Releváns jogszabályok:

– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

– 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 67/B. § rendelkezései abban az esetben alkalmazhatóak, ha a magánszemély és egy befektetési szolgáltató, illetőleg egy hitelintézet szerződést kötnek tartós befektetésről. A szerződésben a magánszemély meghatározott, de legalább 25 ezer forint vagy annak megfelelő külföldi fizető eszköz egyösszegű pénzösszeg lekötését vállalja. Magánszemélynek kell tekinteni a társasházat is, az Szja tv. 75. § (2) bekezdés szerint, mely alapján a társasház is szerezhet tartós befektetésből származó jövedelmet, mely után az adókötelezettséget úgy kell teljesíteni, mintha a jövedelmet magánszemély szerezte volna meg. A magánalapítvány és a bizalmi vagyonkezelő is köthet tartós befektetési szerződést a magánalapítvány kedvezményezettje javára történő vagyoni juttatás céljából, illetve a bizalmi vagyonkezelési szerződés teljesítése céljából a vagyonrendelő magánszemély, mint kedvezményezett javára. A hozammal kapcsolatos adókötelezettséget ezekben az esetekben az alapítványi vagyon, a kezelt vagyon terhére a szerződő alapítvány, vagyonkezelő teljesíti, bevallási kötelezettséget az alapítvány, a vagyonkezelő tesz, teljesít.

A tartós befektetési szerződés típusai:

– a betéti típusú TBSZ, amely alapján a befektetendő összeg kamatozó betétben, takarékbetétben kerül elhelyezésre; vagy

– a portfólió típusú TBSZ, amely alapján a befektetendő összeg ellenőrzött tőkepiaci ügyletben pénzügyi eszközre és olyan pénzügyi eszközre (például befektetési jegyre, állampapírra) vonatkozó megbízások teljesítésére használható fel, amelynek befektetési hozama kamatjövedelemnek minősülne.

A magánszemély ugyanazon befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel egy naptári éven belül

mindkét típusú szerződésből csak egyet-egyet köthet. Ez a korlátozás nem érvényesül a tartós befektetési szerződés újrakötése esetében. A tartós befektetési szerződést befektetési szolgáltatóval vagy hitelintézettel lehet megkötni. Hitelintézettel mind a kétféle szerződés megköthető, befektetési szolgáltatónál azonban csak portfólió típusú TBSZ-számla nyitható, tekintettel arra, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) rendelkezései alapján betétgyűjtési tevékenységet kizárólag hitelintézet végezhet, ezért betéti típusú TBSZ-t csak hitelintézettel lehet kötni.

A tartós befektetési szerződések száma e szabálytól eltekintve nem esik más korlátozás alá, így a magánszemély egy évben több befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel köthet ilyen szerződést. Az egyes tartós befektetési szerződések alapján fennálló állományok között átcsoportosítás azonban nem lehetséges.

Lekötési pénzösszegnek minősül a tartós befektetési szerződés alapján az adóévben egyösszegben vagy részletekben történő, első alkalommal legalább 25 ezer Ft (vagy ennek megfelelő külföldi fizetőeszköz) befizetés, amelyre vonatkozóan a magánszemély arra vállal kötelezettséget, hogy a befektetések hozamaival (kamat, árfolyamnyereség, ügyleti nyereség, osztalék stb.) együtt a befizetés naptári évét követő legalább három naptári évben (a továbbiakban: hároméves lekötési időszak), valamint a lekötés folytatólagos meghosszabbítása esetén további két naptári évben (a továbbiakban: kétéves lekötési időszak, a három- és kétéves időszak együtt a továbbiakban: ötéves lekötési időszak), a vállalt lekötési időszak utolsó napján is még a befektetési szolgáltató, illetőleg a hitelintézet által szerződésenként vezetett lekötési nyilvántartásban tart.

A lekötött pénzösszeg az elhelyezés naptári évét követően a hároméves, illetve ötéves lekötési időszakban az említett hozamok jóváírásán kívül további befizetéssel nem növelhető és az egyes tartós befektetési szerződések alapján fennálló állományok között átcsoportosítás nem lehetséges.

A főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a magánszemély tartós befektetési szerződés alapján a nyugdíj-előtakarékossági számláját megszünteti, és a nyugdíj-előtakarékossági értékpapírszámlán nyilvántartott pénzügyi eszköznek a befektetési szolgáltató által vezetett lekötési nyilvántartásba helyezésével a követelését lekötött pénzösszeggé alakítja át.

