Az előzményekről itt olvashat.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) kollektív szerződés megkötésére a munkáltatót, a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetet, a másik oldalról pedig a szakszervezetet vagy a szakszervezeti szövetséget jogosítja fel [Mt. 276. § (1) bekezdés]. A kollektív szerződés megkötésére a reprezentatív szakszervezet jogosult, azaz az, amelynek legalább a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók 10%-a tagja [Mt. 276. § (2) bekezdés]. A szakszervezeti tagok létszáma ugyanakkor nem fix. Előfordulhat, hogy az egyik szakszervezet tagjainak létszámában jelentős csökkenés, míg egy másiknál komoly növekedés következik be. Utóbbi esetben előállhat az a helyzet, hogy a szakszervezet a kollektív szerződés tartalmi elemeinek megtárgyalását, majd az eszerint történő megkötését követően éri el a reprezentativitáshoz szükséges taglétszámot a munkáltatónál. Erre az esetre írja elő az Mt., hogy az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezet jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson részt venni [Mt. 276. § (8) bekezdés].

Az említett kérdéskört az Alkotmánybíróság is vizsgálta a 22/2023. (X. 4.) számú döntésében. A testület elé tárt ügy szerint több szakszervezet kötött a munkáltatóval kollektív szerződést, amelynek módosításában egy, a reprezentativitás feltételét csak évekkel később teljesítő szakszervezet nem vett részt, amit az érintett szakszervezet kifogásolt. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a reprezentativitás feltételének a kollektív szerződést megkötő szakszervezetekhez képest utóbb eleget tevő szakszervezet rendelkezik-e a kollektív szerződés módosítására és felmondására vonatkozó joggal. A jogvita idején hatályban lévő, idézett Mt.-rendelkezés ezt a két jogot nem biztosította, mivel kifejezetten csak tanácskozási jogot adott az utólag reprezentatívvá váló szakszervezetnek a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalások során, szemben azokkal a szakszervezetekkel, amelyek a kollektív szerződést megkötötték. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez alkotmányosan indokolhatatlan megkülönböztetést valósít meg, ezért a kollektív szerződés módosításához kapcsolódó „tanácskozási joggal” kitételt alkotmányellenesnek minősített és megsemmisítette.

A jogszabály szövegének megváltozása miatt az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezet a kollektív szerződés módosításának kezdeményezéséhez fűződő jogán túl jogosult arra is, hogy a módosítással kapcsolatos tárgyaláson nemcsak tanácskozási (véleménynyilvánítási, esetleg javaslattételi) joggal, hanem aláíró félként is eljárjon. Az alkotmányellenesnek titulált kitétel jogszabályszövegből való puszta kiiktatásával ugyanakkor nem került tisztázásra, hogy a kollektív szerződés felmondásának joga is megilleti-e az utólag reprezentatívvá váló szakszervezetet.

Az Alkotmánybíróság döntése a reprezentativitási feltételt utóbb teljesítő szakszervezetet a kollektív szerződést megkötő szakszervezettel kívánja azonos helyzetbe hozni. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a jogok illetik meg az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezetet, mint azt, amelyik a kollektív szerződést megkötötte. Ezért a megfelelő képviselettel rendelkező szakszervezet – függetlenül attól, hogy azt mikor érte el – a kollektív szerződés megkötésére, módosítására és annak felmondására is jogosult. Az Alkotmánybíróság ugyanis rámutatott, hogy a taglétszámon alapuló reprezentativitási feltételnek megfelelő szakszervezetek között a mögöttük álló dolgozók érdekeinek képviselete tekintetében nincs különbség. Még akkor sem, ha valamely szakszervezet a kollektív szerződést megkötő szakszervezethez képest csak – akár évekkel – később teljesíti ezt a feltételt. Ennek oka, hogy e körben egyetlen kritériumot kell vizsgálni, jelesül azt, hogy az adott szakszervezet elérte-e a reprezentativitáshoz megkívánt mértéket. Amennyiben igen, úgy a szakszervezet már akkora munkavállalói kört képvisel, hogy az érdekegyeztetésből és a munkavállalók érdekeit befolyásoló döntések meghozatalából – ami felölelheti a kollektív szerződés felmondással történő megszüntetését is – nem hagyható ki.

Az Alkotmánybíróság emellett kiemelte, hogy magának a kollektív szerződés intézményének is az a lényege, hogy a munkáltató mindig az éppen aktuálisan reprezentatív szakszervezetekkel egyezkedjen, majd kössön megállapodást. A dolgozók érdekeit ugyanis értelemszerűen azok a szakszervezetek ismerik és képesek ezáltal megfelelően képviselni, amelyek reprezentatívak az adott munkahelyen. Erre pedig semmi hatása nincs annak, hogy melyik szakszervezet mikor érte el a reprezentativitás megkívánt mértékét: csak az számít, hogy elérte-e vagy sem. Ha elérte, akkor mindazon jogok megilletik, amely azt a szakszervezetet is, amely eredetileg a kollektív szerződést megkötötte.

Mindezekre figyelemmel az Mt. vizsgált szabályának helyes értelmezése többet foglal magában annál, hogy a reprezentativitás kritériumát később teljesítő szakszervezet a kollektív szerződés módosításával kapcsolatos tárgyaláson teljes jogú félként eljárhat. Ezt meghaladóan az ilyen szakszervezet jogosult a kollektív szerződés felmondására is, tekintettel arra, hogy mindazon jogok megilletik, amelyek a kollektív szerződést megkötő szakszervezetet is.

Az ismertetett eset egy jó példát szolgáltat arra, hogy a jogszabályok pontos és valódi értelme, azok kizárólag nyelvtani értelmezése révén nem mindig fejthető fel. Figyelemmel kell lenni a jogszabályi rendelkezés szövege mögött meghúzódó célra, szándékra is.