Az OPTEN adatai szerint a társas vállalkozások több mint 3,1 millió főt foglalkoztatnak Magyarországon, vagyis a foglalkoztatottság továbbra is magas — a munka nem tűnt el, hanem átalakult.

Ezt a „láthatatlan napirendet” teszik láthatóvá az időmérleg-felvételek.

Május 1-je, a munka ünnepe jó alkalom arra, hogy ne csak azt kérdezzük meg, mennyit dolgozunk, hanem azt is: mit jelent ma egyáltalán a munka egy napunkban.

A KSH időmérleg-felvétele éppen ezt mutatja meg: mire megy el egy teljes napunk. Az alapegység az „embernap”, vagyis egy ember 24 órája, amit a résztvevők naplóban rögzítenek. Nem kötött idősávokban, hanem a saját ritmusuk szerint — így a végeredmény nem egy steril táblázat, hanem egy meglepően ismerős nap képe: egy kis munka, egy kis kapkodás, némi képernyőidő és sok apró, szinte észrevétlen teendő.

Fontos azonban: ezek az adatok átlagos napot mutatnak. Vagyis nem azt, hogy egy adott ember pontosan mennyit dolgozik egy napon, hanem azt, hogy a teljes népességre vetítve átlagosan mennyi idő jut egy-egy tevékenységre — azoknál is, akik éppen nem dolgoznak aznap, és azoknál is, akik sokkal többet.

Eltűnt egy „láthatatlan” munka

Ha megnézzük, mire ment el egy nap a nyolcvanas években, rögtön szembeötlik egy ma már szinte ismeretlen tevékenység: a saját háztartásra végzett mezőgazdasági munka. Akkor ez napi 50–60 percet is jelentett, ma viszont alig néhány percet (kb. 3 perc). Ez nem egyszerű csökkenés – egy egész életforma tűnt el mögüle.

A munka egy része kikerült az otthonból, és fizetett, piaci tevékenységgé vált. Amit korábban magunk végeztünk – megtermeltünk, megjavítottunk, előállítottunk —, azt ma egyre inkább mások végzik el helyettünk.

A munka ma már közös tér — de nem egyforma

Ha egymás mellé tesszük egy mai férfi és egy mai nő napját, első ránézésre úgy tűnhet, közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha.

A fizetett munkában ez valóban így van. A férfiaknál a főfoglalkozás ideje lényegében visszatért a korábbi szintre (228 → 234 perc), a nőknél viszont látványosan nőtt (143 → 170 perc). Vagyis egyre több nő napjában kap hangsúlyos helyet a fizetett munka.

De ha a nap második felét is megnézzük, a kép már árnyaltabb.

Amikor véget ér a munkaidő, a nap nem ugyanúgy folytatódik: a háztartási feladatok továbbra is inkább a nőknél jelennek meg. Ők átlagosan napi 174 percet fordítanak erre, míg a férfiak 99 percet.

A két nap közelebb került egymáshoz — de még nem lett azonos. A munka ma már valóban közös tér. Csak éppen nem ugyanazzal a folytatással.

A munka szétszóródott — és vele együtt a napunk is

Egy átlagos nap ma ritkán áll össze egybefüggő blokkokból. Inkább darabokból áll: egy kis munka, egy kis utazás, egy kis ügyintézés — és közben folyamatos váltás a szerepek között.

Kevesebbet alszunk (napi nagyjából fél órával), miközben többet vagyunk úton: a közlekedés ideje 62 percről 87 percre nőtt. Ez önmagában is átrendezi a nap ritmusát.

A munka így már nemcsak a munkahelyen történik. Belecsúszik a nap más részeibe: útközben, otthon, képernyőkön keresztül, gyakran más tevékenységekkel párhuzamosan.

A pihenés sem ugyanaz már

És amikor végre „szabadidő” következik, az sem feltétlenül jelent valódi kikapcsolódást.

A képernyők dominálnak: napi átlagban körülbelül két órát töltünk tévénézéssel, videózással, közösségi médiával vagy más online tartalmakkal. Közben az olvasás ideje a felére csökkent (33 percről 16 percre), a könyvolvasás pedig szinte eltűnt.

A pihenés így kevésbé elmélyült, inkább gyors, ingervezérelt váltások sorozata.