Befizetésnek minősül továbbá a szerződés újrakötése esetén az ötéves lekötési időszak utolsó napján lekötési nyilvántartásban szereplő pénzeszköz, pénzügyi eszköz is.

A befektetési szolgáltató, illetve hitelintézet szerződésenként vezeti a lekötési nyilvántartást, melyben dokumentálja a befektető magánszemély által lekötött összeget és az általa adott megbízásokat, azok teljesítéseit, a magánszemély tulajdonába került, illetve általa átruházott pénzügyi eszközöket, pénzeszközöket.

A tartós befektetési szerződésen a lekötési nyilvántartásban levő befektetés hozama az ún. lekötési hozam, mely a tartós befektetésből származó jövedelmet jelenti a magánszemély esetében. A lekötés hozamát terhelő adó mértéke attól függ, hogy a magánszemély milyen időszakra köti azt le, illetve a lekötést mikor szakítja meg.

Az adó mértékének tekintetében a két lekötési időszak:

hároméves lekötési időszak: a befizetés naptári évét követő legalább három naptári év végéig tartó időintervallum,
ötéves lekötési időszak: hároméves lekötési időszak lejárta után folytatólagos meghosszabbítás további két naptári évben.

A megállapított lekötési hozam után az adó mértéke 0 százalék az ötéves lekötési időszak utolsó napjára, ez azt jelenti, hogy a magánszemély a lekötés évét követő 5 adóévben a befektetést nem veszi fel.

Az adó mértéke 10 százalék, ha a magánszemély

a lekötést nem hosszabbítja meg, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára, vagy
a lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg, az e résszel arányos, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára,
a lekötést a hároméves lekötési időszak utáni két évben szakítja meg, a megszakítás napjára,

Az adó mértéke 15 százalék, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg, a megszakítás napjára.

Nem minősül a lekötési időszak megszakításának a lekötési nyilvántartásban szereplő értékpapír átalakítása (ideértve a kicserélést is), ha az átalakított értékpapírt vagy az értékpapír helyett kapott pénzösszeget a magánszemély a lekötési nyilvántartásban kéri szerepeltetni és az legfeljebb 15 napon belül a lekötési nyilvántartásba is kerül. Szintén nem szűnik meg a lekötési időszak, ha a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír zártkörűvé történő átalakítása során a magánszemély az átalakított értékpapír helyett az őt megillető vagyonhányadra tart igényt és arra pénzben jogosult, és ez a pénzösszeg az előbbi határidőn belül a lekötési nyilvántartása kerül. A határidő elmulasztása egyben azt is jelenti, hogy a lekötési időszak megszakad.

A tartós befektetéssel összefüggésben adókötelezettség a lekötés megszűnésekor vagy megszakításakor keletkezhet. A hozamot a harmadik, illetve az ötödik év utolsó munkanapjára vonatkozó állapot szerint kell megállapítani. A lekötés megszakításának minősül, ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget, vagy a befektetési hozamokat akár részben felveszi vagy a befektetésben lévő pénzügyi eszközök bármelyikét a lekötési nyilvántartásból kivonja.

Jogszabályi rendelkezések alapján a TBSZ futamideje alapesetben öt év, azonban lehetőség van a szerződés újrakötésére is. Az ötéves lekötési időszakba nem számít bele a szerződés megkötésének éve, az ún. gyűjtőév, melynek időtartama alatt még van lehetőség a tartós befektetésbe kerülő összeg növelésére. A gyűjtőévet követő három naptári év az úgynevezett hároméves lekötési időszak, ha pedig a magánszemély a lekötés meghosszabbításáról dönt, úgy további kétéves lekötési időszak következik.

A lekötött pénzösszeget a befektetés hozamaival (kamat, árfolyamnyereség, osztalék stb.) együtt a befektetési szolgáltató, illetve a hitelintézet a befizetés naptári évét követő legalább három naptári évben (hároméves lekötési időszak), a lekötés meghosszabbítása esetén további két naptári évben (kétéves lekötési időszak) a vállalt lekötési időszak utolsó napján is lekötési nyilvántartásban tartja.

