A sorozat előző részeit itt találja.

A számos, sokrétű és sürgető kihívás közepette a 2025-ös jelentés a népesség elöregedésével kapcsolatos kérdésekre összpontosít. Bár az előző részekben ismertetett összes makrotrend és kihívás releváns, a 2025-ös Adózási Éves Jelentés tematikus fókusza a demográfiai változásokra helyeződik, azzal a céllal, hogy kihasználja a 2024-es Elöregedési Jelentés (Európai Bizottság, 2024a) frissített előrejelzéseit.

A 2025-ös Adózási Éves Jelentés azt vizsgálja leginkább, hogy a népesség elöregedése milyen hatással lehet a nemzeti adórendszerekre, és tárgyalja, hogy a meglévő adó- és költségvetési keretek mellett csökkenhet a nem elöregedéssel kapcsolatos kiadásokra fordítható források mértéke. Mint minden hosszú távú előrejelzés, a 2024-es Elöregedési Jelentés előrejelzései is jelentős bizonytalansággal terheltek, ami azt jelenti, hogy a feltételezések apró változása is nagyon eltérő eredményekhez vezethet.

E tekintetben egy nemrégiben megjelent tanulmány (Romp et al., 2025) kiszámítja az egyes EU-országokban szükséges gazdasági növekedést ahhoz, hogy a kormányzati adósság/GDP arányok a 2024-es Elöregedési Jelentés által megadott alapeseti pályán maradjanak különböző forgatókönyvek – alacsony termékenység, magas termékenység, alacsony migráció és magas migráció – esetén. A tanulmány például azt becsüli, hogy ha a migráció az alapeseti forgatókönyvhöz képest egyharmaddal csökkenne, olyan országok gazdaságainak, mint Spanyolország vagy Németország, évente átlagosan mintegy 1 százalékponttal magasabb ütemben kellene növekedniük 2030-as évek közepétől 2070-ig, hogy a közadósság aránya a jelenlegi alappályán stabil maradjon. Egy másik nemrégiben megjelent tanulmány (Biagi et al., 2025) azt mutatja, hogy a készségekbe történő befektetés mérsékelheti a munkaerőre vonatkozó előrejelzett csökkenést, és ezáltal növelheti a GDP-t.

Különösen a nemzeti adórendszerek és a nyugdíjkiadások közötti összefüggésekre fókuszálunk. Az Elöregedési Jelentés hosszú távú előrejelzéseket nyújt az állami kiadásokról négy, az elöregedéssel kapcsolatos kiadási kategóriában: nyugdíjak, egészségügy, hosszú távú gondozás és oktatás. A jelentés idevágó részében több ábra is található, amelyek az egyes kategóriák szerinti állami kiadások előrejelzését mutatják az EU országai szerint a 2022–2070 közötti időszakra, a 2022-es évhez viszonyítva.

Ezen kategóriák közül a jelen szakasz a nyugdíjkiadásokra koncentrál több okból:

a nyugdíjkiadások és az adórendszer közötti összefüggések sokkal nyilvánvalóbbak, mint más elöregedéssel kapcsolatos kiadások esetén, mivel az EU tagállamainak többsége a járulékfizetésen alapuló nyugdíjrendszert alkalmaz, és adót vet ki a nyugdíjbevételre.
a nyugdíjkiadások az EU-s összes elöregedéssel kapcsolatos kiadás körülbelül felét teszik ki a vizsgált időszakban, egyes országokban pedig még a kétharmadát is meghaladhatják.
a hosszú távú gondozás, oktatás és egészségügy előrejelzése érzékeny lehet az adott közszolgáltatások relatív árának változására, amelyet a modell nem vesz figyelembe, míg a nyugdíjelőrejelzések a hatályos, előretekintő kiigazítási szabályokat figyelembe véve készülnek.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.