Ki a vezető állású munkavállaló?

Vezető állásúnak a munkavállaló a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 208. § (1) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva, illetve munkaszerződés alapján minősülhet.

Jogszabály szerint vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, illetve annak a közvetlen irányítása alatt álló, részben vagy egészben a vezető helyettesítésére feljogosított más munkavállaló.

Munkaszerződésükben a felek akkor minősíthetik a munkavállalót vezető állásúvá, ha a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be, emellett pedig alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér, vagyis a minimálbér hétszeresét. Utóbbi feltételnek nem elég a munkaszerződés megkötésekor megfelelni, a vezető állású munkavállaló bérét a későbbiekben is szükséges az utóbb emelkedő minimálbérhez igazítani, máskülönben a munkavállaló a munkaszerződés kifejezett rendelkezése ellenére sem minősül a továbbiakban vezető állású munkavállalónak.

Amennyiben tehát a munkavállaló a fentiek szerint akár munkaszerződése, akár jogszabály alapján vezető állásúnak minősül, vonatkozásában szükséges alkalmazni az Mt. 210. §-ában meghatározott, a megszüntetésre vonatkozó speciális szabályokat. A megszüntetésnek ugyanakkor a vezető állású munkavállalók esetében is három lehetséges jogcíme van: a közös megegyezés, az azonnali hatályú felmondás, illetve a felmondás.

Közös megegyezés

Közös megegyezés a vezető állású munkavállalóval is az általános szabályok szerint köthető, a vezető állásúakra vonatkozó különös szabály itt nem érvényesül. A közös megegyezés tartalma a felek érdekei (alkuja) szerint szabadon alakítható.

Azonnali hatályú felmondás

Azonnali hatályú felmondás közlésére az általános szabályokkal összhangban akkor kerülhet sor, ha a vezető lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bekezdés]. Az azonnali hatályú felmondás közlésére nyitva álló idő ugyanakkor vezető állású munkavállalók esetében jóval hosszabb, mint egyébként, az azonnali hatályú felmondás közlésére a munkáltatónak az ok bekövetkezésétől számítva 1 év helyett 3 év áll rendelkezésére. Amennyiben a megszüntetés oka, hogy a vezető bűncselekményt követett el, az azonnali hatályú felmondás vele a bűncselekmény elévülési idejének végéig közölhető [Mt. 210. § (2) bekezdés]. Az azonnali hatályú felmondás közléséhez kapcsolódó szubjektív határidő ugyanakkor azonos, a munkáltatónak a vezető állású munkavállalóval is az okról való tudomásszerzést követő 15 napon belül kell megszüntető nyilatkozatát közölnie.

Felmondás

A vezető állású munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetése kapcsán az egyik legjelentősebb kedvezmény, hogy a munkáltatónak határozatlan idejű munkaviszonyban a felmondását nem kell indokolnia. A munkáltatónak tehát nem kell egy olyan indokot megjelölnie a felmondásban, mely alapján a felmondás oka a munkavállaló magatartása, képessége vagy a munkáltató működése, a felmondás mindenféle indoklás hiányában is jogszerűnek minősül [Mt. 210. § (1) bekezdés b) pont]. A megszüntetés okát a munkáltató természetesen szóban sem köteles közölni a vezető állású munkavállalóval, mi több, ez nem is javasolt. Ennek oka, hogy amennyiben a munkáltató mégis jelöl meg indokot, akár írásban akár szóban, azért indoklási kötelezettség hiányában is felelőssé válik, onnantól annak okszerűnek, világosnak és valósnak kell lennie [Mt. 64. § (1) bekezdés].

A vezető állású munkavállaló munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén nem kell alkalmazni az Mt. azon szabályát, mely szerint a felmondási idő a felmondás keresőképtelenség idején történő közlése esetén csak később, a keresőképtelenség megszűnését követően, illetve legfeljebb 1 év elteltével kezdődik. Vezető állású munkavállaló esetén a felmondási idő akkor is a közlést követő napon kezdődik el, ha a munkavállaló a megszüntető jognyilatkozat közlésekor éppen keresőképtelen, legyen annak oka saját betegsége, gyermeke ápolása vagy hozzátartozó otthoni gondozása [Mt. 68. § (2) bekezdés és 210. § (1) bekezdés c) pont].

Díjazás

A vezető állású munkavállalók esetében gyakori teljesítménybónuszok, illetve prémiumok meghatározása, illetve versenytilalmi megállapodás kötése, a munkaviszony megszüntetése kapcsán ezért ezekre tekintettel szükséges a munkavállalóval elszámolni. Amennyiben a vezető állású munkavállaló részére végkielégítés fizetendő, a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetésekor ezt is maradéktalanul teljesítenie kell. Ez alól a szabály alól egyetlen kivételt enged a törvény: ha a munkaviszony megszüntetésére csőd- illetve felszámolási eljárás ideje alatt került sor, a munkáltató csupán a munkavállaló részére teljesítendő díjazás egy részét, hat hónapra járó távolléti díjnak megfelelő összeget köteles a munkavállaló részére annak esedékességekor kifizetni. Az ezt meghaladó összeget elég a csőd- illetve felszámolási eljárás befejezésekor vagy megszüntetésekor megfizetni a munkavállaló részére, feltéve, hogy akkor erre még van fedezet [Mt. 210. § (3) bekezdés].