Abban az esetben, ha a külföldi pénznemben vezetett betéti típusú TBSZ-t a magánszemély megszakítja, vagy a befektetés megszűnik, a lekötési hozamot úgy kell megállapítani, hogy a magánszemélyt a lekötés megszakításakor megillető bevételből le kell vonni a magánszemély által lekötött pénzösszeget, figyelembe véve az Szja tv. 5. § (1) bekezdésében foglaltakat is, azaz a jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni. Nem alkalmazható ekkor az Szja tv. 6. § (2) bekezdésében foglalt, a külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelem átszámítására vonatkozó szabály, mert a tartós befektetési szerződés alapján nem kamatjövedelem, hanem tartós befektetésből származó jövedelem keletkezik. Ezekben az esetekben nincs mód arra, hogy a kamatjövedelem megállapítására és a személyi jövedelemadó levonására devizában kerüljön sor, így a deviza-árfolyamváltozás hatásai a külföldi pénznemben vezetett betéti típusú tartós befektetési szerződések esetében nem küszöbölhetők ki.

A lekötési hozam megállapításakor nem kell figyelembe venni a magánszemélyt megillető bevételből az Szja tv. 67/A. § (9) bekezdése szerint árfolyamnyereségnek minősülő részt.

A befektetési szolgáltató vagy a hitelintézet a lekötési hozamot

– a lekötési időszak megszűnése esetén az ötéves lekötési időszak utolsó napjára, vagy

– ha a magánszemély a lekötési időszakot nem hosszabbítja meg, akkor a hároméves lekötési időszak utolsó napjára;

– a lekötés megszakítása esetén, azaz, ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget és/vagy a befektetési hozamot akár részben felveszi vagy a befektetésben lévő pénzügyi eszközt a lekötési nyilvántartásból kivonja, a megszakítás napjára

állapítja meg.

A kifizetőnek minősülő befektetési szolgáltató, illetve hitelintézet az Szja tv. előírása alapján a jövedelem keletkezésének adóévét követő év január 31-éig igazolást állít ki a magánszemély részére, melyen feltünteti

– a tartós befektetésből származó jövedelem összegét;

– az első befizetés napját;

– a szerződés újrakötése esetében a befizetés napjának minősülő napot;

– a lekötési időszak megszűnésének, illetve megszakításának időpontját.

A kifizetőnek minősülő hitelintézet, befektetési szolgáltató adatot szolgáltat az adóhatóság részére a magánszemély részére kiadott igazolás adattartalmáról, melyet a ’K97-es nyomtatványon kell teljesíteni, szintén az adóévet követő január 31-éig.

A tartós befektetésből származó jövedelmet és annak adóját a magánszemély állapítja meg a személyijövedelemadó-bevallásában. A jövedelmet terhelő adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, azaz az adóévet követő május 20-áig kell megfizetni.

A magánszemély a bevallási kötelezettségét önadózás formájában teljesíti, vagy a NAV által elkészített adóbevallási tervezet felhasználásával is, amely a kifizetői adatszolgáltatás alapján tartalmazza a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó adatokat is.

A 2025. 01.01. után indított tartós befektetési számlák (TBSZ) után kell szociális hozzájárulási adót ( a továbbiakban: szochó) fizetni bizonyos esetekben. A tartós befektetési számla 3 éven belüli feltörése esetén 13 százalékos, 3 és 5 év közötti felbontásakor 8 százalékos lesz a szocho mértéke. 5 év után továbbra is teljesen adómentesen lehet felvenni a nyereséget.

Szociális hozzájárulási adót (szocho) kell fizetniük azoknak, akik idő előtt, azaz 5 éven belül feltörik a tartós befektetési számlájukat. A 2025-ös adócsomag szerint a módosítás a 2025. január elsejétől indított TBSZ-ekre vonatkozik majd. Mindez azt jelenti, hogy a 2024. december 31-ig megkötött, valamint még a 2024. év végéig megnyitott számlákat nem érinti a rendelkezés. A szocho mértéke a jövőben a következőképp alakul:

Ha a gyűjtőévet követő első 3 éven belül töri fel valaki a befektetését, akkor 13 százalékos szochót kell fizetnie a hozamok után.
Ha a gyűjtőévet követő 3 év 5 év között, akkor 8 százalékra csökken a szocho fizetési kötelezettség.
Öt év után továbbra sem kell szochót fizetni.

A személyi jövedelemadó mértéke nem változott. A 3 éven belüli feltörés esetén 15 százalék, 3 és 5 év között 10 százalékos szja-t szükséges fizetni.