A szülői szabadság intézménye

A munkavállalót a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 118/A. § (1) bekezdése alapján gyermeke hároméves koráig negyvennégy munkanap szülői szabadság illeti meg. A szülői szabadság igénybevételének feltétele ugyanakkor, hogy a munkavállaló munkaviszonya már legalább egy éve fennálljon a munkáltatónál (Mt. 118/A. § (2) bek.).

A szülői szabadság igénybevétele

Míg a rendes és pótszabadságok kiadása főszabály szerint a munkáltató kötelezettsége, a szülői szabadság maradéktalan kiadásáért a munkáltató nem felelős. A munkáltató a szülői szabadság valamennyi napját a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni azzal, hogy ezirányú igényéről a munkavállaló köteles a munkavállalót legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt tájékoztatni [Mt. 122. § (4a) bek.]. A szülői szabadság kapcsán az annak bevezetését megalapozó uniós irányelv nem az egy részletben történő mentesülést, hanem a távollét rugalmas lehetőségét helyezte előtérbe. Ennek megfelelően a munkavállaló részéről nem valósít meg joggal való visszaélést az sem, ha a 44 napot 44 különböző alkalommal veszi igénybe, pl. hosszabb időszakon keresztül a hét bizonyos napjain kéri munkavégzési kötelezettség alóli felmentését.

A szülői szabadság igénybevételére a munkavállaló csupán gyermeke hároméves koráig jogosult, azaz amennyiben a munkavállaló szülői szabadságát gyermeke 3. születésnapjáig nem veszi igénybe, arra a továbbiakban már nincs lehetősége. Amennyiben a szülői szabadság igénybevételére nem kerül sor, a munkáltató nem köteles azt sem a munkaviszony megszűnésekor, sem a gyermek jelzett korának elérésekor megváltani, a munkavállaló jogosultsága e tekintetben elenyészik [Mt. 125. §].

Díjazás a szülői szabadság alatt

A munkavállaló a szülői szabadság tartamára távolléti díja tíz százalékára jogosult, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a munkavállalónak megfizetett gyermekgondozási díj, illetve gyermekgondozást segítő ellátás összegével [Mt. 146. § (1) bekezdés]. A munkáltató számára tehát a munkavállaló szülői szabadság miatti távolléte nem okoz jelentős anyagi terhet, azonban a munkavállaló pótlása – különösen nyáron, mikor jellemzően a többi munkavállaló is szabadságra megy – már fejfájást okozhat.

Szülői szabadság elhalasztása

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadását – így a szülői szabadságét is –legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja. Az intézkedését a munkáltatónak írásban indokolnia kell, továbbá a szülői szabadság kiadásának általa javasolt időpontját is közölnie a munkavállalóval [Mt. 123. § (5) bek. a) pont, (5a) bek.].

A munkáltató halasztásról szóló döntésében megjelölt indoknak a munkavállaló által a szülői szabadság kiadása kapcsán kért konkrét időpontra tekintettel kell igaznak lennie, nem elégséges tehát egy általános indoklás, mely szerint a nyári időszakban (június elejétől szeptember végéig) nem adható ki plusz szabadság a megemelkedett munkateher vagy a kollégák távolléte miatt. Természetesen a felek megegyezhetnek a szülői szabadság kiadásának időpontjában, ezzel a szabadságolási renddel összehangba hozhatják a munkavállaló távollétének időpontját, de amennyiben erre nem kerül sor, a munkáltatónak a munkavállaló által kért időpontra tekintettel kell pontos indokot adnia a szülői szabadság elhalasztására.

Ahogy a fentiekben jeleztük, a szülői szabadság igénybevételének lehetősége a gyermek 3. életévének betöltésével megszűnik, az addig ki nem vett szülői szabadság elveszik. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a szülői szabadságot azért nem tudta a jelzett időpontig igénybe venni, mert a munkáltató a szabadság kiadását gazdasági okokra hivatkozva – akár több alkalommal is – elhalasztotta, a munkáltató a szülői szabadságot utóbb is köteles kiadni. A munkavállaló szülői szabadsághoz való joga tehát nem évül el, ha a munkáltató nem tette lehetővé a számára annak igénybevételét, még akkor sem, ha egyébként a szülői szabadság elhalasztása jogszerű volt.