Releváns jogszabályok:

– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

Manapság egyre gyakoribb, hogy a munkavállaló és a munkáltató tanulmányi szerződést köt egymással. Ennek keretében a munkavállaló támogatást kap, új ismereteket szerezhet, illetve vállalja, hogy bizonyos évig a munkáltatónál marad alkalmazásban.

A tanulmányi szerződés megkötésének lehetőségéről a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 229. § (1)-(2) bekezdés rendelkezik. A tanulmányi szerződés csak munkajogviszonyban álló felek (munkáltató és munkavállaló) között jöhet létre érvényesen, írásba kell foglalni. A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb 5 éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A támogatás formája a felek megállapodásának tárgyát képezi. A támogatás megvalósulhat a tanulmányok költségeinek részben vagy egészben való viselésével (a tandíj, költségtérítés, egyéb tanulmányi költségek viselésével, tananyag megszerzése költségeinek viselésével), az utazás és szállás költségeinek megtérítésével vagy megfizetésével, a tanulmányok helyszínén tartózkodás költségeinek biztosításával. A munkáltató kötelezettséget vállalhat a munkából való távollét idejére munkadíj (távolléti díj, illetve attól magasabb vagy akár alacsonyabb díjazás) megfizetésére.

Tanulmányi szerződés minden olyan tanulmány folytatására köthető, amely a szerződésben meghatározott munkakör betöltésével kapcsolatba hozható, továbbá létesíthető olyan képzésekre is, amelyek meglétét a munkakör betöltéséhez jogszabály írja elő. Az Mt. nem tartalmaz korlátozást a képzési forma tekintetében sem: a tanulmányok végezhetők iskolai (nappali, levelező, esti) és nem iskolai rendszerű (egyéni tanulás, betanítás, tanfolyam, előadás) képzésben vagy tanulmányút keretében is. Tanulmányi szerződés külföldön végzendő tanulmányok folytatására is köthető.

Nem köthető tanulmányi szerződés az Mt. 229. § (2) bekezdés alapján

a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására; továbbá,

b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

Ez utóbbi esetekben a munkáltató a képzéssel kapcsolatos valamennyi költséget, a tandíjat, vizsgadíjat, könyveket, utazási, illetve szállásköltséget is megtéríti és biztosítja a képzésen való részvétel időtartamára a munkaszerződés szerinti egyébként járó díjazást.

Fontos kiemelni azt is, hogy az adókötelezettség megállapítása független attól is, hogy a munkáltató a képzés elvégzésére kötelezi a munkavállalót, tehát ez önmagában nem befolyásolja az adófizetési kötelezettséget, ha iskolarendszerű a képzés, akkor bérjövedelemként adóköteles a juttatás.

Mivel az iskolarendszerű képzés esetében a munkáltató által átvállalt költség a fizetendő adó alapját képezi, nem mindegy, hogy milyen tételeket lehet ott figyelembe venni. A képzéshez kapcsolódó járulékos költségek az egyébként bevételnek nem számító (kvázi adómentes) iskolarendszeren kívüli képzéssel összefüggő adókötelezettség megítélését is befolyásolhatják.

Iskolarendszerű képzések

Az Szja tv. alkalmazásában az a képzés minősül iskolarendszerű képzésnek, amelynek résztvevői a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak. Ilyennek minősül továbbá az a külföldi képzés is, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés (Szja tv. 3. § 87. pont). Jellemzően ilyen – tanulói vagy hallgatói jogviszonyt keletkeztető képzés – a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Felsőokt. tv.) alapján a felsőoktatási intézményekben zajló alap- és mesterképzés, a doktori képzés, a Köznev. tv. alapján folyó középfokú képzés, valamint az Szkt. alapján szakképző intézményben folyó technikumi vagy szakképző iskolai képzés. A Felsőokt. tv.-ben szabályozott felsőoktatási szakképzés is iskolai rendszerű szakképzésnek minősül.

Amennyiben egy képzés tanfolyami keretek között valósul meg, de nem eredményez tanulói vagy hallgatói jogviszonyt, úgy nem lehet szó iskolarendszerű képzésről. Az említett jogviszonyok fennállását az érvényes diákigazolvány bizonyítja. Iskolarendszerű képzésnek minősíti a törvény továbbá azt a külföldi képzést is, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, illetve államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés.

