Releváns jogszabályok:

– 2000. évi C. törvény a számvitelről
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

A jóváhagyott és fizetendő osztalékot tulajdonosokkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségként kell kimutatni [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 42. § (3) bekezdés].

Az osztalékról való lemondás kapcsán gyakori kérdés, hogy van-e a tulajdonosoknak lehetőségük arra, hogy a jóváhagyott osztalékot csak részben engedjék el, illetve arra, hogy több tulajdonos esetén néhány tulajdonos lemondjon az osztalék kifizetéséről, a többiek azonban nem.

Miután jogszabály nem rendelkezik az osztalékelengedés feltételeinek meghatározásával kapcsolatban, így amennyiben van(nak) olyan tag(tagok), akik nem kívánják felvenni a részükre járó osztalékot, vagy annak csak egy bizonyos részére tartanak igényt, abban az esetben a tagnak lehetősége van arról részben vagy egészben lemondani. Tekintettel arra, hogy egyéb jogszabályi korlátozó rendelkezés nem tiltja, így a ki nem fizetett osztalék különböző mértékben történő elengedése abban az esetben valósulhat meg, ha a tagok erre vonatkozó akarata egyértelműen kinyilvánításra kerül és ez felismerhető, valamint az eltérítés pontos mértékéről (kft. esetében taggyűlési) jegyzőkönyvben rendelkeznek.

A következő jellemző kérdés e tekintetben, hogy a megállapított, de ki nem fizetett osztalékról történő lemondás milyen adózási jogkövetkezményekkel jár. Első lépésként az osztalékot megállapító társaság oldaláról vizsgáljuk meg a problémát.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 37. § (1) bekezdés h) pontja szerint az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni az elengedés időpontjával az osztalék miatti kötelezettség elengedett összegét, ha a jóváhagyott osztalékból származó követelését a vállalkozó tulajdonosa (tagja) elengedi. A számviteli szabályok szerint tehát eredménytartalék növekedésként és nem bevételként kell kimutatni az elengedés időpontjával az osztalék miatti kötelezettség elengedett összegét.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy a korábbi társasági adó szabályozás adóalap-korrekciós tételt tartalmazott a megállapított, ki nem fizetett osztalék elengedésére tekintettel elszámolt bevétel összege vonatkozásában. Ennek oka az volt, hogy a számvitelben a korábbiakban az elengedett osztalékot bevételként kellett elszámolnia az osztalékot megállapító társaságnak, és csökkentő tétel hiányában újra le kellett volna adózni azt a bevételt, amelyet adózott eredményből fizettek volna ki. Ennek kiküszöbölésére a Tao. tv. 2020. december 31-ig hatályos 29/Q. § (3) bekezdése értelmében csökkentette a társasági adó alapját a megállapított, ki nem fizetett osztalék elengedésére tekintettel elszámolt bevétel összege, valamint nem növelte az osztalékot megállapító társaság tagjánál az elengedett követelésre tekintettel elszámolt ráfordítás összege függetlenül attól, hogy az osztalékot megállapító társasággal kapcsolt vállalkozási viszonyban állt. E szabály alól a kivételt az az eset jelentette, amikor a követelést ellenőrzött külföldi társasággal szemben engedte el a jogosult. Ezen rendelkezések azonban már nem hatályosak.

A korábbi rendelkezések hatályon kívül helyezése azt is jelentette, hogy megszűnt az osztalékot megállapító társaság tagjára vonatkozó adóalap növelés alóli mentesülési lehetőség is, így a kapcsolt vállalkozással szemben fennálló osztalék követelés elengedése révén elszámolt ráfordítással az osztalékkövetelést elengedő társaságnak meg kell növelnie társasági adóalapját a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján.

Elmondható tehát, hogy amennyiben az osztalékot elengedő tulajdonos, tag a társasági adó alanya, azt kell megvizsgálni, hogy a részére osztalékot megállapító társasággal kapcsolt vállalkozási viszonyban áll-e. Amennyiben igen, az osztalékkövetelés elengedése kapcsán a tagnak, tulajdonosnak meg kell növelnie adózás előtti eredményét, ellenkező esetben nem.

Az illetékkötelezettséggel kapcsolatban kiemelendő, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 17. § (1) bekezdésének t) pontja értelmében mentes az ajándékozási illeték alól az osztalékra vonatkozó követelés elengedése. Tehát osztalék elengedése esetén nem keletkezik ajándékozási illetékfizetési kötelezettség, függetlenül attól, hogy ki áll a jogosulti pozícióban, tehát attól, hogy magánszemély vagy társaság tag, tulajdonos mond le az osztalékköveteléséről.

Az osztalékkötelezettség elengedését a vagyonszerző az AVBA nyomtatványon tudja bejelenteni elektronikusan az állami adó-és vámhatóság felé az Itv. 91. § (5) bekezdése alapján.

Abban az esetben, ha az osztalékról lemondó személy magánszemély, az alábbi rendelkezést kell figyelembe venni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 66. § (1)-(3) bekezdése értelmében a magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. A személyi jövedelemadót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az adót a magánszemély bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

Az Szja tv. hivatkozott előírása alapján elmondható, hogy az osztalékra jogosult magánszemélynél a bevétel (jövedelem) utáni adókötelezettség az osztalékkifizetés időpontjában keletkezik. Bevétel (jövedelem) hiányában az adókötelezettség nem merül fel.