Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek

Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy termék előzetesen felszámított áfáját az adóalany levonási jogot biztosító hasznosítást tervezve helyezi levonásba, később azonban mégis olyan célra használja, hasznosítja a terméket, amely nem jogosít áfalevonásra. Mivel sértené az áfasemlegesség elvét és visszaélésekre adna lehetőséget, ha a vállalkozások az eredeti célra tekintettel levonhatnának olyan áfát is, amely tekintetében nem állna fenn levonási joguk, ha eleve a későbbi célra szereznék be az adott terméket, az Áfa tv. ilyenkor egyösszegű adófizetési kötelezettséget ír elő az áfa korrekciója érdekében.

 

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja szerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül az adóalany

vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg

vállalkozásához vásárolt vagy importált

termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg.

Ezen tényállásban az „ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg” kitételből az következik, hogy a termék beszerzéskori állapotához még kapcsolódott levonási jog, a felhasználáskori állapot azonban már nem jogosít áfalevonásra.

Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás miatt keletkezik adókötelezettség például a következetesen képviselt adóhatósági álláspont szerint abban az esetben, amikor egy gépjármű-kereskedő eredetileg továbbértékesítési céllal szerez be személygépkocsikat, de később tesztautóként használatba veszi azokat.  

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó főszabály szerint nem vonható le. A 125. § (1) bekezdés a) pontjának a levonási tilalom alóli mentesülési szabályt megfogalmazó rendelkezése értelmében azonban, ha a beszerzés továbbértékesítési céllal történt, az áfa levonható.  

Az Áfa tv. 259. § 22. pontja értelmében „továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől”.

 

Amennyiben a kereskedő továbbértékesítési céllal vásárol személygépkocsit, de később úgy dönt, hogy az így beszerzett járművek közül némelyiket tesztautóként bocsátja az ügyfelei rendelkezésére, akkor erre tekintettel adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ha ugyanis eleve tesztautóként történő használat céljából szerezte volna be ezen személygépkocsikat, a közvetlen továbbértékesítési cél nem teljesült volna (ld. ezzel kapcsolatosan a cikksorozat következő részében a Kúria Kfv.V.35.217/2023/6. sz. ítéletét is), ezért a levonási tilalom alól nem mentesült volna a kereskedő. A törvény ilyenkor nem a továbbértékesítési célra tekintettel eredetileg levonható áfát rendeli visszafizetni, hanem az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja egyösszegű áfafizetési kötelezettséget ír elő, a 68. § szerinti adóalap után. (Az adóalap meghatározásának speciális szabályairól a cikksorozatban később részletesen lesz szó.)

Úgyszintén áfafizetési kötelezettség áll be, ha az eredetileg továbbértékesítési célra vásárolt személyképkocsit a kereskedő az ügyvezető vagy valamely alkalmazott használatába adja, mivel az áfalevonásra alapot adó továbbértékesítési cél ekkor sem teljesül.