Külföldi iskolarendszerű képzésként leggyakrabban a különböző, vezetőknek szánt MBA képzések merülnek fel, mint munkáltató által juttatott, finanszírozott képzések. Az iskolarendszerű képzések adókötelezettségére vonatkozóan az Szja tv. nem tartalmaz speciális szabályokat, ezért, amennyiben azt munkavállaló részére biztosítja a munkáltató, úgy az munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles.

A képzésekkel kapcsolatos alapvető költség az oktatási szolgáltatás ellenértéke, amelyet a képző intézmény által kiállított számla tartalmaz. Iskolarendszerű képzés esetén ez az adott oktatási időszakra (tanulmányi félévre) fizetendő tandíj, költségtérítés összege, míg iskolarendszeren kívüli képzés esetén az oktatásszervező, szolgáltató által számlázott részvételi díjból az oktatási szolgáltatás ellenértéke.

Iskolarendszeren kívüli képzés

A különböző juttatási formák között gyakori a munkavállalók képzésének valamilyen formában történő biztosítása, támogatása, amely segíti mind a munkáltató, mind a munkavállaló versenyképességének megőrzését, javítását. A juttatás keretében a munkáltatók teljes egészében vagy részlegesen átvállalják a képzéssel kapcsolatban felmerülő költségeket, azaz a magánszemélyek részére jövedelmet juttatnak, amelynek adókötelezettségét az Szja tv. differenciált szabályai szerint kell megállapítani.

A különböző képzések közteher-kötelezettsége között jelentős eltérés van. Míg az iskolarendszerű képzés esetében a munkavállaló részére történő juttatás munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles, addig az iskolarendszeren kívüli képzés költségeinek átvállalása révén a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén nem keletkezik a jövedelem megállapításánál figyelembe veendő bevétel. Kiemelendő, hogy a képzések adókötelezettségének megítélését nem befolyásolja az a körülmény, hogy az így elsajátított ismereteket a magánszemély más kifizetőnél végzett tevékenysége során, illetve az egyidejűleg vagy a jövőben folytatandó önálló tevékenységében is hasznosíthatja.

Az iskolarendszeren kívüli képzés fogalmára az Szja tv. külön meghatározást tartalmaz. Iskolarendszeren kívüli képzésnek (az Szja tv. 3. § 86. pontja szerint) az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.

A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok között a törvény kimondja, hogy „nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Munkavéd. tv.) előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása)” [Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pont].

A jogszabály a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történő szolgáltatások esetében rendelkezik arról, hogy az nem keletkeztet bevételt a magánszemélynél. Ezen feltételek konjunktívak, tehát a biztosított szolgáltatásnak az adott technológia, termelés, munkafolyamat által indokolt szolgáltatásnak kell lennie, amely a tevékenység ellátását biztosítja, és az a magánszemélyt, mint e tevékenységben részt vevőt illeti meg.

A fentiek alapján általánosságban nem keletkezik adóköteles bevétele a magánszemélynek, ha a munkáltatója vagy – munkaviszonytól eltérő jogviszony esetén – a kifizető elküldi egy olyan továbbképzésre, ahol a munkakörével, feladatával kapcsolatos ismereteket szerezhet meg, vagy beiskolázzák egy tanfolyamra, ahol például egy új eljárást vagy egy új berendezés kezelését sajátíthatja el. Nem kell adókötelezettséggel számolni a munkáltató (kifizető), illetve a magánszemély részéről abban az esetben sem, ha a munkakör ellátásához szükséges ismeretek megszerzése érdekében a munkáltató (kifizető) egy nem iskolarendszerű részszakma megszerzésére irányuló tanfolyamon való részvétel lehetőségét biztosítja a magánszemélynek.

Napjainkban a munkavállalók részére számos, eltérő célú képzést biztosítanak a munkáltatók, ezért szükséges megvizsgálni, hogy mely képzések minősülhetnek iskolarendszeren kívüli képzésnek, mi a fogalom aktuális tartalma. A különböző jellegű képzéseknél mindig egyedileg szükséges meghatározni, hogy a bemutatott feltételek megvalósulnak-e, azaz a munkavégzés, a tevékenység ellátásának feltételeként történik-e az adott iskolarendszeren kívüli képzés. Amennyiben ezen feltételeknek a képzés megfelel, úgy alkalmazható az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontjának szabálya, amelynek értelmében a magánszemélynek nem keletkezik bevétele a juttatott képzésre tekintettel.

