Gyakran felmerülő kérdések a beruházási adóalap-kedvezmény vonatkozásában (II. rész)

A sorozat első része itt olvasható.

2. Az előleg

Vegyük azt az esetet, amikor egy gazdasági társaság megrendel egy – a vállalkozási tevékenysége folytatásához szükséges – gépet, amelyre előleget fizet még a 2025. adóévben. A gép tényleges átadására és a végszámla kiállítására 2026-ban kerül sor. Vizsgáljuk meg, hogy ebben az esetben miként érvényesíthető az adóalap-kedvezmény, ha az adózó úgy dönt, hogy igénybe kívánja venni azt.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 26. § (1) bekezdése szerint a tárgyi eszközök beszerzésére (a beruházásokra) adott előlegeket szintén a tárgyi eszközök között kell kimutatni. Beruházásokra adott előlegnek minősül a beruházási szállítónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak, az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog eladójának ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összeg [Szt. 26. § (8) bekezdés]. A mérlegben a beruházásokra adott előleget az átutalt (megfizetett, kiegyenlített) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben (…) kell kimutatni [Szt. 63. § (3) bekezdés].

A hivatkozott számviteli előírások alapján a beruházásokra adott előleget a mérlegben a tárgyi eszközök között – külön mérlegsoron – kell kimutatni. Ezt az indokolja, hogy a pénzügyi teljesítés (az előleg adása) a tárgyi eszközök növelése (beszerzése) érdekében történt, az előlegként adott összegből jellemzően tárgyi eszköz lesz.

A beruházásokra adott előleget azonban nem lehet a tárgyi eszközökre érvényes előírások szerint értékelni, tekintettel arra, hogy szállítónak átadott előleg az Szt. 47. § (1) bekezdése alapján még nem tekinthető az eszköz bekerülési értékének, az mindaddig a szállítóval szembeni követelést jelent, amíg a szállító a megrendelést nem teljesíti. Ezért a beruházásokra adott előlegek értékelésénél a követelések értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, és ezeket a könyvviteli nyilvántartásokban a követelések között kell kimutatni, mindaddig, amíg azzal a kedvezményezett el nem számol, vissza nem fizeti, vagy behajthatatlan követelésként le nem írják.

Az adózó tehát az adóévben megfizetett előleg alapján nem mutat ki beruházási értéket, annak hiányában pedig a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontjában nevesített adózás előtti eredmény csökkentő tételt sem veheti igénybe az előleg tekintetében.

Vagyis annak ellenére, hogy a mérlegsoron az előleg összegét a tárgyi eszközök között kell szerepeltetni, ez az összeg még nem tekinthető valós beruházásnak, ezért a példa szerinti esetben a 2025. évben még nem alkalmazható a kedvezmény. A beruházásra adott előlegre tekintettel 2026. évben történt a tárgyi eszköz, gép leszállítása, és annak teljes beruházási értéke csökkenti az adóalapot a 2026. adóévben, feltéve, hogy a kedvezmény egyéb törvényi feltételei is teljesülnek.

3. A lízing

Szintén gyakori jogértelmezési kérdés, hogy a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontjában nevesített adózás előtti eredményt csökkentő tétel új tárgyi eszköz beszerzése esetén a zárt-, és nyíltvégű pénzügyi lízingszerződés keretében beszerzett tárgyi eszközök vonatkozásában is igénybe vehető-e.

Az Szt. 3. § (4) bekezdés 7. pontja szerint beruházásnak minősül – többek között – a tárgyi eszköz beszerzése. Az Szt. 23. § (3) bekezdése szerint az eszközök között kell kimutatni a pénzügyi lízing – ideértve a zárt és a nyílt végű pénzügyi lízing – keretében átvett eszközöket is, vagyis annak ellenére, hogy a pénzügyi lízing futamideje alatt a lízinget eszköz végig a lízingbeadó tulajdonában van, az eszköz mégis a lízingbevevő könyveiben szerepel. Fentiek alapján látható, hogy a lízingcég által a lízingelt eszköztől kiállított számla, illetve a számviteli bizonylat alapján kerül sor a lízingbevevőnél a beruházások számlán történő elszámolásra, tehát a lízingelt eszköz adóévi beruházásnak minősül. Következésképpen az eszköznek a zárt vagy nyílt végű pénzügyi lízing útján történő beszerzése nem kizáró ok az adóalap-kedvezményt illetően.

4. Az újszerűség kérdése

Szükséges hangsúlyozni, hogy az adóalap-kedvezmény normaszövegében szereplő „korábban még használatba nem vett” kitételre fontos ügyelni az ingatlan-, illetve a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz-beruházások esetében. Az újszerűségnek abszolútnak kell lennie, azaz sem az adózónál, sem azt megelőzően más személynél nem kerülhetett sor a használatbavételre.

Az újszerűséggel kapcsolatos a következő kérdés. Adott egy új építésű ingatlan, amely egy kft. tulajdonában és birtokában volt két évig, de nem használta azt. Az ingatlant értékesítette egy másik gazdasági társaságnak, és a vevő részére került kiállításra a használatbavételi engedély. Kérdésként merül fel, hogy figyelembe vehető-e adóalap-kedvezményként a vállalkozási célú ingatlan bekerülési értéke abban az esetben, ha az eladó kft. az adásvételt megelőzően több évig birtokolta – bár nem használta – az ingatlant.

A Tao. tv. szerint nem érvényesíthető az adóalap-kedvezmény, ha a kedvezmény alapjául szolgáló ingatlan az azt megvásárló adózónál korábban még használatba nem vett ingatlannak minősül, azonban más – az értékesítő – által már használatban volt. Tekintettel arra, hogy egy kedvezmény érvényesítéséhez szükséges feltételek meglétét a kedvezményt érvényesítőnek kell igazolnia, ezért célszerű olyan dokumentum beszerzése, amely kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy az ingatlant még soha senki nem használta.