Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek

Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás (folyt.)

Tesztautókhoz kapcsolódóan a gyakorlatban kérdésként merült fel az is, hogy hogyan kell eljárni, ha egy márkakereskedő értékesítési célból alkatrészeket is tart raktáron, amelyek áfáját levonásba helyzi, de a tesztautóként használt személygépkocsikat a saját alkalmazottaival javíttatja, és ehhez a raktárkészletéből használ fel alkatrészeket.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékek áfája.

A 124. § (4) bekezdés a) pontja szerint a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adónak csak 50 százalékára vonatkozik levonási tilalom.

Kérdés, hogy tekintheti-e a márkakereskedő úgy, hogy a tesztautóknak az alkalmazottakkal történő javíttatása a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatás, amelyhez járulékosan kapcsolódik (ezáltal a főszolgáltatással azonos adójogi elbírálás alá esik) az alkatrészek raktárkészletből történő felhasználása.

A kérdésre a válasz nemleges. Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés a) pontja szerint a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást ugyanis kizárólag egy másik adóalanytól tud igénybe venni a márkakereskedő, a saját magától vagy az alkalmazottaitól igénybe vett szolgáltatás nem értelmezhető. A tesztautók saját alkalmazottakkal történő javításához felhasznált alkatrészek áfája ezért nem helyezhető levonásba.

Ha a márkakereskedő az alkatrészek beszerzésekor levonásba helyezi az áfát, de az alkatrészek egy részét a későbbiekben a tesztautók saját alkalmazottakkal történő javításához használja fel, ehhez kapcsolódóan az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontja alapján áfafizetési kötelezettsége keletkezik.

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha például egy cég továbbértékesítési céllal társasházat vásárol vagy építtet, de a lakások egy részét a későbbiekben adómentes bérbeadáshoz hasznosítja, egy lakást pedig bemutató (referencia-, demó-) lakásként használ.

A lakóingatlan áfája az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés h) pontja alapján főszabály szerint nem vonható le. A 125. § (1) bekezdés b) pontjának a levonási tilalom alóli mentesülési szabályt megfogalmazó rendelkezése értelmében azonban, ha a beszerzés továbbértékesítési céllal történt, az áfa levonható, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával.  

Ha a cég eleve adómentes ingatlanbérbeadási hasznosítás, illetve bemutató lakáskénti használat céljára vásárolta, építette vagy építtette volna az érintett lakásokat, a közvetlen továbbértékesítési cél nem teljesült volna. A cégnek azonban nem a továbbértékesítési célra tekintettel eredetileg levonható áfát kell visszafizetnie, hanem az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján egyösszegű áfafizetési kötelezettsége keletkezik a 68. § szerinti adóalap után.

Más a helyzet akkor, ha az eredetileg áfás továbbértékesítés céljából létrehozott lakóingatlant a cég áfás bérbeadáshoz hasznosítja. Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés d) pontja értelmében ugyanis levonható az áfa akkor is, ha az adóalany a lakóingatlant igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette. Az eredetileg továbbértékesítési célra beszerzett/előállított, de aztán adókötelesen bérbeadott lakóingatlan esetében ezért csak a levonási tilalom alóli mentesítés jogcíme változik: mindkét hasznosítási mód esetében igaz, hogy míg maga a lakóingatlan-beszerzés nem jogosítana levonásra, az említett két cél viszont egyaránt levonásra jogosít.

A továbbértékesítéshez hasonlóan az adóköteles bérbeadásnál sem teljesül tehát az, hogy ha erre a célra szerezte volna be az adóalany a lakóingatlant, adólevonási jog nem illetné meg. Ebből következően az adóköteles bérbeadáshoz történő hasznosítás nem keletkeztet áfafizetési kötelezettséget, mivel az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontja szerinti, ellenérték fejében teljesített termékértékesítésként nevesített ügylet – a „ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg” kritérium teljesülésének hiányában – nem valósul meg.