Gyakran előfordul, hogy a munkáltató a munkavállalók részére kötelező képzéseket rendel el, amelyek a munkáltató megítélése szerint feltétlenül szükségesek a munkakör ellátásához. A képzések köre meglehetősen széles lehet, így például szakmai ismeret elsajátítását vagy bővítését célzó tanfolyam egyedileg és/vagy csoportosan (pl. PowerPoint, Excel vagy értékesítési technikák képzés), speciális készséget fejlesztő kurzusok (pl. indulatkezelés), új technológia megismertetését és a folyamatok betanítását célzó tanfolyam.

A munkáltató olyan képzéseket is biztosíthat, amelyek a szakmai, esetleg szektor-specifikus ismeretek elsajátítása, továbbfejlesztése vagy a jogszabályok előírása miatt fontosak a munkakör betöltéséhez. Szakképzettséget vagy szakmai ismeretek naprakészségét biztosító képzések: ide tartoznak az olyan szakmai tanfolyamok, konferenciák stb., amelyek az adott munkakör vonatkozásában a legújabb ismeretek megismerése érdekében szükségesek, például:

IFRS könyvelő, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó;
IT programnyelv;
különböző szakmai területek továbbképzései; valamint
speciális területre ügyintézőt felkészítő képzés.

Egy adott terület legújabb ismereteit összegző képzések: képzések, amelyek az adott munkakörhöz kapcsolódó legújabb ismeretek megszerzésére irányulnak, például IT, HR, pénzügy, kockázatkezelés, értékesítés, adózás, társadalombiztosítás stb. módszertanai vagy a jogszabályok, szabványok változásának ismertetése.

Jogszabály vagy a munkáltató szabályzata által előírt képzések: az ismeretanyag elsajátítása vagy a meglévő tudás frissítése meghatározott időszakonként jogszabályon és/vagy belső szabályzat kötelező előírásán alapuló kötelezettség is lehet. Ilyen képzés lehet például az elsősegély, tűz- és munkavédelem, az új belépők integrációs tréningje, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos képzés, az operációs kockázati tréning, valamint az információbiztonsági tréning.

Tekintettel arra, hogy a nyelvtanfolyam jellemzően iskolarendszeren kívüli képzésnek minősül, ezért, amennyiben a munkavállaló munkaköri leírásában, munkaszerződésében szerepel (azaz a tevékenység ellátásához szükséges), hogy a munkavégzés feltétele a nyelvtudás; vagy más módon bizonyítható, hogy az a munkáltató gazdasági érdekeit szolgálja, úgy ebben az esetben a munkáltató által biztosított vagy a munkáltató nevére szóló számla alapján térített nyelvtanfolyam a munkavállalónál nem keletkeztet bevételt.

Vezetői pozíció betöltéséhez szükséges képességek fejlesztését biztosító felsővezető képzések vagy coaching jellegű képzések is ide tartoznak. Fontos megjegyezni, hogy vezetői képzések esetében gyakoriak az MBA és LLM képzések, amelyek iskolarendszerű képzésnek minősülnek, így az iskolarendszerű képzésre vonatkozó szabályok alapján viselik a közterheket.

A munkaköri feladatok ellátásához, a hatékony munkavégzéshez, illetve a karriercélok elérése érdekében a munkáltató olyan képzéseket is biztosíthat, amelyek a munkavállalók képességeit, készségeit fejlesztik. Ezek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

– hatékony időgazdálkodás;

– konfliktuskezelés;

– prezentációtechnika;

– projekt- és csoportmenedzsment;

– delegálás, beosztottak fejlesztése;

– asszertív kommunikáció;

– értékesítés kezdőknek és haladóknak;

– tárgyalási technika;

– döntéshozatal;

– monotonitás-tűrés;

– hatékony visszajelzés stb.

A külső és belső munkahelyi környezetben várható vagy már bekövetkezett hatások (pl. a fokozott szellemi terhelés, stressz) feldolgozásának segítése érdekében is biztosíthat a munkáltató képzéseket, amelyek célja a munkavállalók megtartása és a munkavégzés minőségének fenntartása. Ilyen lehet például a stresszkezelési vagy a változás-menedzsment tréning.