozásában szükséges [az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 6. §]. Ennek az adóhatóságot terhelő kötelezettségnek a része, hogy az adózót tájékoztatni kell arról, ha túlfizetése van. Ennek két speciális formája normaszöveg szintjén is megjelenik, ez pedig az egyenlegértesítő és az örökös kérelmére való adatszolgáltatás.

A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét – ideértve a tételes elszámolású fizetési kötelezettséget is – hivatalból vagy kérelemre az általa nyilvántartott, az adózót, a tartozás megfizetésére kötelezett személyt terhelő más tartozásra számolja el vagy tartozás hiányában azt hivatalból törli [Art. 74. § (4) bekezdés].

Az Art. 74. § szerint

(1) Ha az adott adónem tekintetében az adózónak vagy az 59. § (1) bekezdése és 60. § (1) bekezdése szerinti tartozás megfizetésére kötelezett személynek fizetési kötelezettségét meghaladó összeg áll az adószámlán a rendelkezésére (a továbbiakban: túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét kérelemre az adózó, a tartozás megfizetésére kötelezett személy által megjelölt adónemre, fizetési kötelezettségre, tételes elszámolású fizetési kötelezettség esetében a konkrét fizetési kötelezettségre számolja el.

(2) Ha az adózónak adótartozása nincs, és bevallási kötelezettségeinek eleget tett, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.

(3) Csoportos adóalanynál fennálló túlfizetés összegét a csoportos adóalany képviselőjének kérelmére az adóhatóság a csoportos adóalany vagy a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármelyik tag csoportos adóalany képviselője által megjelölt adószámlájára számolja el. A csoportos adóalanynál fennálló túlfizetés tag adószámlájára való elszámolásának feltétele a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok erre irányuló előzetes írásbeli megállapodása, amelyet a csoportos adóalany képviselője köteles bemutatni az adóhatóságnak.

(4) A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét – ideértve a tételes elszámolású fizetési kötelezettséget is – hivatalból vagy kérelemre az általa nyilvántartott, az adózót, a tartozás megfizetésére kötelezett személyt terhelő más tartozásra számolja el, vagy tartozás hiányában azt hivatalból törli.

(5) Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót, vagy egyéb fizetési kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni.

(6) Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti.

A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően, nyilvántartott tartozás hiányában az említett összeg törlésére kerül sor, amiről nem kell határozatot hozni, de az adózót értesíteni kell. Ha az adóhatóság az adózó által kezdeményezett kiutalási kérelem elbírálása során állapítja meg a visszaigényléshez való jog elévülését, akkor határozattal rendelkezik a kérelem elutasításáról.

Az elévült túlfizetés kérelemre történő átvezetésével kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az adózó kérheti-e a túlfizetésnek a túlfizetés elévülését követően – akár hetekkel, hónapokkal később – keletkezett tartozásra történő átvezetését, amennyiben az adóhatóság az elévült túlfizetés törléséről még nem értesítette. A kérdés megválaszolása során az adójogi elévülés természetéből kell kiindulnunk. Az adójogi elévülés ugyanis – szemben a polgári jogi elévüléssel – nemcsak a követelés bírói úton való érvényesítésének lehetőségét szünteti meg, hanem magát a követelést is (hiszen az elévült túlfizetést, tartozást törölni kell). Ebből következően tehát az elévült követelés „beszámítás” útján sem érvényesíthető, hiszen az elévülés bekövetkezésével maga a követelés szűnik meg, így ezt követően már nem létezik olyan túlfizetés, amely a később keletkezett tartozásba beszámítható lenne. Mindezek alapján tehát az elévült túlfizetés elévülést követően történő átvezetésére vonatkozó szabály úgy értelmezendő, hogy az adóhatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy az adózónak a túlfizetés elévülését követő napon milyen tartozása áll, illetőleg állt fenn, és az elévült túlfizetést e tartozásokra kell átvezetnie. Ilyen tartozás hiányában az elévült túlfizetést, illetőleg az elévült túlfizetés azon részét, amely az elévülés bekövetkezésének napját követő napon fennálló tartozást meghaladja, az adóhatóságnak törölnie kell.

Ezt erősítette meg a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság is, hiszen az ítéleteikben kifejtett álláspontjuk szerint a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az adózó tehát csakis és kizárólag a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején belül rendelkezhet arról, hogy az adóhatóság által nyilvántartott túlfizetését más adótartozásra számolja el. Az elévülést követően az adózót ez a jog már nem illeti meg, de az adóhatóság hivatalból rendelkezhet a túlfizetés adótartozásra történő elszámolásáról, amennyiben adótartozás áll fenn. Adótartozás hiányában ugyanakkor az elévült túlfizetést az adóhatóságnak hivatalból törölnie kell. (Fővárosi Bíróság 4.K.31.962/2007/7.; Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.393/2008/4.)